A pokol kapujában

Ukrajnában gyakorlatilag megkezdődött az emberpusztítás, folyamatosan növekszik a halottak száma. A kijevi képek kifejezetten infernálisak. A tüntetők és a rendőrök mintha egy valóságos pokol kapujában állnának szemben egymással: hatalmas tüzek égnek egy csodás múltú városban. És csakugyan: már nehéz elképzelni, hogy ne váljék valóságos pokollá. Ráadásul mostanra vidéken is kiszabadultak az indulatok: törik-zúzzák az épületeket, a tévéképek azt mutatják, hogy ki és betámadnak a tüntetők és a rendőrök. Elemzők már Ukrajna kettészakadásának lehetőségéről beszélnek. Ne legyen illúziónk: ha ez bekövetkezik emberek milliói indulhatnak el a “népességcsere” halálos útjain.

Persze - ha ez így folytatódik -, előbb emberek ezrei halnak majd meg - egyébként teljesen értelmetlenül. Itt jelzem, hogy az EU sokat ér, de egy emberéletet se.

De tudomásul kell vennünk, hogy a népek másképp viszonyulnak saját igazságaikhoz, sőt az elnyomóikhoz is. Mi nem megyünk az utcára, ha ugyanahhoz az Oroszországhoz kötnek minket sunyi erőszakkal, mint Európa helyett az ukránokat zsarolással, vagyis kicsit nyíltabb erőszakkal.

Nem tudni, hogy a magyar kormány tárgyalta-e már azt a katasztrófa-lehetőséget, hogy esetleg egész Ukrajnára kiterjed az öldöklés. Nem kell ahhoz mániákus rémlátónak lenni, hogy ezzel számoljunk. Mert az ugye azzal járhat, hogy emberek tízezrei indulnak el az Európai Unió felé - annál is inkább, mert éppen azért tüntetnek, mert oda, vagyis ide vágynak. 

Magyarország első számú célpont lehet egy humánkatasztrófa következtében, ami azt jelenti, hogy járműveket, épületeket, kórházakat kell biztosítanunk, valamint esetleg sok-sok ezer embernek hónapokon át magas szintű ellátást. Föltéve persze, hogy még van bennünk annyi tisztesség és büszkeség, hogy európai népnek akarunk, legalább látszani.

Mindazonáltal nem lenne baj, ha az EU-t is figyelmeztetnénk a veszedelemre, a magyar külügy pedig jelentős szerepet vállalna az egyeztetésben és a béketeremtésben.

Kell lennie

Lázár János mindenügyi államtitkár a szép nevű, ötszáz lakosú csongrádi településen, Csanádalbertin beígérte a népnek, hogy 2018-ra a haza összes lakásában széles sávú internet lesz. Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy “kell lennie”. ( A politikusok azt hiszik, hogy ha ilyenkor, ígérgetős időkben csűrnek egyet a mondaton, akkor nagyobb biztonságban lesznek számonkérés idején.)
Lázár úr nem azt mondta, amivel én kecsegtettem volna az embereket: bár a hoffmanniánus elvekkel ellentétes, de baromi jó, hogy az internettel példátlan lehetőséget kapnak a gyerekek - és az öregek - a tanulásra, a tájékozódásra, gyakorlatilag az emberiség szinte teljes tudása minden pillanatban a rendelkezésükre áll, mint ahogy a művészeti alkotások is, elképesztő mennyiségben. A kisfalusi létben elképesztő lehetőség az, hogy kapcsolatokat tarthatunk, naponta beszélgethetünk távolba szakadt emberekkel, és még láthatjuk is egymást. És ha már politika, olyasmit vennék elő, amiben Lázár János Hódmezővásárhelyen jó eredményt ért el: tartozunk az esélyegyenlőség megteremtésével, főleg ott, ahol arra semmi remény.

Például meggyőződésem, hogy a cigányok virtuális hazára lelnek az interneten, ami érezhetően fölgyorsíthatja a - kölcsönös - szocializálódást. (Nem csak a cigányoknak kell fölnőniük az egyébként gyalázatos színvonalú társadalmunkhoz és államunkhoz, hanem a többségnek is a problémához.)

Ehelyett azzal kecsegtet, hogy nem kell utazgatni, ha ügyeket intézünk, sőt a számlákat is rendezhetjük az egyre olcsóbb számítástechnikai eszközökkel.

Persze megemlíti azt is, hogy ez sok százmilliárd forintba kerül.Ez igaz, bár én tennék egy próbát: ki kellene számítani, mibe kerül akkor, ha nem az az első számú cél, hogy valaki nagyot kaszáljon, hanem az, hogy a már meglevő rendszerek segítségével a lehető legolcsóbban jöjjünk ki. (Persze meg kellene szüntetni a települések hírközlési hálózatainak ész nélküli adóztatását - ami a mostani kormány eddig legostobább ötlete volt.)

És még valami: illene kimondani: az internet fontosabb a focinál meg a stadionnál. Azt, hogy ez négy éve is így volt, de csak mostanra ismerte föl a hatalom - aminek Lázár János a megtestesülése.  

Kép más

Este nézegettem egy képet, ami rólam készült: egy klubban beszélgetek. Drága barátom, Bielik István vett le, amúgy kicsivel azelőtt, hogy az esztendő legjobb fotográfusa lett.

Putaj, az én Kis Buddhám odajött és ő is nézegette a képet. Úgy, hogy mögöttem állt. Alighanem ettől biztonságban érezte magát, ezért ilyet kérdezett:

- Te hiú vagy?

- Nem, sose voltam. Akkor miért van az, hogy gyakran nézegeted a képeidet, sőt néha készítesz is magadról? Ez neked nem okoz örömöt?

- Nem tudom, hogy örömnek lehet-e mondani azt, ha fölismerem magam.

- Volt hatvan éved az ismerkedésre.

- Igen, csak van egy furaság: ha hatvan évig nem nézegeted magad, akkor, ha elveszted az arcodat, és az mégis visszatér, kíváncsi leszel.

- Miért vesztenéd el?

- A halál közelében mindig elveszted. Függetlenül attól, hogy bátor voltál-e vagy gyáva, sok időt töltöttél a halállal való szembenézéssel, vagy csak alig egy pillanatot. Nézd meg a haldoklókat: szétesik az arcuk. Néha összeáll, ha van még idő, de nem mindig. Vagy nézd meg azokat, akik halálközeli élmény után ébrednek. Néha napokig nincs arcuk.

- Dehát te jól vagy!

- Igen, de például le kellett vágnom a hajamat meg a szakállamat, mert a belém pumpált gyógyító mérgek miatt elkezdett hullani mindenem, ami szálas volt. És negyven év után először megláttam az arcomat. Álarc nélkül. Azóta hónapok teltek el, de még mindig nem ismerem föl magam.

- Ha tükörbe nézel?

- Például. De nem nagyon nézegetem magam tükörben. 

- Egy férfi ne nézegesse magát?

- Ne túl sokat. Annál is inkább, mert a tükör mindig hazudik. Képességünk van arra, hogy azonnal átállítsuk az arcunkat olyanra, amelyik tetszetősebb képet ad. És ezredmásodperc alatt megtaláljuk a legkedvezőbb látószöget. Nagyon ritkán látjuk a valódi arcunkat. Többnyire akkor, ha ismeretlen helyen megyünk, eléggé gyorsan, és hirtelen előttünk terem egy tükör. Akkor is csak másodpercekre. Többet tudunk meg, ha -kicsit orvul - fényképezzük magunkat. De az is lehet hamis, ha ügyesek vagyunk.

- Hamis? - kérdezte csodálkozva Putaj. - A fénykép is hamis?

- Van nekem egy mesterem, akit Féner Tamásnak hívnak, és a világ egyik legjobb fotográfusa. Egyszer arra tanított, hogy legalább két együtt töltött nap kell ahhoz, hogy hiteles fényképet készítsünk valakiről. Vagyunk mi egész életünkben két napot együtt meghitten önmagunkkal?

Az én Kicsi Buddhám kiment a fürdőszobába, és vagy egy órán át nézegette magát a tükörben. Közben néha csúfolódva fölnevetett.

Jeruzsálemi jel

A delmagyar.hu képe

Olvasom, hogy 2,5 litert fogyasztó dízelmotorral is kapható lesz a világ legolcsóbb autója. Tulajdonképpen mindegy, hogy melyik autóról van szó. (Történetesen nagyon piciről: a Tato cég gyártja, Nanonak hívják.) 

Nem mintha érdekelnének az autók. Fölfuvallt fémhólyagoknak látom őket, amelyekben messze nincs annyi, mint amennyit fizetni kell értük - ha újak. Mi persze többnyire régi autókon járunk. Mostanában számos olyan hirdetést leltem, amelyben az volt, hogy kiváló minőségű autókat kevesebbért kínálnak, mint egy okos telefont. De ez most mindegy. Legföljebb azért érdekes, mert a régi autók többet fogyasztanak, mint az újak. 

Csak azért figyeltem föl - vagy oda - a hírre, mert eszembe jutott, hogy úgy 30-40 éve a Delta című egészen kiváló heti tudományos híradóban, amit mindig megnéztem, bemutattak egy francia - talán Renault - kisbuszt, amelyik 2,9 litert fogyasztott száz kilométeren. 

Közönséges kisbusz volt, talán furgon változatban is mutatták. Láttuk gyártás közben, aztán gurulva, és minden lehetséges autópózban. 

Aztán a végére jött a meglepetés: Kudlik Júlia, hangjában némi gúnnyal megjegyezte, hogy “de ezt az autót természetesen nem fogják gyártani”.

Persze én már akkor azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem gyártják, és ha ez egy összeesküvés, amely az olajosok érdekeit szolgálja, akkor például a francia állam miért érdekelt ebben. Tudom, hogy van, volt francia olajvállalat. Lehetett egy olyan, akár hosszan is tartó patt-állapot, amikor a gazdasági érdekek elnyomták az emberiség elemi érdekeit. Illetve: mivel akkoriban még nem kellett minden nap szembenéznünk az általános melegedéssel, nem állt össze a kép. (És azt is figyelembe kell venni, hogy mi, Delta-nézők akkoriban még nem mászkálhattunk Párizsba 2,9-et fogyasztó motorért tüntetni.)

Mindenenesetre tény, és nem erről az egyről tudunk: a legalább háromszoros fogyasztású kisbuszok, furgonok és személyautók uralták még évtizedekig a piacot. (Nálunk most is van ilyenből éppen elég.) Aztán lassan - a felismert globális meteorológiai összefüggések matt is - folyamatosan csökkent a fogyasztás. (Ez  2,5 - dízel - literes is csak egy akkora autócskára vonatkozik, amelyikbe átlag európai férfi bele se fér.)

Ne legyen itt összeesküvés-elmélet, de az jó lenne, ha bizonyos államok - például a forradalmi, mindent, pláne minden gonosz esküvést legyűrő, bátor kis Magyarország - kezdeményeznék, hogy - talán - az ENSZ vizsgálja ki, hogyan történhetett meg, hogy jelentős, a Föld meteorológiai katasztrófáját lassító, vagy a veszedelmet elhárító - találmányokat évtizedeken keresztül “pihentetni” lehetett, és lehet ma is. Ha belegondolunk: a környezetszennyezés, a széndioxid-kibocsátás szempontjából egy szinte alig szennyező motorféle világszintű elterjedésének van akkora jelentősége, mint a szélkerekek és a napelemek gyarapodásának. (Nem lesz ilyen vizsgálat, mert az amerikai érdekeket is sérteni. Bár az is igaz, hogy azt se tudtuk volna elképzelni, hogy valaha fekete ember lesz ott az elnök.)

És nem azért lenne szükség egy nemzetek feletti vizsgálatra, hogy emberiség-ellenes tevékenység miatt elítéljük, netán büntessük azokat, akik ellobbizták a levegőnket, a vizeinket, halálos kórokat töltögettek belénk, hanem azért, hogy tanuljunk. Még nincs vége: aki már látott kínai-típusú szmog-képeket, annak nem kell magyarázni, hogy nem mindegy, ha nem negyvenszeres, hanem csak tízszeres a levegőben a károsanyag-koncentráció.

Bár a legszennyezőbb amerikaiak folyamatosan azon örvendeznek, ha valami olyan adatot találnak, ami esetleg arra utal, hogy mégsincs általános fölmelegedés - vagyis lehet önfeledten olajszármazékokat pufogtatni -, azért észre kellene venniük, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt -50 fokos amerikai hidegek talán összefüggnek olyan jelenségekkel, mint a Fülöp-szigeteken minden idők legnagyobb vihara, Európa emberemlékezet óta legnagyobb viharai, Argentína minden idők óta legsúlyosabb kánikulája - nálunk is ilyen volt ám a nyáron…

Mintha senki nem venné észre, hogy ezek a jelek így együtt olyan változásokra mutatnak, amelyekre figyelemmel gyanítható, hogy bármelyik pillanatban a Föld bármelyik pontján irgalmatlan bajba kerülhetünk. Pedig Isten is üzent, amikor fél méteres havat hullatott Jeruzsálemre. (Moszkva behavazásával nem üzenhet, mert kiröhögnénk.)

Kérdésem, hogy visszatérjünk a magyar valóságba: föl vagyunk arra készülve, hogy valami északi légköri anomália miatt Európában és benne Magyarországon, ahol most éppen aggasztóan meleg van, mondjuk két héten át -50 fokos hideg lehet, mint Észak-Amerikában?  

Utoljára akkor tettem föl ilyen kérdést, amikor pát éve egy szélvihar leborotválta a Tátrát. Fölrémlett előttem, mi történne, ha a magyar Alföld magyar falvain pusztítana egy ilyen szél, és aztán még három napig az eső is esne. Esetleg havas eső. Van-e elég nájlonunk legalább, hogy azt a lepotyogott cserepek helyére terítsük, vagy tehetetlenül kell néznünk, ahogy szátázik mindenünk.

Választ nem kaptam, csak néhány kommentelő csúfolódott, hogy én mekkora egy aljas hazafiatlan vagyok, hogy ilyen kérdéseket teszek föl az illetékeseknek.

Vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Hátha enélkül is tudtam bogarat ültetni.

Magyar botrány

Afféle hazai stílusú, fékezett habzású botrány volt a múlt esztendő végén.Történt, hogy egy színvonalas televíziós karaoke-versenyen (Uj Péter szíves, és évek óta érvényes megállapítása az X-Faktor-féle mutatványokra) nagyon jól szerepelt egy rendkívül dekoratív és kitűnő hangú lány. Győzelemre is esélyes volt Tünde, ám kiderült róla, hogy pornózott. Hogy aztán ezért vagy másért nem győzött, azt soha nem tudhatjuk meg. Igazából nem lett botrány a múltjából. Azt se tudtam kideríteni, hogyan derült ki az a múlt. Bár nem lepődnék meg, ha egy olyan nagyszerűség látta volna meg a tévében, aki pár éve még önfeledten morzsinkázott a Tünde-filmeken.

De az is lehet, hogy valamilyen jóakaró gondoskodott arról, hogy a múltat nagyobb fényben lássuk, hátha kiesik Tünde, vagy elküldik a műsorból erkölcsi okilag. Legalábbis erre utal, hogy szeptemberben került a Youtube egyik oldalára a “Krasznai Tündét hátulról rakják” című filmecske, amit eddig már 93 ezren láttak.

Belenéztem részletekbe is. Meglepett, hogy ez a rendkívül tehetséges nő, hogyan játszhatott ennyire színvonal alatti filmekben. (A legnyomorúságosabb egy kínzókamrás.)

Baj akkor lett, amikor közeledett a parlamenti karácsony, ahova hagyományosan gyerekeket hívnak meg, és Dr. Edvi Péter, a rendező Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat egyik alapítója és elnöke úgy döntött, hogy megkérik az RTL Klubot, a szokásos nehéz sorsú gyermekeknek szervezett eseményre ne jöjjön el Krasznai Tünde, mert nem kívánatos személy a pornós múltja miatt.

Ezt azért is fontos rögzítenünk, mert azonnal elterjedt, hogy Kövér László - és Semjén Zsolt - tiltotta ki a lányt. Noha nagyonis beleférne, hogy ennek a két állandóan túlcsorduló erkölcsőrnek köze legyen ilyen álnoksághoz, a történelmi igazság az, hogy ezúttal nem volt. (Nem nézik az X-Faktort, gondolom.) Mint később kiderült: Dr. Edvi csakis “gyermekvédelmi szempontok szerinti, politikamentes döntést szeretett volna hozni.”

A kitiltás Magyarországon teljesen szokatlan következménye az lett, hogy az RTL “akkor a többi se menjen”-alapon vállalt szolidaritást Tündével. Nem is mentek.

Dr. Edvi védelmében: miközben természetesen nem értek egyet azzal, hogy bárki így megalázhat egy lányt - aki ráadásul éppen most szakad ki a múltjából, amit minden tisztességes embernek segíteni kell - tudomásul kell venni, hogy az elnök úgy viselkedett, ahogy itt évszázadok óta szokás. Sőt: Európa nagyobbik felén és Amerikában is. És meg is magyarázható, hogy az emberek és különféle társadalmi szervezetek megszégyenítéssel küzdenek a prostitúció ellen. Azt világosan  látni kell, hogy a pornó a prostitúció speciális formája. A filmeket azért veszik föl, hogy azokat sok pénzért eladják olyan embereknek, akik azt a képernyő előtt önfeledt önkielégítést végeznek, miközben nézegetik ezeket. (Ne ítéljünk, hiszen az emberek túlnyomó többsége egész életében él az önkielégítés lehetőségével  - a házasságban élők 90 százaléka is, sőt: a házaspárok gyakran közösen teszik. Az internetre először lépők 80 százaléka azt írja be a keresőbe, hogy “pornó”. Tíz százalék azt, hogy “szex”. De ettől még a test és a szerelmi élet pénzért való közszemlére tétele prostitúció.)

Közeli rokonaink, a bonobok ezt a dolgot meg tudják oldani mozizás nélkül: dugnak egyet idegességükben. És egész nap idegesek.

A megszégyenítés gyakorlatilag teljesen hatástalan, és legalább annyira állatias, mint a pornózás. És persze nem kell túlzásokba esni, félreérthető mondatokat közölni: az RTL Klub szerint Tünde a gyerekek előtt példakép lehetne. Ez azért így egy méretes baromság. Ha valaki fölnőtt fejjel - bármennyire is megszorul az életben - pornózást vállal, az ne legyen példakép. Nem igaz, hogy nincs más út.

Persze, ha a tehetségével és a szorgalmával ki tud tűnni és ki tud mászni ebből a világból, akkor tiszteljük meg a figyelmünkkel és a szeretetünkkel. Mert az is fontos ám, hogy a gyerekek tudják: aki hibát követ el, annak megbocsátunk, mert mi éppen olyan jó emberek vagyuk, mint Krasznai Tünde amúgy. (És Dr. Edvi is.)

A történet vége az lett, hogy Terry Black megfenyegette a politikusokat: “Kedves Parlamenti Bácsik és Nénik most vagy Bocsánatot kértek Krasznai Tündétől vagy Szenteste 20 órakor fel teszem az oldalamra azok bácsik nevét akik sokkal erkölcstelenebbek mint Krasznai Tünde ez lesz az én ajándékom. Gondolom megfontoljátok”

Majd az adott időpontban, mivel a politikusok nem kértek bocsánatot - ezúttal joggal - meg is jelent három név: “Semjén Szájer Vona

a többieket nem sorolom mert lesz még alkalom”

A baj csak az, hogy ez így nem korrekt. Az emberek jelentős része utálja ezt a három embert, és mindent megadna egy velük kapcsolatos lejárató hírért, de az úgy, hogy mondok egy nevet, de nem mondom meg, hogy mi az erkölcstelensége tárgya, nem korrekt, és nem is bátor dolog.  Nem lehet megkerülni, oda kell írni, hogy nekem - Terry Blacknek - bizonyítékom van arra, hogy ez pedofil, az álnok buzivadász meleg, az meg csalja a feleségét. Mert különben úgy járunk, mint én Vona Gáborral, akinél jobban kevés embert utálok: megsajnáltam. Szinte jobban, mint Tündét.

(Hócipő)

Megnézetni Kövért

A Blikk képe

Hetek óta várok a hírre, vagy legalább pletykára, hogy Magyarország elnöke szégyenében fölszólítja Kövér László parlamenti elnököt, hogy az utóbbi időben elharapódzó viselkedése miatt szíveskedjen szakorvosi vizsgálaton megjelenni. Nem csak azért, mert kifejezetten részrehajló módon büntet, vagyis visszaél a hatalmával, hanem főleg azért, mert kijelentette, miszerint Gyurcsány Ferenc egy gennyedző seb a demokrácia testén. Aki Európában így mer beszélni, az nem sültföldmíves, ahogy első ránézésre gondolná az ember, hanem nyilvánvalóan beteg, szociopata, minden önkontrollt elvesztett. De ha nem, akkor csak úgy alkalmatlan.Nem kell leváltani - mert ki lenne helyette vicces embernek? -, de a népnek joga van tudni, hogy a vezetői milyen állapotban vannak.

Még jobb lenne, ha a miniszterelnök és az államfő együtt küldenék orvoshoz. De ez szinte lehetetlen, hiszen Kövér úr, nyilván azonnal visszakaffantaná Orbánnak, hogy “előbb te mennyél!”

Ilyenkor szokás beszólni nekem, hogy “és Gyurcsány?”. Erre azt tudom mondani, hogy egyszer egy vitában magának Bayer Zsoltnak ajánlottam föl nyilvánosan, hogy ha ő elintézi, hogy Orbán vizsgálatra menjen, én hozom Gyurcsányt. Nem intézte el.

Dehogy említeném ezt, ha nem történt volna meg az, amire Orbán rémálmában sem gondolt: Gyurcsány csakugyan ott van a kormányváltó élcsapatban. Dacára Európa legnagyobb - állami eszközökkel is dolgozó - propaganda gépezetének több éves, minden etikai alapelven taposó menetelésének. Pocsékba ment sok százmillió forint, ezernyi újságoldal, műsorperc, buszseggi plakátfelület, és az a sok-sok szeretet, amit kénytelenek voltak kiölni magukból a Fidesz-propaganda gépezetének Semjén Zsolt parancsnoksága alatt dolgozó karaktergyilkos különítményei. Pedig Gyurcsány már erősen halottnak látszott. A boldog Semjén pedig igen büszke volt.

Már a múlt héten is lehetett arra gyanakodni, hogy valami nagy baj van: Kerényi Imre száz embert szólított föl Orbánnal való szoros szellemi együttűködésre, de számosan akadtak köztük, akik ezt nyilvánosan vissza merték utasítani. Fészket rak a jobboldalon a szabadság?

Korábban is lehetett gyanakodni, hogy a Fidesz túl korán kezdte a pusztító választási kampányt, de senkise gondolhatta, hogy ebben a morcos csapatban már annyi erő sincs, hogy Gyurcsányt kitakarítsa a politikai életből. (Ehelyett egyre népszerűbb lett a DK-val együtt. Talán, mert a nép már csak olyan, hogy akit közösen rugdalnak azt akkor is megszereti, ha tegnap még ő is rugdalta volna.)

Nagyon tanulságos, hogy Orbán megint mennyire nem értette meg, hogy hogyan működik a választó. Hogy mennyire nem számít a médiafölény, ha tehetségtelen emberekre bízza a kampányt.

Ráadásul: Kuncze és Fodor is visszajött! A kétségbe esett propagandagépezet az utolsó pillanatban még arról sikoltozott, hogy visszajönnek a 2006-osok.

Orbán 2002-es veresége után, meg aztán 2006 után is egy darabig sértődött királyfiként csatangolt a kárpáti bérceken és a medencében. Annyira szomorú volt, hogy a parlamentbe se tudta betenni a lábát. Bujdokolva puffogott magában, és vicsorogva tervezgette, hogyan áll bosszút a népén, aki őt kétszer is megalázta. Pedig senki nem csúfolta bukottnak, senki nem manipulált azzal, hogy ő és a kétszer vesztes társai nem jöhetnek vissza a politikába.

Orbán most belebukott egészen ocsmány kampányába. Mivel úgyse tudja abbahagyni, igenis van remény arra, hogy ugyanúgy jár, mint négy éve a “rosszabbul élünk”-hazugsággal. Rogán, szegény már odáig jutott, hogy “a magyar baloldalnak nem sikerült megvédeni az országot Gyurcsány Ferenctől”.

Először is: a megakadályozás a jobboldal dolga lett volna. Másodszor: értem az elkeseredését. Kiábrándító lehet tehetségtelennek és hiteltelennek lenni. És harmadszor: mindettől függetlenül Kövér Lászlót meg kellene nézetni.

Tökéletes

Kis Buddhával már hajnalban meditáltunk. Órákon át. Én a legmélyebb hangú tilinkómon játszottam torokzengősen, ő pedig a hangtálakon. Délig nem bírtuk abbahagyni. Hiszen szinte tökéletesek voltunk!

Ezt Putaj, az én Kis Buddhám észre is vette, és megkérdezte tőlem, hogy miért akarok tökéletes lenni.

Mondtam, hogy nem akarok, csak nem bánom, ha szinte az leszek. Hagyom magam, hogy a testem és a lelkem tökéletessé legyen. Ez nem az én érdemem.

- De ki teszi tökéletessé a testedet és a lelkedet? - kérdezte Kis Buddha.

- A testem és a lelkem.

- Aha!

- Ez van, drágaságom. De mondj valamit, ami tökéletes!

Putaj az én Kis Buddhám elgondolkozott: - Az oroszlán!

- Utálom, mert vagy bármikor fölzabálhat, vagy megszelídítettem.

- Az miért baj?

- Mert a szelídítés a tökéletesség megcsúfolása.

- Aha! - sikkantott Putaj - De nem félsz attól, hogy mi lesz azután, ha egyszer tökéletes leszel? Mert akkor, attól a pillanattól elkezdesz szétesni, és ha csak egy pöttynyi tökéletlenség látszik majd rajtad, akkor véged, minden fölösleges volt.

Azt mondtam neki, hogy senki nem mondta, hogy tökéletes akarok lenni, hiszen az az egy dolog, amit mindenképpen el kell kerülni.

Csöndesen gondolkozott, néha engem nézegetett, végigmért fölülről alá, aztán lentről föl. De nem tudtam kitalálni, mit gondol rólam. Tökéletesen álcázta.

Aztán még muzsikáltunk egy kicsit.

(Kalandok Putajjal)

Göcsörtök

Kis Buddhával - amit Iréne kolléganőmtől kaptam karácsonyra - elmentünk a szemészetre. Visszafelé megálltunk egy fánál. Kis Buddha (Putaj) azt kérdezte: szerinted azok a göcsörtök valami fájdalomtól nőttek ott a fa törzsén?

Mi mástól?

Erre azt mondta, hogy na, akkor szaladjunk ebédelni, hogy erősek legyünk, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy elszaladhatunk a fájdalom elől.

Egy kisvendéglőben, ahol kicsit volt a pincér, jó gombapörköltet ettünk nokedlivel. Ötszázért. Plusz százas volt a málna.

(Kalandok Putajjal)

HÉT OLAJFA

Választási probléma

Ha ez így megy tovább, négy év múlva Orbán Viktor ezzel a mondattal indítja majd a választási kampányt:“Korunk legnagyobb magyar problémája az, hogy nincsenek problémáink.”

Bár ráér ezt harsogni majd februárban, március elején. Úgysincs ellenfél. (Titkos tárgyalásokat folytat majd Gyurcsány Ferenccel, hogy jöjjön vissza a politikába, mert Magyarország nem csak a legsikeresebb lett, de a legunalmasabb is. Ha ez így folytatódik azért zavarják el az emberek, hogy legyen megint politika. (Istenem, amikor még a Zemberek voltak!)

Tulajdonképpen a mostani kampány is erről szól. Persze még nem lehet kihagyni a szemét kelevény ellenzéket, ami négy év múlva már nem lesz. Hacsak olyan nem, amit maga Orbán jelöl ki Felcsúton, a nyárikonyhában, miután belepillantott a mindentudó füzetkéjébe: “zsarolható, tehát lehet ellenzéki képviselő.”

Ellenzék-e az, amelyikről egyre kevesebben közvélekednek, amire szemmel láthatóan nem szeretnének szavazni, még azok sem, akik eszük és hajlamaik szerint ellenzékiek. Merthogy nincs egység, nincs egy vezér, vagyis közös miniszterelnök-jelölt, akihez igazodni lehetne. Igény van rá!

Csakugyan ez a legnagyobb probléma - ami persze négy év múlva már feledésbe merül. Addigra Orbán megkapja az “Örökös” örökminősítést, ami nem azt jelenti persze, hogy mondjuk Rákosi örököse, hanem azt, hogy ne is próbálkozzon senki, az ő széke örökre foglalt.

Nagyon úgy néz ki, hogy a balra népség idén nem nagyon fog szavazni. Nemhogy gyarapodna: fogyik a bal!

Csöndesen súgom, mert elég, ha csak ketten hallják: aki ilyen szituációban lemond a miniszterelnök-jelöltségről, arról megtudjuk, hogy államférfi, és alkalmas miniszterelnöknek. Aki meg nem, annak gyarapodni kell lelkileg, szellemileg és államférfiasságban.

Jó, tudom: ez egy igazi kiváló feladvány magamfajta politikai autistáknak: aki lemond az nem lehet miniszterelnök-jelölt, aki meg nem, mert nem államférfi, az lehet. Fogós, ravasz! Hacsak nem együtt mondanak le, és keresnek egy harmadikat.

Ha nem, az se baj: ha már ez a világ legbénább és leghülyébb ellenzéke, legalább vidám fejtörőkkel készüljünk arra a választásra, amelyik évtizedekre eltörölheti a baloldalt, mint választási problémát.

És lőn!

A Fidesz alapvető viselkedési - vagy talán neveltetési - problémája a mohósága. Ha egyszer rákap valamire, állandóan újra és újra át kell élni a hedonista örömöt. Erre a gyerekes viselkedésre a legfurább példa eddig az volt, amikor 2006-ban addig-addig bizonygatták, hogy “rosszabbul élünk, mint négy éve”, amíg a választók el nem kezdtek gondolkodni, és rájöttek hogy nem is. A Fidesz belebukott.

Az idei vezérmotívum az, hogy “Magyarország jobban teljesít”, annyira, hogy immár Európában egyedül és irigyelve, húsz százalékkal csökkent a rezsi. Nem magától, nem is piaci alapon, pláne nem azért, mert a kormány hatalmas kereskedelmi eredményeket ért el, hanem azért, mert Orbán megparancsolta. És lőn! Aztán majd jön az ‘oszt jónapot. 

Addig-addig erőlködnek a jobban teljesítés szinte színtiszta hazugságában, amíg az emberek el nem kezdenek gondolkodni, és szembesülnek azzal, hogy dehiszen: rosszabbul élnek. Bizony. Sőt: a népek elkezdenek azon is gondolkozni, hogy miből is lehet rezsicsökkenteni, és mi lesz ennek a következménye. A Fidesz nem veszi észre, hogy még túlságosan sok az idő a választásokig, és a zemberek beleunnak. Pláne akkor, ha megvalósul az, amit a Fidesz immár kötelezővé tett - eddig a társasházi közös képviselőknek -, hogy jól látható helyre kötelesek kiírni, a csekkeken bevált Ariel betűtípussal, hogy mekkora a ház nyeresége a rezsicsökkentésből adódóan. Van, aki a Kádár rendszert emlegeti. Pedig akkoriban ilyen tenyérbemászó utasítások nem voltak. Volt annyi eszük, hogy ez az, ami mindenképpen a hatalom ellen fordul, mert nevetségessé teszi. 

Például azért, mert ha valaki letépi a papírt, akkor igazságtalanul büntetik a közös képviselőt. Arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha a képviselő nem csak azt írja ki, hogy mekkorát nyertünk a rezsizéssel, hanem azt is, hogy mekkorát vesztettünk ebben a hónapban a tranzakciós díjakon és a bankok pofátlan áremelésein, a telefonharácson, a benzinárakon, és még mindenki tegye be a sorba azt, ami éppen ebben a hónapban bosszantotta.

A Fidesz csak az utolsó pillanatban veszi majd észre, hogy erősen túlspilázta a kampányát - amit ráadásul túl korán kezdett. Így aztán megint kiderül, hogy teljesen fölösleges volt a médiák megszállása is - ahogy annak bizonyult 2006-ban, a rosszabbul élünk időszakában is.

Mivel az ellenzék ma teljesen alkalmatlannak látszik az összefogásra - hiú pávácskák gyülekezete - az egyetlen esély a betegesen gyerekes - vagy inkább primitív - Orbán-rendszer kimúlására, ha így folytatja, ahogy eddig - gömböcke módjára..

Az ártatlanság

https://soundcloud.com/user450302214/12-az-artatlansag-andrassew

A tokrata

Pár napja ezt jegyeztem be a Facebookon: “Érdekes, hogy mielőtt hallottam, mit műveltek Horváth Andrással - ő az, aki ezermilliárdos áfacsalásokról számolt be, de ahelyett, hogy vizsgálatok tucatjai indultak volna a NAV-on belül, nála tartottak házkutatást -, azon gondolkoztam, hogy lesznek-e letartóztatások, vádemelések, rabosítások a választások előtt - mint legutóbb az utolsó héten.” És azt is fölvetettem: ha jó sok embert szednek össze, arra használják-e a praktikus stadionokat, mint annak idején Chilében Pinochet? (A foglyok összegyűjtésére.)

Kisebb vitákba keveredtem, hogy nem kellene ilyeneket írni, mert semmiféle okom nincs azt föltételezni, hogy Orbán bevezeti a terrort.

Amikor elkezdett visszamenőleges hatályú törvényeket hozni, majd amikor nekiállt lebontani az Alkotmánybíróság jogköreit, és később is, amikor már minden féket és ellensúlyt lebontott, szintén vita volt arról, hogy diktátorral van-e dolgunk. Akkor is jöttek a dörgedelmek, hogy szó nem lehet ilyesmiről, igen, igen kicsit valami “tokrata”, mondjuk autokrata, de nem “tátor”, hiszen szó nincs diktatúráról.

Aztán egyszercsak azt vettük észre, hogy már alkotmányunk sincsen, köztársaságunk meg pláne. 

Orbán nem fasiszta, de a szélsőjobbal való szeretői viszonyban odáig jutott, hogy ha ma átadná a hatalmat Vona Gábornak, ő egyetlen nap alatt virtigli fasiszta állammá termékenyíthetné Magyarországot. Minden kedv és intézmény megvan hozzá. Legföljebb egy-két bírót kell agyonverni, jelképesen legalább. És ehhez hozzá kell tenni becsületesen: mivel Orbán mentális állapota gyakran föltűnően talányos, az is lehet, hogy Vona se kell ehhez.

A demokráciák történetének legnagyobb talánya az, hogy évezredek óta tudjuk - de egy évszázada biztosan -, hogy az ember, ha csak teheti, önkényuralomra tör, de semmiféle ellenszerünk nincs. Orbánt már legalább két éve el kellett volna zavarni - nem a baloldalnak, hanem  az úgynevezett konzervatívoknak. Mert ők is látták mekkora kárt, és szégyent hoz az országra.

Most itt állunk tanácstalanul totyogva, mint a ma született csirke a kobra előtt:nyakunkon a legközelebbi vérmentes lehetőség a leváltásra, és fogalmunk sincs, hogyan lehetne megtenni.

Kéretik a következő alkotmányba belevenni, hogy mikor, milyen jelre kötelező elzavarni egy tokratát!