Alföldi a megasztár

A múlt hét végén a feleségem azzal lepett meg, hogy elvitt a Nemzetibe, megnéztük az "Angyalok Amerikában"-t. Vagy az angyalokat Amerikában. Vagy hogy... Kivételesen nagyszerű előadás. Kár, hogy már kevesen láthatják. 

Utána arra gondoltam, hogy ez a hatalom, ha már szokásba vette, hogy a leváltásra ítélt embereket afféle kommandóval szállja meg, hogy nyikkanni se tudjanak a kirúgásuk közben, és jól befenyegeti őket, hogy utána se merjenek, miért nem volt bátor ezt megtenni Alföldi Róberttel? Ráfoghattak volna valamit, mint a filozófusokra, például. Tulajdonképpen az történt, hogy csináltak belőle egy hatalmas, évtizedekre szóló legendát. Emberemlékezet óta nem volt olyan ember a színházi életben, aki ekkora szeretetet és ünneplést - vagy egyáltalán figyelmet - kapott. Járna ez nagyon sok színésznek és rendezőnek, de most itt a történelmi és művészi körülmények összeálltak. Alföldi azt kapja, ami békeidőben is járna neki, de a kulturkampf körülményei sürgőssé tették az egekbe emelését. És ráadásul még bosszút is állhat: ebben a darabban (is) a Nemzeti színpadáról mondhatja a hatalom pofájába az üzenetét. 

Az utódja, akit nyilvánvalóan demokráciatipró módszerrel választottak meg, vagyis tettek oda - pláne maga is tette magát oda -, ezután esélyt se kap arra, hogy kilépjen Alföldi fényárnyékából. Azok, akik ma a jelenlegi igazgató mellett tüntetnek a jegyekért sorbanállással és a véget nem érő - megérdemelt - vastapsokkal, nem lesznek kíváncsiak a színházára. Ha kíváncsiak lesznek, akkor se vesznek jegyet. Bosszúból. Ha mégis, akkor is ahhoz a Nemzetihez mérik, amit most omlasztanak le, készakarva. A szegény, mohó utód megérdemli a sorsát, persze, mert járjon így mindenki, aki összefekszik egy kultúrdiktatúrával. Papokkal hiába szentelteti föl az épületet. Azt csak lelkekkel lehet.

Ami a Nemzetiben történt, az az egyik legnagyobb politikai hiba volt ebben a kurzusban. Orbán azt hitte, hogy ugyanolyan hülyét csinálhat a kicsit összezavarodott értelmiségből, mint Fekete György "akadémiájával" (annak is meg vannak számlálva a napjai). Nevetséges és szánalmas lett a hatalom. Nem először és nem utoljára, de a Nemzetiben nagyon.

 .