Verseny

Orbán Viktor egy interjúban odanyilatkozott, miszerint "Iskolás gyermekeimnek azt szoktam mondani: azzal az 50 millió kínaival kell majd versenyeznetek, akik most még a rizsföldeken dolgoznak". Ezt majd vélhetően be kell venni az alaptantervbe, annál is inkább, mert lássuk be, a magyar emberapák többségének nevelés közben soha nem jut eszébe a kínai rizsföldi paraszt. Pláne, mint versenytárs, akit majd egyszer le kell győzni. Mert például annyira föltörnek ezek az ötvenmilliók, hogy nagy tömegben vesznek orbáni letelepedési kötvényt, idejönnek, és persze eszük ágában nem lesz itt becsületes munkalapon rizst termelni, hanem iparkodnak, kereskednek, miközben a mi gyerekeink meg elmenekülnek innen.

Azon gondolkoztam, akad-e Kínában olyan apuka, aki azt mondja a gyerekének, hogy neked a most még éhező magyar gyerekekkel kell majd versenyezni. Meg azon: mit mondok a gyerekeimnek meg az unokáimnak, ha egyszer elém állnak, és azt kérdezik: Papa, mondj nekünk valamit arról, hogy mit gondolsz a kínai rizsföldi parasztgyerekekről. Hogyan vegyük föl velük a versenyt?

Mivel fogalmam nem lenne arról, hogy mit lehet mondani ilyen hülye kérdésekre, vélhetően arról kezdenék nekik hablatyolni, hogy csak az ostoba ember verseng állandóan, a kamasznak visszamaradt férfi keresi mindig az ellenfelet. Pedig csak egy igazi ellenségünk van a világon, és az éppen a harc. Aki el akarja kerülni a vereséget, azon gondolkozzon, hogyan lehetne együttműködni 50, 500, esetleg éppen 5000 millió emberrel. Vagy legalább tízzel.

 .