Ma sokáig aludtunk, aztán hosszas alkudozás után Milossal elindultunk világgá. A legjobb a biztosítónál volt, ahol fél órát vártunk arra, hogy az ügyfélszolgáló megmondja: nem tud válaszolni a kérdésemre. Nevezetesen arra, hogy mi kell ahhoz, hogy a fali vízkárt kifizessék. Elég-e, ha a vízvezeték-szerelő és a kőműves számláját viszem, vagy kijönnek, fényképeznek, méricskélnek. Mert ugye, ha később derül ki, hogy valamit kifelejtettem, az nem jó, mert esetleg nem fizetnek. Legutóbb ugyanennél a biztosítónál akkor jártam, amikor egy traktor bejött a lakásba. Előtte persze kiütötte a falat. A biztosítónál közölték velem, hogy az új értékre kötött biztosításom ebben az esetben csak az ablakkárra érvényes. Isten úgy akarta, hogy az ablak ugyan kiesett, tokostul, de egyetlen üveg nem tört össze. Isten szeret tréfálkozni. Nekem, meg a biztosító irodája előtt, mint a jó Colombonak, eszembe jutott: visszamentem és megkértem az ügyintézőt, hogy írja le nekem egy papírra, hogy csak az üvegkárt fizetik. Na erre megszólalt a főnök az ajtóból, hogy tévedtek: természetesen az egész kárt fizetik. Én meg erre aziránt érdeklődtem, hogy miért nem szaladtak utánam. Mert másképp ezt hogyan tudathatták volna velem, hiszen nem mutatkoztam be. Persze az lett a vége, hogy a kár tíz százalékát fizették, mert, hogy csak tavalyi áron tudnak, meg ezt se, meg azt se… Mindegy: akkor tanultam meg, hogy milyen hatásos fegyver leíratni, és aláíratni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése