Kedves Szalai Annamária! Szeretve tisztelt Elnökasszony!

Nagy örömmel vettem a hírt, hogy az Ön kedvező, kegyelemteljes döntésével a Klubrádió végre megkaphatja azt a frekvenciát, amelyet akár egy éve is megkaphatott volna. Igazán nagyszerű, példás bölcsességre következtetni engedő dolog, hogy éppen a sajtószabadságot is ünneplő nemzeti ünnep előtt egy nappal hozatta nyilvánosságra ezt, és pláne szinte pont akkor, amikor én beléptem a rádió szerkesztőségébe, munkába állás végett.

Engedelmével beszámolok Önnek arról, hogy jó cselekedete mekkora boldogságot okozott. Kicsit megzavarodott, de azért csöndesen hejehujázó dolgozókkal találkoztam, akik röpdösve meséltek arról, hogy telefonok, esemesek és e-mail-ek áradata érkezett hozzánk. Ön akkora örömöt adott emberek ezreinek, tízezreinek, hogy felőlük akár el is maradhatott volna a nemzeti ünnep, ezt a dolgot ők úgy élték meg, mintha 1848-ban, sőt 1849-ben Petőfiék győztek volna, nem pedig a Habsburgok a gaz muszkák segítségével. 

Örökké emlékezni fogunk erre a napra, mint a jogállam újjáéledésének pillanatára. Bizony, bizony: nem azon fogunk keseregni, hogy Áder János, az alaptörvényes Magyarország elnöke, bejelentette, hogy a Schmitt Páltól örökölt tollával aláírja jogfosztásunkat, hanem arra, hogy Ön milyen kedvesen, irgalmasan, óvó tekintetű államasszonyhoz méltó módon adta vissza a szabadságunkat. (Arra is gyanakodtam, hogy itt valami csillagászati jellegű sorsösszeállásról van szó: nem véletlen, hogy az Ön kegyelmes tette szinte egybeesett Ferenc pápa megválasztásával, ami nem csak a Vatikánnak ad majd új irányt, hanem a keresztényi magyar államnak is, amelynek Ön főhivatalnoka.)

Akkora boldogságot adott nekünk, akkora erővel szakadt ki belőlünk a szabadság érzete, hogy szinte azonnal elhatároztuk, hogy elfelejtjük azt a sok kínt és szenvedést, amit okozott nekünk. Elfelejtjük a kikapcsolt gázórákat, a banki eljárásokat, a folyamatosan érkező szolgáltatói fölszólításokat. Elfelejtjük, hogy a gyerekünknek mi mindent nem tudtunk megvenni karácsonyra. Sőt azokról a munkatársainkról is elfeledkezünk, akik a nyomor elől külföldre menekültek.

Én személyesen hálás vagyok Önnek, mert módot adott arra, hogy tanuljak, és mert bebizonyította, hogy igazam van: hiába találták ki évezredekkel ezelőtt a demokráciát, ennyi idő sem volt elég arra, hogy megfelelő biztosítékokat találjunk ki arra az esetre, ha észrevesszük, ha kiderül, hogy valaki demokrácia elpusztításába kezdett. Azt is megtanultam, hogy a történelemben igenis sokkal nagyobb szerepe van a hatalmon lévők személyiségének, mint bármi másnak, mert mi bizonyos viselkedési formákkal egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Megbénulunk, ha kígyót látunk, képtelenek vagyunk mozdulni, pláne a fejére lépni. Ezért mindent meg lehet velünk csinálni.

Illő tisztelettel kérem, hogy tolmácsolja hálámat a Miniszterelnök Úrnak. Nagyon jó, hogy a század elején tett tanúbizonyságot szeretetteljes atyai szigoráról. Remélem, legalább ötven évre tanulunk belőle. Most éppen arra készülünk, hogy elzavarjuk, de ez sem Őt sem Önt ne tévessze meg. Nincs bennünk harag, sőt inkább szeretet van: csakis azért tesszük, mert megértettük a leckék üzenetét.

Hallom a hírt: hazánk belső és külső ellenségei kijárták, hogy törvénybe kerül: sem Önt, sem közvetlen munkatársait nem lehet kilenc év után újra válsztani. Kérem, viselje méltósággal ezt a megaláztatást. Mi szégyelljük magunkat. Ne keseredjen el az ilyen igazságtalanságok, jogfosztások miatt, hiszen így is éppen elég ideje marad ezernyi jócselekedetre. Isten áldását kérem a munkájára, és minden tekintetben sok sikert és boldogságot kívánok Önnek.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 5 perc 7 másodperc után)

 .