szerda, augusztus 09, 2006

Káefcézők

Örömmel hallom, hogy valami átalakítások lesznek a rendőrségnél, nyilván a polgárbarátság tényállásának fokozása érdekében. Sajnos a tervezéssel, médianyilatkozásokkal egybeesik, a legutóbbi rendőr-brutalitásról kibontakozó úgynevezett társadalmi vita. De talán jó is ez így.

Szeretném most és itt ünnepélyesen kijelenteni, hogy egyre elégedettebb vagyok a rendőrség munkájával. Az utóbbi években - kényszerből vagy véletlenül - igen sok nagyon értelmes, kedves, művelt rendőrrel találkoztam mindenféle rangban. (Általában úgy ítélem meg az embereket, hogy megvizsgálom: rájuk bíznám-e - akárcsak egy órára is - a négyéves kisfiamat. Mivel a szocializmus idején is volt négyéves kisfiam, és már akkor is ez volt a vizsgálat alapja, őszinte örömmel állapítom meg, hogy míg akkoriban alig akadt, most szinte mindenki alkalmas erre a nem is veszélytelen, hősi kiállást követelő feladatra.)

A sajtóból leszűrhető tényálladék a következő: a Kentucky Fried Chicken előtt hárman - köztük két ausztrál lány - tüntetett a csirkékkel való embertelen bánásmód ellen. Nem tudom mekkora tömeghatást okozhat három ember. Aligha szippanthatja be a békés, semleges bámészkodókat. De az is lehet, hogy a tüntetés témája fontos.

Ugye, ehhez tudni kell, hogy a KFC szárnyas-alapú ételeket árusít, a csirkéket meg ketrecekben tartják. Ez fájt a három tüntetőnek. Mivel én - igaz, régebben - láttam már ilyet, le is tudom írni: egy nagyjából fél négyzetméteres alapterületű ketrecben három csirke él. A szárnyukat megnyesik, mert minek az, a csőrüket megcsonkítják, hogy egymást ne csipkedjék. Unalmukban, nyomorúságos szexuális indíttatásból akár meg is ölik egymást, például úgy, hogy a kloákát támadva kitépik a beleket. Ebben kicsit hasonlítanak az összezárt emberekre, bár csőr nélkül mi nehezebben boldogulunk.

Az egyik lány kitalálta, hogy fürdőruhára vetkezve belebújik egy ketrecbe. Gondolhatná az ember, hogy ez valami társadalomra fenemód veszélyes dolog, mert a jelen levő féltucat rendőr a demonstrálókat fölszólította a cselekmény végrehajtásának beszüntetésére, ám mivel ezt nem tették meg, bilincsbe verve elvitték őket.

Nem tudom, milyen származásúak voltak az intézkedő rendőrök, de amennyiben földmívesek, akkor jó lenne, ha nem csak édesanyjuk tyúkudvarában nézelődnének, hanem elmennének valami tojásgyárba, csirkevágóhídra, és mindjárt megértenék, min háborodtak föl a tüntetők. Arra gondoltak, hogy nem szabad állatokat kínozni. Meg kell jegyezzem: az állatkínzás jogellenes tevékenység, és igazából a rendőrség dolga lenne üldözni. Ha a rendőrség tenné a dolgát, vagyis harcosai néha benéznének egy-egy csirketenyészetbe, nem kellene tüntetni. Hacsak nem attól lettek idegesek, hogy ezt ők is végig gondolták, és rendőrellenes tüntetésnek minősítették a súlyos rendzavarást.

Szerencsére a sajtó képviselőit most véletlenül nem bántalmazták, így láthatjuk, mi történt. Sajnos nem hallhatjuk, pedig az is érdekes lenne.

Mert amit hallhattunk volna, az az, hogy a rendőrök fölszólítják az ádázkodókat a tüntetés föloszlatására. Azért lenne ez tanulságos, mert a rendőrök magyarul beszéltek, amit a rendbontók nem értettek. Angolul értették volna - nevezetesen azt, hogy ez egy be nem jelentett demonstráció, tehát törvénytelen - a rendőröknek ez vagy nem jutott eszükbe vagy nem akartak angolul beszélni.

Ebből aztán az lett, hogy olyanokat láthatunk, mint például, hogy egy negyven kilós nőnek mindkét kezét hátracsavarják, a hajánál fogva benyomják a rendőrautóba. Szánalmas. Nem a lány, hanem a rendőrség.

Ha valaki nem macsó, akkor ne nagyon menjen rendőrnek, mert ahhoz kell némi férfibüszkeség - a rendőrnőktől elnézést kérek, természetesen . Ha viszont valaki macsó, nagyon kemény, akkor próbáljon úgy viselkedni, mint egy férfi. Elvárások: nálunk gyöngébbet csak akkor bántalmazunk, ha valóban ön- vagy közveszélyes. Például fegyverrel támad ránk, vagy magára. Nőt csak a legvégső esetben kényszerítünk bármire, ha például parancs van arra, hogy elő kell állítani, és ezt nem tagadhatjuk meg és nem is lehet elsumákolni, akkor ezt a legnagyobb udvariassággal tesszük. Ha nem tudunk angolul, akkor például lehet valakit keresni a nézgelődők között, aki elmagyarázza tényállást és tolmácsolja az udvarias meghívást.

Persze a legjobb, ha magunk megtanulunk angolul. Már azt se értem, hogy a rendőrségnél miért nem elvárás az, hogy az intézkedő csapat legalább egyik tagja beszélje ezt a világnyelvet. Biztos nem jól tudom, de mintha mostanában már csak érettségizett ember lehet rendőr. Régen jártam gimnáziumba, de már minket is tanítottak világnyelvekre, még ha az egyik az orosz is volt. (Na jó, nekem a másik a latin, és tényleg kevés mostanában errefelé az echte római.) Gondolom azóta az angol átvette az orosz helyét.

Azt hiszem, meg kell osztanom egy – ha nem is tudományos igényű, de talán figyelemre méltó – tapasztalatomat a rendőrátszervezőkkel. Ehhez tudni kell, hogy a feleségem angolt tanít – rendőröknek is. Végig gondoltam jó alaposan: ahánnyal csak találkoztam, hát egyikről se tudom elképzelni, hogy egy negyven kilós nőt tekergetéssel kínoznának, mert azok kínzás ellen tüntetnek. Bár nem is lenne rá szükségük, mert például még az ilyen káefcézőknek is el tudják magyarázni, hogy mi van. Angolul. Az is lehet, hogy ez véletlen, de az is, hogy a fölszedett tudás alakít a jellemen. (Hócipő 0616)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése