Néha úgy alakul, hogy a hatalom lesöpri a padlásokat. Lehet ezt indokolni is: a hadsereget etetni kell, a városi népséget meg kell menteni az éhínségtől, meg kell törni a parasztok ellenállását, mert túl nagy a pofájuk.
Ilyenkor a megaláztatás sokkja után keletkezik egy nagy dilemma: amit meghagytak és amit sikerült eldugdosni, azt megegyük, mert túl kell élni a telet, vagy sanyargassuk magunkat a végsőkig: hiszen akár csontsoványan is, de tavasszal újra kell vetni, különben a jövő télen akkor is éhen veszünk, ha a hatalomnak már nincs mit lesöpörni.
Ez a paraszt csapdája.
Ma már persze a hatalom nem csak a parasztokat sanyargatja, de most is a leggyengébbeket: a rokkantakat, a betegeket, a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat, vagyis az olyan népségeket, amelyek nem tudnak ellenállni.Vagy tudnának, de nem mernek, vagy mernének, de nem tudják, hogyan kell.
Az eléggé ritka, hogy jön egy uralkodó, vagy pártfőtitkár, esetleg megválasztott miniszterelnök, és azt mondja, hogy azért kell lesöpörni, mert kell a gazdagoknak, hogy még gazdagabbak legyenek. Semmi más indok nincs.
És mivel nincs, nincsenek is érvek, például az olyan gyerekek ellen, akiket a jövő fölzabálására akarnak kényszeríteni, de ezt nem szeretnék, és visszabeszélnek, sőt kiröhögik. A hatalom összezavarodik és zavarában még nagyobb zavart okoz. Végül összeomlik. Előbb erkölcsileg. Ez van most.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése