vasárnap, augusztus 10, 2014

Erzsi


A héten az volt a legszomorúbb, hogy szomszéd Pista telefonált:meghalt Erzsi, a felesége. Éppen harminc éve költöztem a szomszédba, és hamar nagyon jó barátaim lettek. Erzsitől többet tanultam, mint az ismerőseim többségétől. Mert vele, éppen úgy mint Pistával és általában a földdel és állatokkal foglalkozó emberekkel, csak fontos dolgokról lehetett beszélni. De abból is, ahogy Erzsi az utóbbi években ismét anya lett, mert nevelni kellett az unokáját.
Ha az ember barátja életben van, ritkán jut eszébe végig gondolni, mi mindent köszönhet neki. Például azt, hogy van valaki, akiben mindig megbízhatok, akire bármit rábízhatok. Nem csak a házamat, hanem a magánéletemet is. Az utóbb harminc évben arról szinte biztosan Erzsi tudott a legtöbbet.
Minden ember rendes ember szeretne lenni. Erzsi másoktól abban különbözött, hogy ez neki sikerült is.
Hogy az Isten miért pont most jött el érte, az talány. Hagyhatta volna meghalni akkor, amikor országúton sántították meg egy cserbenhagyásos balesetben, és volt sok más alkalom is. Talán most volt szükség a szakértelmre a Mennyek Országában palátanevelés vagy paradicsombefőzés dolgában. Más magyarázat nincs arra, hogy miért pont a jó embereket viszi el, mint az, hogy máshol is szükség van rájuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése