Egy kedves levelezőnk azt kérdezte tőlem, hogy mit üzennék a Népszava olvasóinak az ünnepek alkalmából. Azt válaszoltam neki, hogy "de ki vagyok én, hogy azon felül kitüntetett üzeneteket küldjek, amiket egyébként is üzengetek az írásaimban?”.
Ami a Népszava olvasóit illeti, köszönet illeti őket, mert kitartottak mellettünk, sőt - bizonyos értelemben - a legsikeresebb napilap-szerkesztőséggé tettek minket. Hiszen a mai lappiaci-, lapterjesztési- és általános anyagi körülmények között óriási eredmény az is, ha nem csökken jelentősen egy politikai napilap olvasóinak száma, sőt még újak is érkeznek. Mindezt annak dacára, hogy minden olvasó számára nyilvánvaló, hogy rettenetes évünk volt, folyamatosan anyagi csapdák között vergődtünk, aminek következtében szerzők hagytak el minket, és az elviselhető minimum alá csökkent a munkatársak száma.
Sokszor magam sem értettem, mi viszi előre mégis a Népszavát.
Talán mégiscsak elképesztő éltető ereje lehet a sajtószabadság eszméjének. Talán ebből táplálkozik ez a munkává, áldozattá átlényegülő erő, ami például a Klubrádiót is képes fönntartani, vagy éppen az egy éve a Kunigunda utcában élteti a demonstrálókat.
Azt szoktam mondogatni, öntelten, hogy nincs nagyobb megtiszteltetés egy újságíró, egy szerkesztőség életében, mint amikor nyíltan harcolhat egy diktatúra ellen. De talán még nagyobb megtiszteltetés, ha ebben sokezren mindig érezhető szeretettel támogatják is.
.
Te rohadt állat, te. Utállak, mint a szart...
VálaszTörlésA leggernyóbb alak vagy, akit ismertem a hazai firkászok közül.Egy ócskaság.
Tudod, miért moderálsz ki? Mert félsz, mert kevesen szeretnek, és többen gyűlölnek.