Fekete és fehér

Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat méltán tisztelt elnöke azt találta mondani a pápaválasztással kapcsolatban, hogy “Az afrikaiakat is emlegetik, de ezt kizárom, ők még nem készültek fel arra, hogy a fehér emberek problémáival foglalkozni tudjanak.”

Semmiképpen nem szeretném bántani Kozma atyát, inkább csak a környezetének jegyzem meg, hogy el kellene olvasni az ilyen interjúkat, mielőtt nyilvánosságra kerülnek. Mert az emberben elindul egy gondolatsor. Csakugyan olyanok az afrikai bíborosok, mint mondjuk a helyi törzsfőnökök, akik vélhetően esetleg nem látják át az egész világot? Megengedhetné-e magának az egyház, hogy bárhol a Földön nem a legjobb, legműveltebb, legiskolázottabb, legszélesebb látókörű papjait tegye a legmagasabb méltóságokba? Feltételezhetjük-e, hogy egy fekete ember Krisztus földi helytartójaként másképp néz, mondjuk a rettenetesen szegény afrikaiakra, mint a rettenetesen szegény európaiakra?

Mert az igazi kérdés éppen az, hogy a következő pápa képes lesz-e úgy vezetni az egyházat, hogy ebben a nyilvánvalóan egyre nyomorúságosabb világban a krisztusi utat kövesse. Lehet a dolgokat csűrni és csavarni, de ennek a lényege: az elesettek, a kitaszítottak, a gyengék, a betegek, a kiszolgáltatottak védelme. Nem csak imával. Vagyis az, amire éppen Kozma atya adott kiemelkedő példát Magyarországon. Egy olyan országban, ahol ez - politikai értelemben - nem annyira mondható el az egész Katolikus Egyházról. 

A szintén nagytiszteletű Erdő Péter ahányszor csak megszólalt az előítéletekre, a kirekesztésre, bármilyen társadalmi problémára választ adva, mindig nagy örömmel fogadta a szavait a társadalom. De az ezer, okot adó alkalomból hányszor szólalt meg? Pedig mindig vártuk. Várták a cigányok, a jogfosztott rokkantak, a lerabolt szegények, a megszégyenített kisegyházak... soroljam? Magyarként büszke lennék, ha pápává választanák, de arról sem ő, sem Kozma atya nem győzött meg eddig, hogy egy fehér pápa - és az egész mai egyház - föl van készülve a bármilyen bőrszínű ember problémáinak kezelésére. Nem a jótékonykodásra, hanem egy - végre - csakugyan krisztusi politikára.