Visszásság ugyan nem

Történt, hogy pár hete lejárt a jogosítványom. Az állam kitűnően működik: időben figyelmeztettek, hogy itt az idő. Elmentem szépen az orvoshoz, megkaptam a papírt, aztán bementem az okmányirodába, fél óra múlva végeztünk is. A nagyon kedves ügyintéző jelezte: három hét múlva jöhetek az új kártyáért.

Mondtam, hogy az nem jó, mert a régi két hét múlva jár le.

Sebaj, ad egy papírt, azt tartsam magamnál, ha a rendőr igazoltat, nem lesz semmi gond.

Én meg szépen vezettem tovább. Azon a héten is, amikor már lejárt a jogosítvány, viszont volt helyette papírom.

Erre mit olvasok: "Visszásság ugyan nem történt, de javítani lehetne a jogosítványcseréről szóló tájékoztatáson. Ezt állapította meg Szabó Máté ombudsman, miután egy panaszos megírta neki: leadta a régi jogosítványát, és amíg meg nem kapta az újat, három héten át nem vezethette az autóját. Egyes okmányirodák ugyan arról tájékoztatnak, hogy az átmeneti helyzetre kiadott igazoló lappal szabad vezetni, a rendőrök viszont az ilyen esetben büntetnek, áll a beadványban.

Az ombudsman az ügyben megkereste az igazságügyi és rendészeti minisztert, aki azt válaszolta, hogy a közlekedési hatóságoknál kiállított igazolás valóban nem jogosít járművezetésre. Ugyanakkor azonban van megoldás. Ha a vezető nem a lejártakor igényli az új jogosítványt, hanem legkésőbb harminc nappal korábban, akkor a régi vezetői engedélyt az új elkészültéig nem kell leadnia."

Vagyis volt egy hét, amikor úgy vezettem, hogy ha megállít a rendőr, megbüntet. Sőt: közölheti velem, hogy ott kell hagynom az autót, hiszen érvényes jogosítvány nélkül nem vezethetek. Akkor is, ha mondjuk este, gyerekkel vagyok, a lakásomtól harmincöt kilométerre, a fővárosban. Ez csak a rendőr jóindulatán múlik. Ugyanúgy megtilthatja a vezetést, mintha ittas lennék.

És én erről nem tudtam. Sőt, éppen az ellenkezőjét tudtam: van olyan okmányom, ami ettől megóv. Hittem az állam másik képviselőjének.

Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy az okmányirodában az ügyintéző a legjobb akarattal, a legjobb tudása szerint tájékoztatott. Mint ahogy a rendőr is a kötelességét teljesítené, ha megbüntetne.

Ráadásul még önhibás gondatlannak se gondolnám magam, hiszen nem az utolsó pillanatban, hanem az okmány lejárta előtt két héttel intéztem az ügyemet. Ki gondolná, hogy egy kártya elkészítéséhez három hét kell - és egyáltalán, azt se gondolhattam, hogy az egész kártyát ki kell cserélni, hiszen valamilyen technikával az okmányirodán is bele lehetne sütni az új adatot.

Teljesen érthetetlen, hogyan kerülhetünk ilyen helyzetbe. Hogyan létezhet az, hogy az állam hivatalos irodájában másképp tájékoztatnak, mint amit a törvény előír. Most már gyanakszom, hogy pár hónapja, amikor a rendszámomat lopták le, és szintén „hivatalos papírral” közlekedtem napokig, akkor is csak a derék rendőrök kegyelmére voltam bízva. Vagyis igazuk volt azoknak, akik figyelmeztettek: bajom lehet.

Ami pedig a rendőröket illeti, ebben a történetben az a legszomorúbb, hogy egyáltalán fölmerül: ilyen esetekben büntetnek. Hiszen teljesen nyilvánvaló, nem valami bűnös, törvénykerülő, vagy azt készakarva kijátszó állampolgárról van szó. Sőt, éppen ellenkezőleg, olyanról, aki a legjobb tudása szerint igyekezett teljesíteni a kötelességét. Annak, ha valaki egy hétig „csak” az éppen lejárt jogosítvánnyal és okmányirodai papírral, valamint egy orvosi igazolással jár, az égvilágon semmiféle társadalmi veszélyessége nincs. Teljesen nyilvánvaló az állampolgár, sőt a hatóság igyekezete is. Ilyenkor inkább a büntetésnek van némi társadalmi veszélye, hiszen az amúgy becsületes állampolgárban rendkívül rossz érzéseket kelt az állammal és főleg a rendőrséggel szemben.

Ugyanez a helyzet akkor is, amikor például egy napja lejárt zöldkártyát talál a rendőr, és bőven elég lenne, ha figyelmeztetne, hiszen aligha valószínű, hogy másnapig olyannyira romlana az autó műszaki állapota, ami már a társadalomra nézve veszedelmes – különös tekintettel az általános fölmelegedésre. Kicsit rugalmasabbnak kellene lenni ahhoz, hogy az emberek valóban polgárbarátnak érezhessék a rendőrséget. Ez már csak azért is jó lenne, mert most már a rendőrök szorulnak a polgárok barátságára, hiszen a polgári szisztéma szerint semmire nem mennek nélkülünk. Ha engem ma tisztán szűklelkűségből megbüntet egy rendőr, holnap akkor sem segítek neki, ha az egyébként egybeesne a saját érdekeimmel is. Egészen addig, amíg nem oldódik sértődöttségem, vagy nem találkozom egy olyan rendőrrel, aki nemesembernek mutatkozva feledteti velem a sérelmemet.

Nagyon jó, hogy Szabó Máté ezt a dolgot fölvetette. Az még jobb lett volna, ha Draskovics miniszter úr erre azt válaszolja, hogy egyrészt mindenki egy hónappal az okmányok lejárta előtt keresse föl az orvost meg az okmányirodát, másrészt mindaddig, amíg ez nem tudatosul, a nép nevében, illő tisztelettel kéri a rendőröket, hogy csak nyilvánvalóan tudatos szabály- és törvénysértések esetén büntessenek.

Lazulhatnánk egy kicsit ott, ahol nincs életveszély. Ez egy polgári állam, ahol lehetne akár jó hangulatban is élni.