Meglepően jól fogadta a közvélemény azt a hírt, miszerint “felfüggesztett börtönre ítélték azt a férfit, aki egy 2011-es demonstráción holokauszttagadó táblát emelt a magasba”. Emellett a bíróság mellékbüntetésként eltiltotta a politikai rendezvények, demonstrációk látogatásától, továbbá kötelezte, hogy legalább három alkalommal látogasson el a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba, és az ott látottak alapján foglalja össze gondolatait, vagy egyszer tekintse meg az auschwitzi emlékhelyet, vagy a jeruzsálemi Jad Vashem Emlékparkot, és írja meg a véleményét. Mint később kiderült, dolgozatát a “pártfogójának” kell majd bemutatni.
Ideje volt egy példás ítéletnek, hogy az emlékezetbűnözők értsenek belőle. De jó tudni azt is, hogy van egy bíróság Magyarországon, amelyik a világ normálisabb országainak gyakorlatát követve emberségesen bánik a bűnössel. Azzal, hogy alkalmat ad téves nézeteinek újraépítésére, ami ebben az esetben azonos lehet a közösséggel szembeni jóvátételre. Hiszen, ha szembenéz azzal, amivel emberek millióinak emlékét gyalázta meg, talán arra is képes lesz, hogy őszintén bocsánatot kérjen a túlélőktől.
Amikor a gój motorosokkal civakodtam, és azt követelték tőlem, hogy kérjek tőlük bocsánatot, az egyik feltételem az volt, hogy menjünk el együtt Auschwitzba. Mert tudtam, akármilyen kemény fickó valaki, ha szembesül azzal, amit ott láthat, akkor is megtörik, ha náci vérmacsónak nevelték - vagy nevelgette magát. (Ma már tudom, hogy a gój motorosoknál inkább csak szerepzavarról van szó. Ugyanúgy, mint a jószívű rosszgyerekek esetében.)
Engem antiszemita környezetben neveltek, és talán ezért éreztem erős kényszert arra, hogy meglátogassam azt a kis városkát Krakkó közelében. Nem a krematóriumok, a “zuhanyozók”, a rettenetes méretek és adatok fogtak meg. A gyerekjáték halmok, a bilihegyek, a hajbálák képe égett belém. Amikor pedig megláttam a szemüvegekből álló dombot, akkor úgy kezdtek el folyni a könnyek a szememből, mint soha azelőtt.
Mindenkinek ajánlom, akit sikerült már megfertőzni, és azoknak is, akik a gyerekeik fertőzésére készülnek.
És persze: hajrá bíróságok! Hátha egyszer emberek leszünk.
.
Csak (halkan) jegyzem meg. Azokat, amiket (gyerekjáték halmok, bilihegyek, a hajbálák, szemüvegek, stb.) ott láttál, annak nagy része (talán az egész) magyaroké! Ők voltak az utolsó (nagy) csoport, akik odaérkeztek. Ha tűzetesen megnéznéd a böröndöket, cipőket, ruhadarabokat, nagy valószínűséggel (rengeteg) magyar vonatkozású, eredetű felíratot találná (találsz).
VálaszTörlésA vita hosszú ideig azon folyt, hogy hatszázezer magyar zsidó pusztult-e el a haláltáborokban, vagy „csak” négyszázötvenezer. Végül kiderült, hogy az utóbbi szám úgy jött ki, hogy csak a Trianon utáni Magyarországról elhurcoltakat vették számításba. Szegény nagyváradi, kárpátaljai, újvidéki zsidók mintha nem is léteztek volna. Végül is akármelyik számot nézzük, iszonyat. Ha a táblaemelgető eljut a Yad Vashembe, ajánlom a bejáratnál a másfél millió gyermekáldozat rózsaszín márvány emlékkövét megtekinteni. Talán eszébe jutnak a saját gyermekei, és megindulnak a megtisztulás könnyei. Más emberként jön majd haza. Ráfér...
VálaszTörlésAndrassew úr, nem kellene ezt az egyént egy kiadós agymosásnak alávetni? Az auschwitz túrát enyhének érzem.Továbbra is támadhatnek űnös gondolatai.Még könnyeket is hamisithatna!!! Radikálisabb megoldást kell találni.Nincs igazam?
VálaszTörlésNincs igaza. Azt gondolom, hogy a megtévedt emberekkel emberségesen kell bánni. Ez tisztességes, emberséges, méltányos ítélet.
VálaszTörlésEngem nem a zsidózás zavar, hanem a csönd. Egy egészséges országban nem úszhatná meg a kormány egy egykori náci kimosdatását, tanrendbe emelését. Nálunk lehet vitézi bálozni a kőbányai világos lovasszobráért, vérvádazni a parlamentbe, és úri társaságban is belefér egy kis szalonzsidózás. Ez most is ugyanaz az ország ahol 44-ben Ranschburg Jenő a menetből nézte a leengedett rolókat.
VálaszTörlésÉn megértem Kertész Ákost, hogy odébb állt. Elöbb-utóbb jönne a cikk a "nemzeti" sajtóban, hogy mégiscsak hallatlan, hogy egy zsidó békésen írogasson egy kávéházban -ahogy írták 1942-ben Rejtő Jenőről, akit el is vittek meghalni.
LB
és még egy gondolat: ennek a kisnyilasnak az elítélése egy picit sem tölt el elégedettséggel. Az igazi rákos daganatok továbbra is pöffeszkednek a parlamentben, kitüntetik egymást és senki sem fogja megakadályozni őket abban, hogy újabb és újabb áttéteket hozzanak létre.
VálaszTörlésLB
Én speciel minden ordítva zsidózót összefogdostatnék és kötelezném erre. Büntetésnek nem mondható, viszont ha van benne egy pici emberség, akár szégyenkezhet is ...
VálaszTörlésJ'rtam Auschwitzban.SEMMI.
VálaszTörlésAz igen nagy baj, ha nem hatott rád. De te legalább vetted a fáradtságot, és elmentél oda, azokkal ellentétben, akik azt szajkózzák, amiről nem tudnak semmit. Ajánlom még a Páva utcai központ megtekintését. Ott a cigány holokausztról is találsz unnivalót... :)
VálaszTörlés