Jogforgatók

Egyetért-e Ön azzal, hogy új jogszabálynak az érintettekre nézve hátrányos rendelkezését a jogszabály hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozóan ne lehessen alkalmazni? - Így szól az MSZP népszavazási kérdése, amivel természetesen egyetértek, és teljes szívemből támogatom, hogy legyen erről szavazás, és kívánom, hogy elsöprő többségben legyenek az igenek.

Mégis motoszkál bennem valami: ha a Fidesz hagyja, hogy a nép erről szavazzon, és többségben lesznek az igenek, az nem jeleni-e azt, hogy a kormány és a parlament eddigi gyakorlatát ezzel szinte törvényesítjük? Hiszen csak ezután nem lehet visszamenőleges hatályú törvényeket hozni. Évezredekig nem nagyon lehetett, most egy évig igen, aztán megint nem.

Mert attól, hogy hátratörvénykezés tilalma nincs, nem volt beleírva a jogrendünkbe, még bűn. Vannak dolgok, amelyeket soha nem írunk le, mert annyira természetes, annyira beleépült az emberiség jogérzékébe és -rendjébe, hogy épelméjű embernek eszébe nem jutna megcselekedni. Hiszen ha valaki visszamenőleges érvényű törvényeket hozhat, akkor a teljes jogbiztonságot veszélyezteti. Nem vagyok jogász, az is lehet, hogy valaki ismer a nemzetközi irodalomban példákat, de ilyesmire csak akkor tudok magyarázatot elképzelni, ha mondjuk egy ország katonai végveszélybe kerül, és egy törvény vagy szerződés az állam és polgárai puszta létét is veszélyezteti. De gazdasági jellegű, szerzett jogokat fosztó, embereket megnyomorító törvénykezés, ráadásul tendenciaszerűen, nagy számban, ez akkor is elképesztő, ha más kormányok gyakorlatában is megjelent ilyesmi - de inkább csak nyomelemekben.

Ami Magyarországon az utóbbi egy évben történt az a joggal való visszaélések sorozatával végrehajtott alkotmányoskodó államcsíny. Azt is tudatni kellene a kormány tagjaival és a cinkos parlamenti frakcióval, hogy a joggal való visszaélésekért felelniük kell. Nem csak a visszamenőleges hatályú törvényekért, hanem a kötelező egyeztetések hiányáért, az egyéni képviselői indítványokkal való nyilvánvalóan rosszhiszemű manipulációkért is. Most kell kidolgozni a részletes és alapos vádiratot, most kell tudatni az egész világgal, hogy mi vár ezekre az emberekre. Aki a joggal bohóckodik, az végezze bíróság előtt.

Persze majd akkor, ha a joggal való visszélésekkel meggyöngített igazságszolgáltatás európai rendje visszaáll Magyarországon.

Ehhez azonban az is kell, hogy szakértő csoportok jöjjenek létre. Olyanok, amelyekben nem csak világos - vagyis az egész világon érthető - vádirat készül, hanem azok a törvények is, amelyek fölváltják az orbáni törvényeket, alkotmányt, és az egész hibbant miskulanciát, amit ránk erőltetett. Az lenne a legjobb, ha őszre létrejönne egy ellenzéki kerekasztal. Nem csak a demokratikus parlamenti és azon kívüli pártokból, hanem az úgynevezett civil szervezetekből is. Ez a testület vitatkozva és egyetértve kijelölhetne egy árnyékkormányt, amelynek “árnyékminisztérumai” - vagyis a szakértő csoportok - kidolgoznák azt, amit hatalomváltás esetére ajánlhatnak. Ehhez már bátran csatlakozhatnának azok a konzervatív csoportok is, akik ma még nem mernek vagy nem tudnak kitörni a Fidesz és Orbán bűvköréből. Ezzel először a rendszerváltás óta megvalósulhatna a nép álma: jóval a választások előtt pontosan tudnánk, kikre és mire szavazunk. Nem csak azt, hogy ki ellen.

A mai állapotunkban nem az a legborzasztóbb, amit Orbán és cinkosai művelnek, hanem látni azt a bénultságot, amelyben a magyarok, pláne az értelmiségiek végignézik, ahogy lerombolják a jogállamot, a jóléti állam végét jósolva gonosz és igazságtalan rosszléti államot hoznak létre, és gyakorlatilag minden ellenállás nélkül építik föl a diktatúrát. Ébredő koromban sokszor kérdeztem az öregektől, hogyan tűrhették el azt a mérhetetlen égbekiáltó jogtalanságot, amit Horthy, Szálasi, Rákosi és Kádár alatt megtettek velük. Már értem.

Nem vigasztaló, de nem vagyunk egyedül, máshol is vannak olyanok, akik magukra nézve nem találják kötelezőnek a legősibb emberi törvényeket. Éppen a múlt hetekben derült fény arra, hogy a mélyen katolikus Írországban a katolikus papok tudtak társaik pedofil bűneiről, de valahogy a kétezer éve az alaptörvények legfőbb őreként föllépő egyház nem értesült arról, hogy a gyerekek elleni legförtelmesebb bűncselekmény olyan köztörvényes dolog, amit kötelező jelenteni. 

Enda Kenny miniszterelnök "abszolút gyalázatosnak" minősítette  a magát nyilván szintén ember- és jogfölöttinek képzelő Vatikán szerepét, az egyházi törvényeknek az ír büntetőtörvények fölébe helyezését. Közölte: kezdeményezi, hogy törvényben nyilvánítsák bűncselekménynek, ha valaki pedofil ügyben bizonyítékot titkol el a rendőrség elől, még akkor is, ha az információhoz egy pap a gyóntatószékben jutott hozzá. Kijelentette: a XXI. század Írországa nem fog függeni a katolikus hatóságoktól. "A törvényt nem gáncsolhatja el a pásztorbot".

A katolikus egyház sem érzékelte, hogy vannak olyan elemi jogelvek, amelyeket normális emberek számára éppen úgy nem kell leírni, alkotmányba tenni, mint a visszamenőleges hatály tilalmát. Ők is azt hitték, hogy megússzák. Pedig igazán nagypályás jogforgatók a mieinkhez képest.

 .