Az ácsingózó

A múlt hét végét szégyenkezéssel töltöttem. Mert a lelkiismeretem ki-ki kandikált az apátiából, de mégsem szólítottam föl az orbánista egypárt központi bizottságát, hogy azonnal mondassák le a miniszterelnököt, a Kárpátaljával kapcsolatos hozzászólásaira - vagyis Orbán elmeállapotára - hivatkozva.

Persze mindenki tudta, hogy nehéz lesz ellenállni. A politikus többnyire azt beszéli, ami a legostobábbak zsigereit simogatja. Ez nem azt jelenti, hogy okos, hanem csak azt, hogy mindenre kapható. A jugoszláviai háborúk kezdetén Torgyán József is nekiállt huhogni a parlamentben, hogy most kellene visszavenni a földeket a Délvidéken.

De a legnagyobb felelőtlenség, amiről ebben a műfajban értesültem, az már Orbánról és a kettős állampolgárságról szól. Több levelet kaptam Ukrajnából, amelyek arról számoltak be, hogy a kettős állampolgárságra rávettek olyan fiatalokat is, akik még a katonai szolgálat előtt álltak. Vagyis a gyerekek helyett a magyar hatóságok nem számoltak azzal, hogy egy olyan országban, ahol a kettős állampolgárság tilos és büntetendő, mi történhet azzal, aki sorkatonaként bukik le: nyilvánvaló, hogy hadbíróság elé állítják.

Ez maga az orbánista rendszer. Már régen nem számít tabunak az, ami emberi életeket veszélyeztet. Akát tízezrekét - mert muszáj állandóan beszélni, kényszereresen hozzászólni egy “középhatalmi” státuszra ácsingózó országvezérnek.

És most úgy néz ki, hogy ez az ember országelnöki méltóságra vágyik.  Már régen nem értem, miért nem jó neki, mondjuk példaképének “kormányzó” rangja. Nekünk azért lenne vonzó, mert így nem koptatná porig a köztársasági elnöki címet. Amúgy persze teljesen mindegy, hogy egy alaptörvényes nemdemokráciában a nagyon-nagyon erős ember magyarországelnök vagy Magyarország miniszterelnöke. Úgysem tehetünk ellene semmit, legföljebb könyöröghetünk a környezetének, hogy amennyiben végképp beborul, legalább akkor állítsák le, ha emberi életeket veszélyeztet.

Talán az a megoldás, ha illő tisztelettel kérjük Navracsics Tibort, hogy ha elfoglalja a külügyminiszteri széket, addig ne álljon föl, amíg nem lesz béke Ukrajnában. Mert az őt váltó Szíjjártó Péter néha még Orbánnál is nyeglébb, így még nála is nagyobb nemzetbiztonsági kockázat lehet zavaros időkben.