Egy példa a statuálásra

Csaknem egy hónapja jött a hír: kirúgták az RTL Klub híradójától azt a riportert, aki rasszista támadásról készített beszámolót, de abban nem az egyébként valóban megtörtént eset áldozata szerepelt és a támadás időpontját is tévesen közölték. Mivel az a bizonyos riporter Novák András volt, akit régóta ismerek, és a munkáit is évek óta érdeklődéssel figyelem, írtam neki, érdeklődtem, hogy mi történt. Dolgoztam a közelében, tudom, milyen újságíró, nem hittem el, hogy ezért a csakugyan fura, megmagyarázhatatlan riportért csak ő a felelős. Azt mondta, hogy korántsem úgy történt, nem is az, ami eljutott az emberekhez, de hagyjuk. Aztán addig piszkáltam - és rajtam kívül mások is -, amíg kötélnek állt.

- Ezt a riportot akkor tűzték műsorra, amikor Schweitzer főrabbit megtámadták. Arról szólt, hogy nem csak őt. Mi történt valójában? Miért csak akkor vetítették? Miért nem akkor, amikor valójában fölvettétek?

- Amikor történt az eset, akkor azt titokban tartották. Az idős úr, akit megvertek, nagyon félt és nem mert beszélni. Többször hívtam telefonon, és a történetét is csak alig akarta elmondani. Az eset: ment haza este az utcán, többen neki estek, szidni kezdték, majd a földre lökték és ezután ököllel az arcát ütötték. Nagyon félt hetekig, ezért nem került nyilvánosságra az ügy.  

-  Vagyis tulajdonképpen azért engedte meg, hogy szó legyen az esetéről, mert meghallotta, hogy verbális bántalmazás érte Schweitzer főrabbi urat?

- Nem erről szólt az ő esete. Egyszerűen időnek kellett eltelnie az inzultus után. Alig merte így is a részleteket elmondani. Kérte végig, hogy az adatait ne említsem, sem a nevét, sem pedig a monogramját és még az életkorát sem. Ezért lett más életkor a riportban. Ötvennyolc helyett hetven éves lett. Ez hiba, tudom. De így gondoltam, most már látom, elég lett volna “idős úr”-ként emlegetni.

- Én egyáltalán nem gondolom hibának, bűnnek meg semmiképpen. Teljesen mindegy ugyanis, a történet lényegét tekintve, hogy ötvennyolc vagy hetven éves volt.

- Én is így véltem, de ez volt az egyik ok, ami miatt távoznom kellett.

- A másik az, hogy nem az eredetileg megtámadott idős ember szerepelt a riportban, hanem egy szintén idősnek látszó ember? Az arcát nem láttuk.

- Képeket vettünk fel a környéken, és ott sétált a bácsi. Természetesen, engedélyt kértem tőle a vágóképekhez. Nem volt riportban felismerhető, végig úgy szerepelt, ezért értelmetlen lenne azt állítani róla, hogy őt verték meg. Abban valóban hibáztam, hogy a riportban nem jó helyen jelent meg a kép. Ezért vállalom is felelősséget. Valóban úgy tűnhetett, hogy akit a képen látunk azzal történt az incidens. A csatornánál tilos az illusztráció a hírekben. Ez egy vita volt bent, mert szerintem nem illusztráltam, nekem akkor tűnt volna annak, ha a képeken öt ember ver valakit az utcán. De nem erről van szó.

- Mi az, hogy “nem jó helyen”?

- Amikor az hangzik el a riportban, hogy “nem vállalta az arcát”, akkor oda üres utcaképeket kellett volna tenni, nem pedig az idős úr képeit, ez hiba volt.

- Jó, ezek szerkesztési hibák, elfogadom. De nem olyanok, amelyek a történet lényegének meghamisítását jelentik. Egyszerűen arról van szó, hogy véded a riportalanyt. Ráadásul a saját kérésére, és manapság nem is indokolatlanul. Ez valóban akkora bűn, hogy a riportert ki kell rúgni? Elég lett volna megmagyarázni, figyelmeztetni, netán elnézést kérni a nézőktől. Ezt te is megtehetted volna.

- Ez pontosan így van. A másfél perces riport lényege szerintem az, hogy egy, már nem fiatal embert ártatlanul megvertek az utcán. Azt tudtam, hogy eredetileg figyelmeztetni akartak, aztán egyszer csak ott volt előttem a közös megegyezéses papír. Nem nagyon volt más választásom, mint aláírni. Nem gondolnám, hogy ez olyan mértékű hiba lenne, amiért távoznom kellett volna! Szerintem túlreagálták.

- Nem magyarázták el, hogy miért? Volt valami előzmény? Olyasmire gondolok, hogy más “hibát” is elkövettél régebben. Nem tudom, mióta vagy a képernyőn riportokkal, tudósításokkal, de én legalább tíz éve figyelem a munkádat. Nem emlékszem, hogy botrányba keveredtél volna, vagy súlyos hibát követtél el.

- Nem volt más “hibám” az RTL-nél sem, ha már így kérdezed. Tizenöt éve vagyok riporter, tudósító. Soha egy perem nem volt az általam végzett munka miatt. Biztos hibáztam, tudom ennél az esetnél mulasztottam. Azon a bizonyos szerdán, annyit mondtak ebben az ügyben, hogy nem tudnak velem tovább együtt dolgozni.  

- Semmiképpen nem szeretném, ha neveket mondanál, de az emberben mégiscsak fölmerül, hogy a szerkesztőségekben van egy rend. Én például teljes fölhatalmazással dolgozom, vagyis ami a rovatomban megjelenik, azért én felelek. De ha hibázom, azonnal fölmerül, hogy a napos szerkesztők hogyan nem vették észre, mielőtt az oldal nyomdába ment. A szerkesztőségi értekezleteket minden nap azzal kezdjük, hogy elemezzük a hibákat - mert hibátlan médiamunka nincs - és megnevezzük a felelősöket. Az esetek kilencven százalékában nem csak az újságíró hibás, természetesen. Az esetedben föl se merült, hogy egy szervezetben dolgozol, vannak fölötteseid, akik felelnek a munkádért? Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen kényes témájú riportra nem figyelt senki.

- Szerintem nem csak az én felelősségem volt, de most már hagyjuk ezt, mert úgy tűnik, hogy a balhét nekem kellett elvinnem és különben sem szeretnék másra mutogatni.

- Ha jól emlékszem, indexes kollégák “lepleztek le”. Kérdeztek téged a körülményekről, mielőtt ezt megtették?

- Nem kérdeztek meg, és ez egy érdekes hozzáállás a “kollégáktól”: hogyan kérdőjelezik meg a munkámat, hogyha rólam írnak és nem mondhatom el az álláspontomat? 

Érdekes az is, hogy pár napja az Origo is megkeresett, mondjam el a véleményem erről az ügyről. Elkészült az interjú, majd azt a választ kaptam, hogy beszéltek az RTL hírigazgatójával, és ezután inkább jobbnak látják nem megjelentetni a cikket - ez no comment. 

- Így megy ez. Jó, én is csak viccből kérdeztem hogy az indexesek megkérdeztek-e, mert pontosan tudtam, hogy a kollégáknak eszükbe se jutott megkérdezni téged. Az egy másik iskola, ahol az ilyesmi kötelező, de legalábbis illik. Az RTL-nél nincs olyan, hogy ha valaki hibázik, akkor, mondjuk három hónapig nem forgathat külföldön, vagy itthon értelmes dolgokról, hanem, mondjuk “vaddisznó esett a gödörbe, de a tűzoltók kimentették” típusú rendkívül izgalmas riportokat készíthet? Mert én túlzottnak találom az azonnali kivégzést. Pláne egy olyan világban, ahol a kirúgás csakugyan egy pálya végét jelentheti.

- Szerintem túlreagálták az ügyet. Nem kicsit, nagyon. Sok barátom és kollégám hívott fel, hogy bár olvasták a történetet, nem értik az ítéletet. Számomra is megmagyarázhatatlan. Példát akartak statuálni velem, azt hiszem. Tényleg meglepett, hogy bár elismertem, hogy hibáztam, ennyire gyorsan kihátráltak mögülem. De ez mostanság talán így szokás.

Sokan viszont éppen mögém álltak, egykori kollégák, és szinte már zaklatás szinten kérték, hogy én is nyilatkozzak az ügyben. Te voltál az egyik. Köszönöm. A távozásom után egyből volt egy munkám, Iránba tudtam utazni - ez ugye nagy lehetőség, ritkán történik ilyen -, szóval azt nem lehetett kihagyni, ezért csak most ülünk le és mondom el a véleményemet. 

- Így, kissé megbélyegzettként milyen munkákra számíthatsz? Nem tudom mennyire szűk vagy tág most a televíziós emberpiac, és számít-e az, hogy mégiscsak tudhatsz valamit a szakmából.

- Nem gondolnám, hogy megbélyegeztek. Aki dolgozik, az hibázik, előfordulhat mindenkivel, szóval az vesse rám az első követ... De a lényeg, hogy szeretnék maradni a szakmában. Még pontosan nem látom hogyan alakul a jövőm, de rögtön kaptam három igen komoly ajánlatot, mindet a médiában. Most még tárgyalok a részletekről. Az rögtön kiderült a hívásokból, hogy akik ismerik a munkámat, azok tudják, hogy mire vagyok képes, egyáltalán nem érdekelte őket az a bizonyos riport. A részleteket egyelőre nem szeretném elárulni.

Nagyon jól esett, hogy a CNN is kérte az Iráni anyagot, pár napja fel is töltöttük az atlantai szerverükre. Most a könyvemet írom, ha minden jól megy októberben már a piacon lesz. A témája egyelőre titkos, remélem nagyot durran. Közben a PhD-met fejezem be a Pécsi Egyetemen, ősszel vizsgázom.

Novák András Pakisztánban, Abbottabadban, Osama bin Laden házánál 

 .