Isten kegyelméből

Semmiképpen nem szeretném megbántani Orbán Viktort, hiszen ha az ötös számú fideszes tagkönyv arra használható, hogy boldog tulajdonosa selyemzsinórt küldhet és halállal fenyegethet, mekkora hatalma lehet az egyes számúnak. Pusztán csak csöndesen szeretném megjegyezni, szinte elnézést is kérve, hogy át kellene gondolni ezt a sok istenezést.
Kezdődött azzal, hogy Semjén Zsolt föltétlenül szükségesnek találta bepasszírozni egy törvénybe, hogy Isten a történelem ura.
Majd Kőszegi Zoltán fideszes képviselő a háromcsapásos törvény parlamenti vitájában ezt találta mondani: "Ha valaminek a tagadását büntetjük, akkor szívem szerint elsősorban az istentagadást kezdeném el büntetni..." Talán el lehetne küldeni az iszlám Kelet valamelyik morcosabb államába valami nagykövetnek, hogy egyszer-kétszer boldogan nézegethesse a hitehagyottak nyilvános lefejezését. Ugyanazt az Istent tagadják, mint a hazai ateisták. (Én mindenesetre a jövő héten megpróbálok Vatikántól menlevelet kérni. Biztosan megadják, mert ott tudják, hogy ezek az apró hülyeségek hová fajulhatnak.)
De ez nem volt elég egy hétre: most meg a kormányprogramban azt a Lincoln-idézetet találjuk, miszerint "...ez a nemzet Isten uralma alatt újjászülessék a szabadságban, és hogy az állam, mely a népé, a nép által és a népért van, ne tűnjék el a föld színéről"
Nyilván teljesen véletlen, hogy Obama beiktatási ceremóniája is erre az idézetre épült. Nem szégyen persze önálló gondolatok híján ellesni ilyesmit, mint ahogy tulajdonképpen az sem volt az, amikor az idei évértékelő beszédben egy az egyben fölbukkant egy Róna Péter-szöveg. Legalábbis nem láttuk a pírt Orbán arcán. A kérdés az, hogy mit szól ehhez az Obamához igazodáshoz Oroszország. Elég lesz-e Putyin rendszerét átvenni, vagy keresni kell hozzá valami idézetet is?
Az ember arra gyanakszik, hogy pusztán az istenezés kedvéért kellett ez az amúgy iskolateremtő szöveg, mert ugye lássuk be, miközben Lincoln valóban egy nemzethalál-közeli állapotra utalva mondta, amit mondott, a magyar nemzet egészen jól megvan, éppen kilábal egy válságból, tehát semmi szükség újjászületésre. (De ha feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy az utóbbi években itt is - legalábbis hideg - polgárháború és kettőshatalom volt, akkor meg ez azért hamis, mert ezt az állapotot - legalábbis nem kis részben - maga Orbán Viktor idézte elő, hogy aztán megoldhassa az istenadta nép magas fölhatalmazásával. Van ebben valami kínosan képmutató, különös tekintettel arra, hogy ha alaposan megvizsgáljuk a dolgot, Lincoln eszményei nem nagyon hasonlíthatók össze az orbáni eszmerendszerrel - az utóbbi ugyanis nem nagyon létezik. Hacsak nem tekintjük annak azt, amit egy szélkakas mozgásaiból a gondolkozásáról levonhatunk.
A magyar állam meg nemhogy eltűnne a föld színéről: éppen egy előre bejelentett diktatúra-féle korszakába lépünk, ahol az állam egészen biztosan kiválóan működik majd, pláne, hogy megszabadulhat a demokrácia béklyóitól. Ehhez nem kell Isten uralma: bőven elég lesz nekünk Orbán Viktoré. Bár kétségkívül nagy szerep jut Istennek is: lehet hozzá szorgalmasan imádkozni, ha védtelennek érezzük magunkat.
Ha már Orbán Lincolnt választotta, találhatott volna a helyzetére és a csapatára, valamint Magyarország történelmi állapotára nézve találóbb bölcsességeket is: "Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat". Vagy: "Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják, buták vagyunk, mint megszólalni, és minden kétséget eloszlatni efelől." Esetleg: "Nem dicsőség a gyilkolás, nem büszkeség a rombolás. Semmi jó nincs a háborúban. Kivéve a végét."
Mindenki látja, hogy gyönge lábakon áll ez a fülkeforradalom dolog, és mint minden rendes uralkodáshoz, kell isteni felhatalmazás is, de kezd egy kicsit zavaros lenni: ezek szerint ez itten a jövő héttől egy Isten nevében uralkodó nemzeti-forradalmi adatbáziskormány lesz? Mert ugye utalni kell a hatalom megragadásának valódi körülményeire is.
Az az érzésem, hogy a következő években senki nem meri majd megmondani az Isten kegyelméből az egyes számú Fidesz-tagkönyvet szíve fölött hordozónak, hogy a politikai kereszténység fundamentalista-típusú nyomulása nem csak azok ízlését sérti, akik nem hisznek semmiféle Istenben, ám legalább annyira erkölcsösek és tisztességesek, mint a hívők. Akik viszont valóban megélt hitükben tudják, hogy az efféle jelenségek mindig visszacsapnak egyszer. Mint az Isten, ha hamis tanúbizonyságra lel.

 (Mai ajánlatok még: Bartus, Debreczeni, Lincoln http://www.andgond.blogspot.com)