Árvízkártya

Az árvízkártyát a választási pókerjátszmában most mindenki jól pörgeti. Összefogásra, gyűjtésre szólítanak a vezérek. Ez reményt ad: legalább ebben az egy dologban nem veszítjük el a méltóságunkat. Kicsit persze ellenszenves, hogy kényszeresen zsákokat pakolnak, bár ez szép és jól fényképezhető. Jobban venném, ha ezt az időt azzal töltenék, hogy legalább egy órácskán át gondolkoznak az összefüggéseken. Tudósok ezrei harsogják évek óta, hogy vigyázat, az általános felmelegedés miatt soha nem látott árvizek, szelek, esők, havazások jönnek. Gyanakodni lehetne: ha egy évtizeden belül az ötszáz éves, majd az ezer esztendős rekordárvíz is bekövetkezik, akkor jön majd minden idők legmagasabb vízállása is. Most itt van. Egy percig sem gondolom, hogy a kormány nem lesz a helyén hadsereggel és tűzoltókkal, önkéntesekkel és közmunkásokkal, s a hadra fogható technikával nem tesz meg mindent a kármentésért. Tudom, hogy épültek gátak, annyi, amennyire futotta. Értem, hogy nem lehet minden területet megvédeni, sőt azt is, hogy vannak olyanok, amelyeket talán nem is érdemes. De. Miképpen lehetséges, hogy a Szentendrei sziget és a Dunakanyar nagy része egy egészen kicsi útszakasz eláradása miatt elérhetetlen, noha az utolsó árvíz óta pontosan tudjuk, hogy a víz belepi az utat, és csak egy kicsit kellene megemelni. Azt se értem, hogy amikor a fővárosban a rakpartok elnyelése miatt irgalmatlan dugók keletkeznek, másfél órás araszolgatás közben háromszor mindent megbénító "útépítést" találok - munkások nélkül. Nem lehetne legalább ilyenkor a főutakat gyorsan végigjárni, és az akadályokat megszüntetni? Ez csak két példa, és nem is sorolok többet, van elég gond itt nélkülem is. Ezek csak apró jelek, de máris azt mutatják, hogy nincs - ha úgy tetszik - a katasztrófahelyzetben kötelező hadvezetési szintű együttműködés és irányítás. Persze mit akadékoskodom én egy olyan országban, ahol szinte minden évben járásnyi területeket önt el a belvíz, ám a kormányok képtelenek ez ellen bármit is tenni, és notoriusan valami hatáskörökre hivatkoznak. Nevetséges. Teljesen új szemléletmódra lenne szükség a szükségben: nem egy árvízre kell fölkészülnünk, hanem katasztrófák sorozatára, és arra, hogy azokban hogyan viselkedjünk. Mi polgárok, és mi, a hatalom. Mert így nem csak egy-egy gát szivárog, hanem az egész rendszer. És átszakadhat, bármikor.