Egy hét

És akkor?

Tagadta az Apple a kínai központi televízióban ellene felhozott vádat, hogy a telefonjainak helyzetmeghatározó- és rögzítő funkciója nemzetbiztonsági kockázatot jelentene Kína számára. - írja a telefonom.

Mert ugye, állítólag központilag is tárolnak mindent, és ha ahhoz hozzájutnak “illetéktelenek”, irgalmatlan kémkedés lehet belőle.

Hónapok óta semmi másról nem szól minden, mint arról, hogy ki ki ellen kémkedik, a világ vezetői nemhogy minket, egymást is lehallgatják és hogy mindenki készül az első olyan háborúra, amelyben nemzeti számítógép-rendszerek harcolnak egymás ellen. Például, ha minket megtámad valaki - a világ bármelyik országa - akkor egyszercsak nem lesz villany, leáll a repülésirányítás, a vonatok, és Szájer József hiába püföli a tabletjét, nem boldogul az alaptörvény tizedik módosításával. Ez lesz, mint egy atomtámadás, csak nem elpárolgunk, hanem elvadulunk a szájberjégkorszakban.

Kár számolgatni, hogy mi lehet, ha minden kormány mindenkit megfigyel, és még megfigyelőprogramokat megfigyelő programok is vannak a telefonokban… Hanem használjuk azokat.  (Egy időben állandóan eltévedtem. Most a családom tagjai mindig látják merre járok, ha ránéznek a telefonra. Az amcsik is, a kínaiak is. Orbán is. És akkor mi van?)

Valaha a számítógépeket előbb katonai, majd polgári igények miatt fejlesztették. Most a kukkolás a divat. Nem a katonai ám, hanem a gazdasági. Egyszerű kémkedés, adatgyűjtés az egész. Addig tart, amíg a kütyüs férfiak új, boldogabb játékra nem lelnek. 

(140714)

Hátha

Egyre több filmrészlet kerül az internetre az iszlám vallású emberek viselt dolgairól. Ezeket nem valami kémek teszik föl, hanem magukról készítik, és úgy tűnik, hogy például egy kivégzés kifejezett vidám katarzist okoz a gyilkosokban.

Azért néztem ezeket a filmeket, mert egyre fenyegetőbb az Iraki és Levantei Iszlám Állam puszta kikiáltása, és esetleges terjedésének lehetősége. Annál is inkább, mert attól függetlenül - vagy éppen azért -, mert a kalifátus  Magyarország területét is követeli - azon az alapon, hogy valaha török birodalom része volt - az is elképzelhető, hogy Orbán elismeri, Szíjjártó pedig szalad vele elsőként üzletelni. Mert nyilván vége azoknak az időknek, amikor az egykor keresztényi Európát a testünkkel védjük. Előbb kellett volna tisztelni minket!

De legalább lelkileg föl kell készülnünk arra is, hogy miket láthatunk majd az interneten minden nap a kalifátus fenyegető cseperdésével.

Nem csak ocsmány kivégzéseket néztem végig, hanem pedagógiai filmecskéket is. Például egy arab apuka úgy tanítja úszni az éppen csak járni tudó, kétségbe esetten fulladozó gyerekét, hogy boldogan dobálja vissza egy medence vizébe. Egy másik borzalmas filmben pedig azt láthatjuk, hogy az iskolában hogyan verik a gyerekeket azok, akikre a nevelésüket bízták.

Csakhogy akkor eszembe jutott valami: dehiszen engem is vertek az iskolában! Bottal, náddal, vonalzóval. Dehiszen engem is úgy tanított úszni az apám, hogy tucatszor visszadobott a medencébe! Az én gyerekkoromban is lincseltek az utcán….

Hátha van remény! 

(140715)

Pöttynyi szabadság

Ma van a századik napja annak, hogy a lakosság egy csoportja meglepően következetes ellenállásba kezdett Magyarországon, a Szabadság téren. Egy olyan emlékmű miatt, amelyik egyrészt egy gödörbe temeti a gyilkosokat és az áldozatokat - amit az utóbbiak leszármazottai és pláne a még föllelhető túlélők sértőnek gondolnak -, másrészt az eleve hazug alaptörvény szellemében relativizálja a magyar államhatalom felelősségét.

Az utóbbi években itt mindennapos volt a jogfosztogatás, társadalmi rétegek, generációk lerablása, ám szinte semmiféle ellenállás nem alakult ki.Ezért meglepő, hogy minden alkonyatkor egymás kezét fogó  emberek járják körbe az erős rendőri jelenléttel őrzött emlékművet. Majd meghallgatnak néhány szónokot, írót, színészt, muzsikust - meglepően kevés politikust és civil vezetőt -, és végül összegyűlnek egy “eleven emlékműnek” nevezett beszélgetésre. Ott például szemtanúk és bőrtanúk számolnak be családjuk sorsáról.

Ennyi. Száz napja. Orbán világra segített egy konok, semmitől sem félő, erkölcsi alapú közösséget. Diktátorkodhat ezután is, probálkozhat az emlékezetterrorral, de már a homlokán a lemoshatatlan jel. Próbálkozhat a számalmas történészi és propagandista csodacsapatával, de már mindenki tudja, hogy a történelemárulás egy a legszánalasabb bűnök közül.

Az emlékműnek nevezett dolog nem épül. Csak ott van. Fenyegetően, mint Orbán szelleme. Ha mégis folytatják, az csak előjáték lesz a boldogítóan teátrális leromboláshoz.

Érdemes lesz kinézni ma, úgy öt után a Szabadság terére. Ott tényleg maradt még egy pöttyi szabadság.

(140716)

Orbán kifáradt

Van nekem is focirajongó kamasz gyerekem,és bizony a VB alatt eszembe jutott, mekkorát villoghatnék előtte, ha miniszterelnök lennék és világversenyekre vihetném. Bár jómagam nem vagyok rajongó típus, eljárnék nagyobb bajnokságok döntőire, mert legyen boldog a gyerek, aki akkora lehetőséget kap, mint Szent István óta egy kölyök se. Nem arra gondolok, hogy a világ vezetővel ülhet meg egy páholyt - ráadásul egyetlen gyerekként -, hanem arra, hogy még nem szotyizhat ugyan Merkellel és Putyinnal, de már nézheti a világ legjobb játékosait.

Ám VIP páholyba nem tehetné be a lábát! Nem engedném. És ha hajlanék is arra, hogy “egyszer nyaralunk, hadd üljön velem”, akkor ott lenne a miniszterelnöki hivatal vagy az illetékes minisztérium embere, aki fölhívná a figyelmemet: ha ezt megengedem, diplomáciai bonyodalmakhoz vezethet. Hiszen nehéz lenne nem észrevenni, hogy a mindig vidám Putyin Merkel asszonnyal metakommunikálva kiröhögi Magyarország miniszterelnökét. Az ilyesmire nem lehet nem reagálni - az viszont kockázatos.

De tegyük föl, hogy az állam apparátusában nincs senki, aki diszkréten szól a miniszterelnöknek, hogy megint nagy suttyóságra készül. Hol van ilyenkor a felesége, aki nyilván félti a kisfiát, és pontosan tudja, hogy mit kap majd - a papája helyett - ha az internet és a sajtó közszereplősíti?

Sajnos ismét ki kell mondani: amit Orbán tett, újabb jele elmebéli kifáradásának. És úgy tűnik, nincs aki őrizze a fölfuvalkodott miniszterelnök és az ország méltóságát. Akár úgy is, hogy nyilvánosan lemond, ha semmibe veszik a tanácsát. 

(140717)

295 ember

Van egy teljesen fölösleges, de azért eléggé szórakoztató programom: ha az ember fölnéz az égre és lát egy röpülőt, megkeresi a képernyőn és máris tudja, hogy melyik légitársaság hányas számú járatát látja. Ha valaki például betegen fekszik, és már olvasni sincs ereje, a tévét is unja, akkor még egy darabig ezt szórakoztatónak találhatja. Legalábbis azt biztosan, hogy “hol tart ma a tudomány”.

Most például a flightradar24-en azt látom, hogy a közelben van egy Lufthansa, egy Transilvania és egy Wizz Air gép - meg még vagy tíz. Malájt nem látok. Se oroszt.

Ha lelőnek egy orosz gépet, például Putyinnal a fedélzetén - mert állítólag az ő gépére vadászott a rakétázó -, az el fog tűnni a képernyőmről, mint a repirányítós filmekben? Nem akarom megtudni.

Azt viszont jó lenne tudni, hogyan történhetett meg, hogy csak úgy föld-levegő rakétával lelőnek egy maláj gépet Ukrajna fölött? Vagyis nem egy gépet, hanem 295 embert. Többnyire orvosokat, akik egy konferenciára utaztak.

Olyan emberekre, akik még olyan azonosító eszközzel sem rendelkeznek, mint én, rakétafegyvereket bíznak? A hetvenes években a bejruti harcok idején mesélték a Malév pilótái, hogy akkor tudatosult bennük igazán a veszély, amikor a repülőtérről a városba vezető úton meglátták, hogy 10-12 éves gyerekek “kezelik” a leszállópálya közelében géppuskákat.

Biztos, hogy amikor Putyin belekezdett az Ukrajna elleni háborúba, alaposan végiggondolta, hogy mivel játszik? Hogy agyilag elmúltak-e már 12 évesek a környék ukrán és orosz harcosai?

Nem kellene legalább most abbahagyni? 
(140718)

Végképp

Vasárnapra virradóra, hatalmas technikai- és élőerő mozgósításával  (helikopteres légi támogatással), kordonrendszer védelmében a nyilván üres Szabadság téren beemelték a német megszállásra emlékeztető szoborcsoport darabjait. Így nem csak a történelmi letagadások emlékműve lett, nem csak arról szól, hogy mi van akkor, ha néhány tudós és művész hibbant politikusok szolgálatába áll, hanem az elemi politikai sunyiságé is.

A kérdés: az avatás úgy lesz-e, hogy az egyre gyávább Orbán majd rábízza valamelyik gátlásvedlett alvezérére… Vagy esetleg mégis avat az éjszaka mélyén, esernyők alatt… Vagy egy hadseregnyi rendőrrel és más fegyveressel - hogy őket is bepiszkolja - kivonul a térre, és hamar odaavat egyet. Az is elképzelhető persze, hogy a CÖF elvállalja az arkangyal miheztartás végett való közmegerőszakolásának szerepét, és odaáll egy csoportképre a szerencsétlen Orbánnal.

Sok vita volt az utóbbi hetekben arról, hogy Orbán miért halogatta hónapokon át az emlékmű befejezését.  Ma már legalább az vélhető erősen, hogy a foci világbajnokság utáni közeli hétvége volt a titkos hadműveleti tervben. Miután Merkel német kancellár nyilván többször fölhívta Orbán figyelmét arra, hogy az emlékmű fölállítását a németek megsértésének tekinti - róluk hazudik a legsunyibban ugyanis -, Orbán nem akart feszültséget a VIP páholyban.Ennyi.

Ott voltam sokszor a száz napos tiltakozáson. Pontosan tudom, miért nem merte Orbán fényes nappal dolgoztatni a szolgáit. Jó, ha tudja: soha nem lesz nyugta, amíg az orbánság emlékműve áll. Azért ő a vesztes, mert végképp odalett a méltósága.

(140720)


(Népszava, Szerk.)