Orvul megszereztem azt a Szép Szó kötetet, ami Suchman Tamás volt szíves árverési célzattal a Szép Szó idei karácsonyi számának támogatására a rendelkezésünkre bocsátani. Megsárgult, töredezett kötet, a fűzése is fölfeslett. Óvatosan fogom. Ha az enyém lenne, külön dobozkában tartanám a kincsesládám mélyén, és csak ünnepeken venném elő. Néha megmutatnám a gyerekeimnek. De mivel erre nem lesz módom, hiszen megint valami másé lesz, gyorsan elolvasom. Nem lehet letenni. Persze, hogy ismerem a szövegek nagy részét, sőt van, amit kívülről tudok, de mégis. Micsoda világot konzervált nekünk ez az 1938-ból ittmaradt korlenyomat, egy József Attila különszám! Hogyan volt lehetséges, hogy azok, akik akkor összeálltak, hogy emlékezzenek az előző évben meghalt zsenire, mind-mind megmaradtak az emlékezetünkben? Micsoda aranykor volt az, amelyikben olyanok szerkeszthettek, mint például Fejtő Ferenc, Ignotus, Remenyik! És milyen fura: olvasás közben valamiért elő kellett vennem a telefonomat, keresnem valamit, és elsőként Fejtő párizsi lakásának száma ugrott elő. Szerencsés életem van, hiszen részt vehettem egy folyamatban: egy aranykor hímporából valami körém is hullhatott.
Irigylem azt, aki majd a polcán viselheti ezt a kötetet, mert egészen biztos vagyok abban, hogy a zsenialitás aurája jobbá rendezi a körülöttünk levő világot. >>>>>
NEPSZAVA.HU
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése