A nem reprezentatív, viszont tanulságos televíziós, esemeses fölmérés szerint a nézők 64 százaléka nem örül annak, hogy Románia és Bulgária is csatlakozott az Unióhoz. Reménykedem, hogy ez csakugyan nem reprezentatív, és azért tesznek föl efféle kérdéseket, mert az ilyenekre azok válaszolnak, akik érzelmileg viszonyulnak. Akik közömbösek, vagy csak csöndesen elégedettek, minek nyomkodnák a gombokat, pláne, hogy sok pénzbe kerül?
De az is lehet, hogy a válasz nagyon is jól mutatja a valóságot. Végülis meglehetősen ellentmondásos a kép. Egyrészt ugye évtizedeken át valami ellenállás-féle dolog volt az Erdély-imádatban, abban, hogy a lakások mélyén például szilveszterkor halkan el lehetett énekelni a Székely Himnuszt. (Ezeket még a munkásőr bulik utáni vacsorákon is eldalolták, nem is olyan halkan – legalábbis állítólag.) A szocializmus alatt nem is kellett jobboldalinak lenni ahhoz, hogy valaki önfeledt, vérkönnyes trianonozással jelezze hazafias mivoltát, szívszorongató Erdély-fájdalmát.
Másrészt még ma is ott tarunk, hogy ha Magyarországon valaki egy másik emberről azt mondja, hogy román, akkor az vélhetően erdélyi magyar. Székely például. (Azok azok, akiknek himnuszuk van.) És pontosan tudja, hogy ez mennyire megalázó, mégis ezt a kifejezést használja. A vajdasági meg „jugoszláv", a kárpátaljai meg „ukrán".
Az Erdély-fájdalom akkor enyhült egy kicsit, amikor az erdélyiek – többnyire fekete – munkavállalóként tömegesen jelentek meg Magyarországon. Azóta is többnyire éhbérért, állati körülmények között tartva dolgoztatjuk őket, miközben arra is jók, hogy van kiket utálni, hiszen elveszik a munkát!
„Ilyen az ember" – mondaná erre az igazi, közmondáskedvelő román.
A kettős állampolgárságról szóló népszavazás aztán megmutatta a valóságot.
Én meg azt kértem a gyerekeimtől, hogy ha egyszer majd szabadon át lehet menni a magyar-román határon, akkor – ha mozgásképtelen lennék – tegyenek be egy kocsiba, és vigyenek át. Váradig. Aztán vissza. Mert ez fontosabb nekem, mint a nyugati határ megnyitása volt. Mert ez azt jelenti, hogy Európába érkeztünk. Mi, magyarok.
Az se baj, ha most egy kicsit szégyenkeznem kell - hatvannégy százalékban legalább. (Népszava)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése