Bele az aurába

Hétfőre virradó éjszaka rettenetes szél volt, ráadásul egy építőcég jó nagy viaszkos vászon szalagot – azt hiszem molinónak mondják – tett a házra, pont az ablak alá. Ez már hetek óta zavar minket, mert csapkod a szélben. De tegnapelőtt egy darabja levált a falról. Ez a rész időnként magasra emelkedett, aztán az ablakhoz csapódott. Nem jó így aludni. Mégse ez zavart a hét végén. A szél rendben van, akkor is, ha szinte már gyilkos. De hogy mit művelnek az emberek, az szinte elképesztő. Lakik például alattunk egy pasi, aki pár hónapja fészkelte be magát. Valami diszkóban dolgozhat, mert este jár el, és hajnalban tér haza. Ezt onnan lehet tudni, hogy mindjárt bekapcsolja a jó, mélybasszusos, szinte infrahangos tuc-tuc zenét. Mondjuk, hajnali ötkor, teljesen gátlástalanul. Nyilván nem tud elaludni, mert mint lelkileg, mint vegyszeresen föl van pörgetve. Sajnálom is szegényt, mert létszik rajta, hogy amilyen jól él, olyan rosszul végzi majd, de valamit tennem kell vele. Szeretem a muzsikát, ám azért az túlzás, hogy a hét végén se lehet aludni tőle – bár már az is idegesít, amikor nappal tuctucol önfeledten. Ha lennének poharaink, vitrinben, csörömpölnének. Meg ugye, a gyerekeket is fölébreszti.
Nem vagyok egy följelentgető típus, de valamit tenni kell vele. Persze először talán beszélgetni. Na de mit mondjak egy olyan embernek, aki nem tudja magától, hogy hajnali négykor a normális ember még Bachtól is tartózkodik, akkor is, ha éppen vallási révületbe esik. Vagy fölvesz egy fülhallgatót. Ha ezt el kell magyarázni, akkor ő vagy azonnal támad – ami a tuctucolókról föltételezhető – vagy elnézést kér, és azt hazudja, hogy áááá, nem is gondolta volna, hogy az egész házat zavarja. Kigyúrt emberke, lehet, hogy üt vagy fejel, netán csak fenyegetőzik. Akkor fenyegessem vissza rendőrrel? Szánalmas. Úgyse jelentem föl. Nem csak azért, mert irtózom az ilyesmitől, hanem, mert tudom, hogy aztán elszabadulhat a pokol. Az ilyen félvilágban élő, kidobó-jellegű emberek, akik eleve fenyegetősen-fölfuvalkodottan járnak, nagyonis szeretik, ha van egy megtestesült ellenség.
Persze a legegyszerűbb módszer az elekrtonikus támadás. Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy taxi megáll a ház előtt, cébézget a sofőr, és megszólal a lemezjátszó. Ez régebben szinte mindennapos volt. Nem kell mást tenni, mint bevetni egy nagyteljesítményű CB-adót, csak el kell találni a megfelelő frekvenciát, és szét lehet karistolni a zenét. Ahányszor csak bekapcsolja. Esetleg kisebb rádióbeszédekben is lehet vele tudatni: most van az, hogy meguntuk a muzsikszót. Ráadásul ez éjjel mások álmát, rádió- vagy lemezhallgatását sem zavarja. Kellenének ehhez persze szakemberek, mert bár egyedül is meg tudom csinálni, macerásabb, mintha valaki ért a dologhoz, és segít. Aztán vállalkozássá lehet fejleszteni a technikát. Majd kérek rá pénzt az EUtól.
De nem csak ez volt. Miközben odakint úgy fújt a szél, hogy féltem volna, ha gyerek lennék, egy motoros legalább hatszor húzott el a ház előtt, pruttyogós-pörgős kipuffogóval (direkt két f-fel, mert értelmetlen eggyel írni). Ráadásul nem csak száguldozott, hanem egykerekezett is. Nyilván azt az érzést próbálta ki, milyen, amikor a szél a motor alá kap, kicsit emeli. Talán jó is lehet, ha a szél nem lenne pöffös, és nem száguldoznának az úton keresztbe-kasul például a még mindig az utcán csúfoskodó karácsonyfák. Végülis mindenki úgy hal meg, ahogy akar, ha nem ébresztene föl az ilyen motoros egy csomó embert, talán még pozitívan is lehetne értékelni, hogy éjszaka kevesebb embert üthet el mutatványozás közben. Bár annyit megjegyeznék, hogy sokat javítana a város komfortérzetén, ha a rendőrök rákérdeznének néha, hogy honnan ez a sok éles hangú jármű. Különös tekintettel arra, hogy a motorokat már úgy hirdetik, hogy kérésre ropogós csövet is lehet vásárolni alájuk.
De hogy ne csak a motorosok utáljanak - akik persze az ilyen megjegyzéseket azonnal közsértésnek veszik, noha az elenyésző kisebbséget kellene kiutálni maguk közül -, volt puffanós autó is a szeles éjszakában. Úgy egy órán át egy irgalmatlanul hangos dübidübis jószág rohangált föl és alá. Nyilván szintén valami széljátszmában volt, próbálgatta magát meg az autóját. Egyszer majd ő is föltekeredik valamire vagy valakire. Kár lesz, de mit tegyünk? Joga van hozzá. Ölni és ölni hagyni!
Kicsit ide tartozik ez a hír, mert jellemző a kilátástalanságra: A brit Belügyminisztériumból kiszivárgott dokumentumok szerint a londoni kormány olyan speciális kamerák köztéri felszerelését tervezi, amelyek képesek átvilágítani a járókelők ruháin, így mintegy "levetkőztetve" őket.
Naná, hogy óriási a fölháborodás, bár nem hiszem, hogy valóban meztelenül lehet majd látni az embereket egy ilyen kamerával. Mert ha igen, akkor talán még a csontjaikat is.
Akárhogy is, a dolog megalázó. Bár, amikor a múltkor a röpülőtéren láttam, hogy Katát motozzák, hát az se jobb. Nekem fájt, pedig teljesen kultúráltan csinálta egy szegény nő, aki ebből él. Ahogy nem bírom, ha valaki - pláne kényszeres körülmények között - belemászik az aurámba, annak a látványát se tudom elviselni, ha valaki a szerelmemmel teszi ugyanezt. Az a baj, hogy a házi, az utcai és a globális terroristák elérik a céljukat, és egyre undorítóbb, egyre viselhetetlenebb lesz az életünk.