Márpedig

Mielőtt ez a dugódíj-vita átcsap a nemzeti abszurd humor újabb megtestesülésébe, be kellene rekeszteni. Mégpedig úgy, hogy Tarlós úr kimondja: dugódíj márpedig nem lesz. Hídpénz sem. 

Addig kellene abbahagyni, amíg a kerületek nem vetik föl az árumegállítási jog lehetőségét. Az úgy nézne ki, hogy a kerületi őrszemek minden teherautóról leszedhetnék azt a cuccot, amire az önkormányzatnak szüksége van. Aztán majd egy tanácsi olcsóboltban árulják a rászorulóknak. (Az önkormányzati dolgozók és ismerőseik persze kedvezményt kapnak. Hogy legyen szavazat két év múlva.)

Vagy Tarlós úrnak az jut eszébe, hogy minden sofőr harács gyanánt annyi BKV-jegyet köteles venni, ahányan a kocsijában ülnek. És azokat mindjárt odaadják a kapuknál várakozó, szegénységi bizonyítványt lobogtatóknak. (Mert tulajdonképpen erről szól a dugódíj.)

Akik más nagyvárosok dugódíjára hivatkoznak, úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy azokban elviselhetetlen volt a forgalom, vagyis dugó volt. Szemben Budapesttel, ahol ma szinte akadály nélkül lehet suhanni, mert az embereknek nincs pénzük benzinre. És belátható időn belül nem is lesz. (Rosszabbul élnek, mint két éve.) Tarlós úr nemsokára egy gyalogos város kapujában ácsorog majd és kalózkukkerral lesi, hogy jön-e végre valami hülye eltévedt vidéki.

 .