Jogfosztottak jogfosztása

Vannak különös forradalmak. Eddig nemigen hallottunk olyanról, amelyik fölhorgadása óta folyamatosan azon mesterkedik, hogyan vegye el a jogokat, hogyan csorbíthatja a szabadságot, hogyan rabolja le a legszegényebbeket. Végülis van olyan, hogy valaki mindenáron be akar kerülni a történelemkönyvbe, és nincs más ötlete, hát paródiával áll elő. Ha a műfaji szabályok figyelembe vételével tökéleteset alkot, van esélye arra, hogy egy jó erős lábjegyzetet kiharcoljon magának. A tréfamester működését egy darabig nézegetjük, aztán majd lezavarjuk a színről. 

Nem lehet kétséges, hogy mindazok, akiknek életét megkeseríti, előbb vagy utóbb megszervezik az ellenállást. A szakszervezetek majd méltó választ adnak a sztrájkjog csorbítására. A lerabolt nyugdíjpénztrárasok már hegyezik a tollukat a következő választásra. A sajtó előbb vagy utóbb megtalálja a módját, hogy hülyét csináljon a hatalomból.

De ennek a bohózatnak vannak tragikus elemei is. Könnyekkel gyászolt barátom, Furmann Imre 2001-ben hozta életre, és szakmailag évekig irányította az Igazságügyi Minisztérium jogsegélyszolgálataként működő Roma Antidiszkriminációs Hálózatot, amely olyan ügyekben nyújt jogi képviseletet, amelyekben az embert származása miatt érte joghátrány. Harminc ügyvéd várta az ügyfeleket - természetesen ingyen -  minden héten az ország ötvenöt településén. Jogi tanácsadásra, iratszerkesztésre, diszkriminációs ügyben perindításra, bíróság és egyéb hatóság előtti képviseletre. Azt, hogy mekkora szükség volt a munkájukra egyetlen szám is bizonyítja: 12652 ügyben segítettek a cigányoknak.

A forradalmi kormány úgy döntött, hogy ezt a hálózatot december 31. napjával megszünteti.   

Olyan emberek egyetlen reménységét, akik végképp nem tudják magukat képviselni sem a többségi társadalommal sem a hatalommal szemben. 

Egy olyan kormány teszi ezt, amelyik hamarosan az EU elnöke lesz. Miniszterelnöke már hetek óta arról szónokol, hogy legfőbb feladatának az európai cigánykérdés megoldását tekinti.

Azt tudjuk, hogy a politika cinikus. De a színjátékban nem kötelező a romlottságot a lealjasulásig fokozni.

(Horváth Dávid képe)

 .