Fönnakadások

Sehogyse. Serhogyse. Sehogyse. Ezt motyogja maga elé egy magamkorú férfi a metróban a fal felé fordulva, csukott szemmel. Úgy néz ki, mintha öngyilkos akarna lenni, és azért fordul a falnak, hogy legalább háttal legyen a síneknek. Mintha egy mozdulatnyi esélyt adna magának. Egy másodpercet, hátha meggondolja.
Sehogyse.
Nem tudom, tudja-e, hogy mögötte állok, és megakadályozom, ha hírtelen mozdulattal elindulna, pláne akkor, ha a metró szele eléri az állomást. Bár az se egészséges, ha csak úgy az üres sínekre ugrik.
Sehogyse. Sehogyse! Mintha egy kicsit emelkedne a hangja. Mintha pörlekedne. Magával, vagy azzal, akit csukott szemmel lát.
Az is lehet, hogy vele van elfoglalva, és egyáltalán nem akar meghalni.
Megkérdezzem-e, hogy segíthetek-e?
Az is lehet, hogy azonnal megüt. Vagy csak szavakkal. Ellenem fordul az agresszió, aminek ki kell jönnie valahol belőle. Elküld a francba, és én meg majd azt mondom magamban, hogy teljesen igaza van. El kell viselne, ha azt akarom, hogy kimozduljon ebből a sehogyse állapotból. Megérintsem-e, vagy csak beszéljek?
Összeszedem a bátorságomat, ami nem a félelem legyőzéséhez kell, hanem ahhoz, hogy más jogos terébe, aurájába egyáltalán a kezemet belelógassam. Hogy jövök én ahhoz? De már ahhoz is, hogy belekiabáljak abba a burokba. Az az övé és kész. A jó aura olyan kemény, hogy belekiabálok, aztán a hang nem jön ki, csak visszhangzik ott benn, mint egy harangban. Óvatosan! Mondjuk, belesutyorgok.
Sehogyse, sehogyse, mondja suttogva, szinte.
Megpróbálom, lassan, óvatosan felé nyújtani a kezemet. Érzem, amikor áttörök az aurán. Hűvösebb odabent.
Elérem a vállát. Nem nyitja ki a szemét, nem is fordul felém, csak abbahagyja a sehogysézést.
- Segíthetek?
Megfordul, kinyitja a szemét, mosolyog, szinte ragyogva, szép tiszta hangon mondja:
- Á, semmi, csak fönnakadt a tű. Néha előfordul velem.

Bennem meg valahogy egy szarajevói hír akadt fönn. Mert bennem maradt, szégyenben maradtam, hogy mekkora részvétlenség volt bennünk. Éveken át néztük, úgy, mintha nem is néznénk, nem is tudnánk róla, hogy mi van tőlünk napi járásnyira. Csak azért jó ezt elolvasni, mert nem árt tudni, hogy ugyanígy bánna velünk az egész szomszédság, egész Európa, ha háborúba keverednénk önmagunkkal. Ne legyenek illúzióink: senki nem ment meg minket önmagunktól. Talán egyszer Európa még bocsánatot is kérhetne Szarajevótól, és talán a jugoszláv népektől is. Íme:

„Egy új tanulmány szerint csaknem 19 ezer ember, köztük mintegy kétezer gyerek vesztette életét Szarajevó 1992 és 1995 közötti ostromában. A boszniai szakértőkből álló csoport elemzése megállapította, hogy az ostromló szerb erők 14 milliárd eurónyi kárt okoztak a boszniai fővárosnak és lakosságának.
A kutatók vállalatokat, intézményeket és magánszemélyeket kerestek fel, hogy adatokat kapjanak az 1417 napig tartó ostrom pusztításáról.
A 14 milliárd eurós összeg csak a közvetlen háborús károkat foglalja magába, így a kiesett termelés miatt elmaradt jövedelmeket vagy a szarajevói cégek külföldi piacainak elvesztését nem.
Szintén nem vették bele ebbe a veszteségmérlegbe a leégett Nemzeti Könyvtár ritka és értékes könyveinek pusztulását vagy a felgyújtott Keleti Tanulmányok Intézetének megsemmisült régiséggyűjteményét.”

Ja, meg egy amerikai hír is bennem maradt. Ezt meg nem is értem. Komolyan. Egyszerűen nem hiszem el, hogy az amerikaiak ennyire hülyék lehetnek:
Négyéves kisfiút vádoltak meg szexuális zaklatással az Egyesült Államokban, mert tanárnője keblei közé fúrta fejét - adta hírül internetes kiadásában a Der Spiegel című német hírmagazin.
Az eset egy texasi előkészítő iskolában történt. A magyar viszonylatban óvodáskorú - és annak is csupán kiscsopoprtos - fiúcska a hivatalos leírás szerint erkölcstelen módon közeledett tanárnője felé, "midőn arcát az említett női alkalmazott melleihez dörgölte."
Az igazgató a tanulmányi hatósághoz fordult, amely haladéktalanul intézkedett: levélben tájékoztatta a szülőket az esetről. Ebben "elfogadhatatlan magatartást" vetett a kisiskolás szemére, "amely szexuális érintkezésként és/vagy szexuális zaklatásként értelmezhető." Ezen kívül felfüggesztették a kisfiú iskolalátogatását, és aktájához feljegyzést csatoltak az esetről.
"A világról alkotott felfogásomat alapjaiban rengette meg ez az irat" - mondta a levélről a kisfiú édesapja, Da Marcus Blackwell a Waco Tribune-Herald című texasi lap tudósítójának. Az apa fellebbezett, mert fia egyáltalán nem értette, hogy miért büntették meg.
A hatóság a fellebbezés nyomán megváltoztatta álláspontját, ám csupán "finomított rajta", a gyermeket továbbra is vétkesnek tartja. A második levél szerint "illetlen testi kapcsolat" létesítése miatt kell megbüntetni a kisfiút, akinek az aktájából törölték a szexuális zaklatásra vonatkozó kitételt.
Ezen az alapon mindkét fiam börtönben lenne. Másfél éves koruk óta.