Öccskísértetek

Amikor Orbán Viktor vezénylőtábornoki paranccsal visszavonta a miniszterelnök-helyettesnek és a nemzet orvosának jelölt Mikola doktort az arcvonalból, újságírói gyásznap volt. Erősen aggódtunk: ki fogja nekünk összehordani azt az – egyébként mulattató – ostobaság-koncentrátumot, aminek prezentálására Torgyán eltűnése óta csak ő volt képes?
Politikai pályája igazi meglepetés, hiszen kettős természetű ember. Az orvosok szinte teljesen egybehangzó állítása szerint az egyik legkiválóbb kórházigazgató volt: az embereiért kiálló, ragyogó vezető. Ám úgy tűnik, a politika, a hatalmi állapot őt is agyonbabonázta. Igazából szomorú dolog, ha egy ilyen, amúgy jó kiállású, nyilván hatalmas tudású ember miniszteri működéséről elsőre az jut eszünkbe, amikor odáig ment ész- és ízlésvesztésben, hogy kitüntette a saját testvérét.
Hajlamosak lennénk elfelejteni, mert végülis ez egy igazi közröstellvény, így nem csak Mikolára és a Fideszre nézve nevetséges, hanem országkín. De mit tegyünk, ha megint megszólal, és azt állítja, hogy az egészségügyi reformot kihasználva nyomul Kóka meg az öccse?
Ez elég nagy hiba, és nem olyan, mint a szinglihordázás – nem tudta, mi a különbség a szinglik és a homoszexuálisok között –, nem is olyan, mint a felvilágosult abszolutizmus nevetséges nyilvános kívánása, vagy a körmösözés, amivel kibeszélte magát az egész európai kultúrkörből. Ez olyan hiba, amilyennél nagyobbról nem is álmodhattak az ellenfelei: Kókának nincs is öccse, viszont egy országot emlékeztet arra, hogy ő mit tett az öccsével. Mennyire lehet fölkészült az a politikus, aki tényként állít valakiről, aki nincs, valamit. Mi igazság lehet akkor a valamiben?
Ugye, a valami oldalról az az állítás, hogy az egész egészségügyi reform egy nagy ingatlanbiznisz. Amikor viszont például a sajtó rákérdez a tényekre, azt bírja válaszolni, hogy majd az oknyomozó újságírók kiderítik. Gondolom a Magyar Nemzetnél. Hogy milyen kiváló írásokra számíthatunk, arra jó példa az eset nemzetes kezelése: az online változatban még idézik, hogy Kókának nincs is öccse, a papíron azonban az amúgy másokkal szemben mindig oly kiváló kritikai érzékű Joó kollega meg sem említi ezt a tényt.
Lássuk be, nincs könnyű helyzetben. Nem örülhet mindenki annak, hogy Mikola úr ismét szórakoztatja a népet. (Népszava)