csütörtök, június 22, 2006

Megengedett elhullás


Van nekem egy régi ötletem. Össze kellene adni egy kis pénzt, és ENSZ- vagy legalább EU alapon venni egy kicsi országot. Sajnos, bármennyire is lobbysta vagyok, erre a célra Magyarország egyik járása sem alkalmas. (Igaz, ha ilyesmit javasolnék, aggaszthatna a rögvédők haragja is, bár munka lenne jóformán, ráadásul elegáns, ha szolga is.)
Arról van szó, hogy ezek a nagy állami látogatások egyre idegesítőbbek. (Mentségemre: már a szocializmus idején is gyűlöltem ezeket a cirkuszparádékat.) Tökéletesen megértem, hogy a magyar kormány a CIA-val, vagy mit tudom, kikkel szoros összedolgozásban gyakorlatilag élhetetlenné teszik a várost, például egy Bush látogatás idején. Senkinek nem hiányzik, hogy itt lőjék le, bár szívem szerint akkora védelmet adnék neki, mint amekkora egy iraki gyereknek jár az amerikai katonák ellen, és attól tenném függővé az óvás szintjét, hogy azokon a területeken, ahol az amerikaiak háborút viselnek, miféle védelmet kap a civil lakosság. Bush mindjárt értené, mit értünk emberi jogok alatt..
De ez vicc, persze, keserű vicc.
Ami most földühített – de azt hiszem, végképp -, az az, hogy az amerikai elnök látogatása idején a mentők mozgását is korlátozzák. Értem én, hogy a világ legvédettebb embere mellé semmiféle ellenőrizetlen autó nem kerülhet, de mondjuk az is egy megoldás lenne, ha minden – alaposan átvizsgált - mentőben egy állig fegyverzett tengerészgyalogos ülne. A beteg gyerekek kifejezetten élveznék.
Ez nem vicc. Az se, hogy nekem ne legyen fontosabb senki, mint Józsi bácsi, a szomszédom, ha infarktust, vagy agyvérzést kap. Ha bárki fontosabb, akkor szerep- és pláne hatáskörtévesztés van itt. Nagy.
Szóval azt találtam ki, hogy kellene venni egy közországot – erre a célra például nagyon megfelelne egy védhető sziget valamelyik jó éghajlatú tengeren. Ott minden valóságos állam kapna egy kis területet, ahol aztán fölépíthetné a saját kis palotáját, esetleg kulturális intézményét. Turisták nem látogathatnák, állampolgárai nem lennének, csak személyzet. Meg persze a védelmi erők. Közösen fizetnénk őket. És akkor ott találkoznának az államfők, a miniszterelnökök meg a magas delegációk. És ez az egész diplomáciai cirkusz kikerülne a fővárosokból.
És úgy vennénk, mintha az ottani találkozók kifejezetten itt lennének, és rettentően büszkék lennénk arra, ha például Bush átlátogat Sólyom elnök úrhoz, vagy Gyurcsány Ferenchez.
Egyébként valójában már erre sincs szükség, mert ezeket a találkozókat már réges-régen virtuálisan is lehetne bonyolítani. Nagy képernyőkkel, házimozis hangizékkel, tán még illatgenerátorokkal is a komplex kölcsönhatás kedvéért. Minden eszköz biztosított, és gyakorlatilag semmibe nem kerülne. Én már azt se értem, hogy minek konferenciákra tízezer kilométereket utazni, amikor minden adott helyben és az interneten. Hacsak azért nem, mert ezekkel az utazásokkal javadalmazzák a dolgozókat és magukat a cégek vezetői. Meg az államok kegyes emberei. És talán ez a magyarázat arra is, hogy miért nem hagyják már abba a tisztelgő látogatásokat az államvezérek. Sokan, nagyon jól élnek ezekből. Az, ha a Józsi bácsik belehalnak, mi meg beleőrülünk, megengedett elhullás. Ilyen világ ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése