Fonnyadó csontos vég

Tibor fölhívta a figyelmemet, hogy Csontos kollega a Magyar Nemzetben a következőket írja rólam „Kegyelet” címmel: Andrassew Iván a Népszavában Duray Miklóst citálja, aki Horváth Balázs temetésén azt mondta: az elhunyt a taxisbokád idején „nem lövetett a tömegbe, holott oka lett volna rá”. Ellentétben Eörsi Mátyással, aki szerint a kormány lövetni akart, Andrassew úgy véli, „Horváth Balázs pedig – bocsánat a feltételezésért – vélhetően Hágában halt volna meg a Nemzetközi Bíróság börtönében”. Vagyis hipotetikusan lemilosevicsezi. Pedig még meg sem fonnyadt sírján a koszorú.
Tényleg nem értem, mit akar tőlem a jó Csontos János, de ha incselkedni szeretne, akkor inkább hívjon föl, vagy írjon levelet, majd eldumcsizunk. Az teljes képtelenség ugyanis, hogy ekkora szövegértési nehézségei legyenek egy vezető publicistának. Bár az is lehet, hogy mindenáron bele akart kötni valakibe, és nem talált mást. Nem igaz, hogy nem érti: én arról írtam, hogy Duray Miklós beszél össze-vissza, ám ha szegény – általam személyesen is ismert és kedvelt – Horváth Balázs akart volna lövetni, akkor se volt meg hozzá a hatalma. Ha pedig – nem megengedve, csak tovább gondolva - talált volna ehhez valami barom tábornokot, aki végrehajtja a népbelövetést, akkor háborús bűnös lett volna. Azt végképp nem értem, hogy mi ebben a lemilosevicsezés. Az is lehet, hogy Csontos Mesternek ehhez a jóféle szóhoz kellett keresni valakit, és rám talált. Reménytelen.