Akácos út

Akác Szentendre
kellős közepén

Hoppál Péter, akinek egy szava nem volt arról, hogy Kishantoson a lelkiismeretes újgazdák kihantolják, vagyis kitárcsázzák a termést. Nyilván bosszúból, mert a növénykék kifosztottaknak akartak teremni. Hát inkább rohadjon oda minden, legyen akármekkora a kár! Pedig odaadhatták volna a szegényeknek is, ha már ennyire röstellik a lopott holmit.

Hoppál Péternek ez rendben is van. Hanem EU-választási kapmányt hirdet. A fő csapás iránya az, hogy a magyar kormány törvénnyel fogja megvédeni a pálinkafőzés adómentességének az ő jogát.  Éppen a örvénnyel van baj. De ezt az első - hogy úgy mondjam populista mintatörvény kihirdetésének pillanatában tudtuk. Orbán nem gondolhatta komolyan, hogy ezt a disznóságot az EU átengedi. Az föl se merül, például Hoppálban, hogy a pálinka áldozatait kellene védeni. Azt a sokezer asszonyt, gyereket, és vak komondort, akiket a részeg férjek püfölnek, rugdalnak naponta, néha halálra. Orbán alighanem azt hiszi, hogy a magyar valami nagyon férfias nép, és a legférfiasabbak azok, akik pálinkával kezdik a napot. Pedig nem. És nagyon helyes, ha az EU egy kicsit is tesz azért, hogy Magyarország legveszedelmesebb drogjából kevesebb legyen. (Amíg dohányoztam, elismertem, hogy jogosan drága a cigaretta, hiszen az általa okozott betegségeket valamiből gyógyítani kell. A pálinkázás járulékos költségei kicsit tetemesebbek.)

De rosszul kezdtem. Így kellett volna: Hoppál Péter, akinek egy szava nem volt arról, hogy Kishantoson a lelkiismeretes újgazdák kihantolják, vagyis kitárcsázzák a termést., közhírré tette, hogy az EU-választások második számú csapásiránya a magyar akác megóvása lesz. Merthogy ott, valahol Brüsszelben olyat akarnak, hogy ki kell irtani a teljes magyar akácállományt, hiszen az idegen kontinestről származó gyom, és tönkreteszi a termőföldet - semmi élet nincs az akácerdő alján. (Ez egyrészt nem igaz - ezt, mint tanult méhész mondom -, másrészt ezen az lapon a fenyőt is irtani kellene.)

Hoppál Péter eleve torzít, hiszen úgy állítja be. mintha az EU csak a szegény magyar akácot akarná kiirtani. Pedig lehetne ezt hazudozás nélkül is, korrekt beszéddel, hiszen csakugyan van valami abszurd abban, hogy valahol máshol eldöntik, élhetünk-e tovább az egyik leginkább a magyar tájra jellemző, amúgy igen hasznos és közkedvelt fafajtával. Ha értelmes vita lenne erről - a hasznok és károk összehasonlításával, a kulturális tényezők ismertetésével -, talán elfogadnám, hogy nagy kiterjedésű akácerdőket ne telepítsünk, de hogy az utak mentén miért ne maradjanak meg ezek a gyönyörű fák, azt el se tudom képzelni. Annál is inkább, mert ez nem csak a falvakra jellemző növény, hanem  a városokra is: pár nap alatt több tucat fényképet késztettem róluk, például Szentendrén és Budapesten.

Talán nem kellene azonnal betámadni az akácimpeialista Brüsszelt, miközben erről a dologról lehet tárgyalni, mégpedig azzal a reménnyel, hogy megfelelő kompromisszumot köthetünk. Ezért az lenne a legjobb, ha a hisztériás Fideszen kívül a többi európai választáson induló párt is kampányra venné az akác ügyét. Így kiváló képet kapnánk arról, hogy egy-egy párt milyen stílusban, milyen fölkészültséggel képes képviselni minket Európában. Sokban van már nekünk ez a Brüsszellel való hoppálos kaffogás.