Csodára várva

Orbán Viktor abban a reményben vett részt II. János Pál pápa boldoggá avatásán, hogy a szakrális élmény hatására jobb ember lesz. Mindenesetre erősen figyeljük majd, hogy önsorsrontó életén változtat-e ez a rendkívüli esemény. Mivel a nagy pápa majdani szentté avatásához kell még egy csoda, aligha bánná a világ, pláne Magyarország népe, ha ez pont nálunk, a miniszterelnök lelkében ragyogna föl. (Ezt sajnos, minden ironikus felhang ellenére nagyon komolyan gondolom.) 

Miután Orbán országlásának újabb mélypontjára jutott a Gyurcsány-elleni ügyészkedéssel, már kollaboráns hívei is arról pusmognak: mi lesz az Orbán utáni korszakban. (A Vezér következő lépése - teljes joggal - az osztályellenség fölkutatása és megsemmisítése lesz.) 

Ma már nincs olyan réteg, amelyiket ne sértett volna meg halálosan, nincs olyan jogszerűtlenség, aminek tilalmát ne törte volna meg. A múlt hétre bőven elég lett volna a  kifejezetten diktatórikus munkavállaló-ellenes terv, vagy éppen a gyöngyöspatai, szinte már rákosista-stílusú felelősség-kenegetés, nemzetközi összeesküvés szimatolás, ezekre jött még a Gyurcsány-ügy, amellyel visszalépünk a vérügyészes koncepciós perek észbontó világába.

Mindez azt mutatja, hogy Orbán végjátékba kezdett, és csak a csoda segíthet rajta. A társadalom további megosztása - például a Gyurcsány-üggyel - éppen ellenkező hatású lehet, mint amire Orbán számít. Először is, sokévnyi karaktergyilkolászás után a jobboldal már nem fogja jobban utálni a volt miniszterelnököt, mint eddig, hiába hurcibálják bíróság elé, akár vezetőszáron is, hiába harsogják bűnösségét a kormány ügyészségi értesítőkké züllött csapásmérő médiaalakulatai. Ha megvádolják, a baloldali és az igadozó táborban tovább nő a népszerűsége, hiszen a nép nem hülye, a közemlékezetből előszivárognak az ilyen csúfos történetek, és mindenki tudja, hogy ha a koncepciós jogszolgálat beindul, akkor már csak az a kérdés, hogy hányadikak vagyunk a sorban. Ha Gyurcsány a nemzetközi média óriási érdeklődése mellett befejezi az őszödi beszédet, akkor Orbán bepattanhat a páncélozott kisbuszába és Fehéroroszországig menekülhet. 

Ráadásul egy ilyen ügy összehozza az ellenzéki erőket. A szocialisták máris példásan és nagyon tisztességesen összezártak. Most ugyan éppen az a fő téma a Facebookon, hogy Schiffer András eredeti följelentő a Fidesz embere, és le az LMP-vel, ésatöbbi, de ez nem lesz mindig így. Mert egyrészt nem igaz, másrészt nem lehet a mostani állapotot azonosítani azzal a pillanattal, amikor Schiffer megtette a följelentését Sukoró ügyben. 

Orbán megosztási kísérlete tehát ma az LMP-MSZP viszonyban éppen működik, és nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem lenne egyre sürgetőbb, hogy az Orbán-ellenes erők legalább megkezdjék az ellenzéki kerekasztal tárgyalásokat, amelyekről a gyurcsányisták éppen úgy nem hiányozhatnak, mint az LMP, vagy a szakszervezetek, és az új civil szabadságmozgalmak, a szemmel láthatóan éledő liberálisok. Nem kétséges, hogy előbb vagy utóbb ott lesznek a mérsékelten jobboldali, de elsősorban demokrata erők is, akik már most is pontosan tudják, hogy Orbán további országlása évtizedekre küldheti őket a hitelvesztettek sorsára.

Orbán persze azt hiheti, hogy hatékonyan mélyíti tovább a szakadékot az ellenzéki erők között, miközben az is előfordulhat, hogy éppen ellenkezőleg, a legnyomorúságosabb időkre emlékeztető ügyészi beavatkozás hatására Gyurcsány olyan nyilatkozatot tesz, amelyben megértésre int Schiffer tettével kapcsolatban, sőt híveit arra szólítja föl, hogy ne legyenek tekintettel személyes sértettségére, mert az ilyesmit vészterhes időkben félre kell tenni, együtt kell működni. Gyurcsány képes ilyesmire, ugyanezt tette, amikor az Egymillióan a sajtószabadságért facebookos csoport gyakorlatilag kitiltotta a tüntetéseiről. Saját híveit arra bíztatta, hogy vegyenek részt a Milla-akciókban. Ha Schiffer és az LMP jól reagál, megnyílhat az út egy fönntartásokkal teli, de legalább minimális szintű együttműködésre, ami nélkül Orbán legyőzhetetlen.

A dolog sürgős, mert Orbán a jogrend földúlásával, Magyarországhoz méltatlan alaptörvényével, szemérmetlen öreg-, beteg- és szegényellenességével, brutális munkavállaló-sanyargató intézkedéseivel és terveivel olyan helyzetet teremtett - most éppen az érdekegyeztetés teljes elvetésére készül -, amelyből csak a legnagyobb önuralommal lehet békés eszközökkel szabadulni. Ráadásul egy eszkalálódó társadalmi konfliktusban a Magyarországon megkerülhetetlen erőt képviselő Jobbik az erőszakos összecsapásokban lesz érdekelt. (Az Orbán-rendszer összeomlásakor Vona félmillió, ma még fideszes támogatására is számíthat.)

Sürget az idő, mert a diktatúrák természetének az is része, hogy bármikor összeomolhatnak. Ma nem tudjuk, hogy Orbán és hagymázas fülkeforradalmi élcsapata meddig lesz hatalmon, csak azt, hogy ez a hatalom bármikor összeroppanhat. Bármikor! Aki arra készül, hogy legközelebb 2014-ben lesznek választások, történelmi hibát vét. A köztársasági erők nem engedhetik meg maguknak azt, hogy Orbán bukása esetén az irányítást átengedjék egy olyan fideszes puccsista csapatnak, amely szemérmetlenül kollaborált a jogállam lebontásában, és csak a Jobbikkal szövetségben képes kormányon maradni. 

Az ellenzéki erők kiegyezéséhez és az egy irányba forduláshoz persze az kell, hogy ne Orbán lelkében történjen meg a csoda. Az se lenne persze baj, ha holnaptól ő is jobb ember lenne, de félő, hogy késő, és már önmaga is gyanakodva méregetné magát egy tükör előtt.

 .