vasárnap, szeptember 27, 2009

Lélekből jött?



Nem akarok gyászrontó lenni azzal, hogy egyáltalán fölvetem, amit gondolok, de sajtótörténeti jelentőségű, hogy szegény Bujtor István összeomlása és halála között szinte semmi nem szivárgott ki az állapotáról.
Az úgynevezett bulvár újságírók minden etikai gátlás nélkül tettek tönkre életeket, rondítottak bele szerelembe, anyaságba, apaságba, sikerbe, bánatba, gyászba, azon az alapon, hogy a híres emberek magánélete a köz érdeklődésére számot tarthat, ami azt jelenti, hogy az újságírónak joga van róluk bármit leírni, bármilyen fényképet közzé tenni.
Most fordult elő először, hogy egy rettegő családról és egy olyan emberről nem sikerült információt szerezni, akiért csakugyan egy ország népe aggódott, egyszerűen azért, mert szeretetre méltó volt.
Nyilván voltak közeli barátok, rokonok, akik pontosan tudták mi történt vele, milyen állapotban van, nyilván akadtak lapszerkesztők, riporterek, akik próbáltak bármit kihúzni belőlük. Ezek az emberek nagyon jól vizsgáztak. 
De szinte bizonyos, hogy a Bujtor István méltóságáért folytatott harc igazi hősei azok a kórházi orvosok és mindenféle rendű és rangú dolgozók voltak, akiket nem lehetett rávenni az árulásra. Pedig szinte biztos, hogy Veszprémben tucatszámra voltak, akik tudták az igazságot, és azt is, mennyit ér ilyenkor egyetlen hírmorzsa.
Bíztató ez, mert azt jelenti, hogy léptünk egyet valami európaiság felé az emberi méltóság és az emberi jogok dolgában.
Az is bíztató, hogy – egy-két próbálkozást leszámítva – a bulvársajtó nem mert blöffölni és hazudozni. Legyünk a gyászban optimisták: merjük azt hinni, hogy ez lélekből jött önkorlátozás volt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése