Karácsonyi hírek

Már régen elhatároztam, hogy legalább karácsony körül nem olvasok híreket, mert mindig találok közöttük olyanokat, amelyek aztán beletelepszenek a lelkembe. Mocorognak benne, elképzelem a körülményeket, a szereplőket, és a végén megrontják nekem az ünnepet, amelyen igenis a családommal, a gyerekeimmel kellene törődnöm, nem a világ borzalmaival.
Ilyen hír például az, hogy éppen a karácsonyra virradó éjjel hét sírt rongáltak meg, és döntöttek le Újvidék katolikus temetőjében. Nyilván nem valószínű, hogy aki tette, mind a hét halottat utálta volna, személyesen. Az lehet, hogy a katolikusokat nem szereti, de még valószínűbb, hogy a katolikusokat a magyarokkal azonosítja, és ezért döntöget. Hogyan lehetne megértetni az emberekkel, hogy ez nem csak ocsmány, hanem ráadásul sehova se vezet. És nem csak a katolikusokat alázza, hanem minden más környéken megtelepedett vallást is, hiszen gyanúba keverheti a máshívőket. És nem csak a magyarokat sérti, hanem méginkább a környéken megtelepedett más nációkat, főleg persze a többségi szerbeket, akiket amúgy nagyon várunk az EU-ba? Micsoda nyomorúság ez?
Az se jó, ha az ember híradót néz ilyenkor, vagy az utcán mászkál. Borzasztó szembenézni azzal, hogy ezrek állnak sorba meleg ételben, valami kis ajándékban megtestesülő alamizsnáért. A felekezetek jeleskednek, adnak, mert az a dolguk, talán a legfőbb: az életet védeni, bármi áron. Ilyenkor karácsonykor mindig elfelejtem, hogy egy éven át mennyi bosszantó, néha elképesztő dolgot tudtam meg az egyházakról és az egyházfiakról, és megértem, hogy mégis milyen jó, hogy köztünk vannak. Néha éjféli misére is elmegyek.
Annál inkább megrázott az a hír, miszerint nem kapott egyházi végtisztességet Pirgiorgio Welby, aki gyógyíthatatlan izomsorvadásban szenvedett, nyolc éve már csak vegetált kórházi ágyán és onnan kérte az eutanázia jogát, vagyis azt, hogy meghalhasson végre. Az egyház emiatt nem engedélyezte a katolikus szertartást. Állítólag egy orvosban volt annyi tisztesség, hogy „kihúzta a dugót”. Azon nem csodálkozom, hogy az egyház nem temette el, azon azonban nagyon is, hogy nem akadt egyetlen pap sem, aki azt mondta volna, hogy na, ezt ne. Mert nem szabad embert alázni. Karácsonykor legalább. Ha kedvem lett volna, akkor se mentem volna el éjféli misére. Ha az a meggyötört lélek nem kellett, ne kelljen az enyém se. (Népszava)