Tisztelet

Gyerekkoromban mindig akadt a környezetemben olyan öreg, aki állandóan tiszteletet követelt. Persze ennek volt nevelési alapja: generációk nőttek úgy föl, hogy alkalmazkodni kellett ahhoz, miszerint “állj vigyázzban, ha veled beszélek és tiszteld a tőled idősebbeket!”. Föl se merült, hogy a tiszteletet ki kellene ám érdemelni. 

Persze, hogy ez arról jutott eszembe, hogy Szíjjártó Péter keményen az arcába mondta Michael Roth európai ügyekért felelős német külügyi államminiszternek: ha valaki úgy fogalmaz meg kritikát mással szemben, hogy azt semmilyen konkrétummal sem támasztja alá, akkor legkevésbé sem az európai értékek mentén cselekszik.

Úgy látszik, Szíjjártó azért felesel, mert a szigorúbb bánásmódot hiányolja. Pedig Orbánnál több szószátyár szigort senki nem kap ma a világon. Unjuk is, szégyelljük is. Hogyan lehetne nem homályosan? Valahogy így: “Európában mostanában nem illik nyílt csalásokkal illiberális diktatúrát építeni és folyamatosan visszaélni a hatalommal…”?

Ha Magyarországon hiába várjuk a tiszteletet, akkor biztos, hogy ilyen kijelentésekkel nem érjük el:„A demokráciát és az európai értékeket egészen biztosan nem tőlünk, közép-európai szabadságszerető népektől kell félteni…” 

Ki beszél itt népekről? Orbán Viktorról van szó. 

Ez a mellébeszélés se jöhet be: “... mi nagyon sokat harcoltunk és küzdöttünk azért, hogy demokráciában, az európai értékek szerint élhessük az életünket. Ezért pedig tisztelet illeti a közép-európai nemzeteket, köztük a magyart.”

Ez így szánalmas.