hétfő, június 18, 2012

Hajrá

A hét végén abban a meglepetésben volt részem, hogy találkoztam egy élő választóval, aki még mindig a Fideszre szavazna. Hetek óta nem leltem ilyenre, pedig ahol csak lehet elbeszélgetek a választókkal. (Lemegyek a piacra, a tóra, vagy csak úgy eldiskurálok a környéken élő földmívesekkel. Velük a legjobb, mert szinte csak értelmes dolgokról hajlandók társalogni: az időjárás, a termés, az élelmiszerek termelői ára.)
Két éve annyira túlsúlyban voltak a jobboldali szavazók, hogy gyakorlatilag nem is igen ismertem olyat, aki bevallottan balra szavazott volna - de még az LMP-re se, ami csak úgy bal, hogy a Fideszhez képest, ugye. Akkor azt kértem, hogy amennyiben rájönnek, hogy nekem van igazam abban, hogy a Fidesz kétharmadából nagy baj lesz, legyenek kedvesek jelezni. Nem kell hosszasan bűnt bánni, bőven elég, ha csak csippentenek a szemükkel, és egy kézjellel ráerősítenek. Idén tavasszal egyre többen közölték, hogy igazam volt.
A derék ember, akivel most találkoztam azzal indokolta Fidesz-hűségét, hogy ő a focisportban dolgozik, és van a gyerekeknek cipő, mez, minden. És hogy ez jó. Van jövő.
Mondtam neki, hogy igaza van, meg Marxnak is, aki Hegellel ellentétben úgy vélte, hogy a lét határozza meg a tudatot. És azt is mondtam, hogy hajrá. Őszintén.

 .

2 megjegyzés:

  1. Én is drukkolok nekik, remélem, látensen még többen vannak.

    VálaszTörlés
  2. Hát én nem szurkolok nekik. Minden empátia kiveszett belőlem.
    Olyan alapértékeket sértettek meg, amelyek felett nem tudok és nem is akarok szemet hunyni.

    VálaszTörlés