Sztáréletem botrányos titka

Magnasco:  A kereszt állítása 

Azt hiszem, karrierem csúcsára jutottam: tegnap így hirdette magát a Heti Válasz: “Újabb botrány: Hol szerezte diplomáját a szocik sztárszerzője?”

Kellett néhány perc, mire rájöttem, hogy ez én vagyok, meg azt is, hogy Schmitt Pál bukása miatt kellett lebuknom, bosszúból. Véletlenül olyanokkal, mint a kiváló Friss Róbert, Nádas Péter vagy Selmeczi Tibor barátom.  Életünk szégyenletes titkát fürkészték ki: jártunk a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre, én a szociológia-filozófia szakra. (Mindig beleírom minden nyilvános önéletrajzomba, így tudták kioknyomozni a Kikicsodából.)

Úgy tesznek, mintha újságírói végzettségem sem lenne. (Amikor fölvettek az Újságíró Iskolára, jött egy ember és gratulált: “Megkezdheti tanulányait a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen.” “De én nem oda jelentkeztem!” “Nem baj!”)

Végig jártam. Örömmel. A pártállam ideológiai és politikai alapjaira voltam kíváncsi ugyanis. (Mostanában megint kitűnően használható a tudásom.) Kiváló tanárok előadásait hallgattam. 

A lap azok közé sorol, akik “mindkét korszakban megtalálták a számításukat”. A rendszerváltásig csak üzemi újságíró lehettem, a könyveim nem jelenhettek meg. Fölajánlották, hogy amennyiben belépek a pártba, szerkesztőt csinálnak belőlem. Nem léptem be. 

Javaslom az oknyomozó kollégának, kérdezze meg Borókai főszerkesztőtől, hogy ismer-e olyan hülyét a Heti Válasz szerkesztőségében, aki csak azért nem lett MSZMP-tag, mert a párt megszűnése előtti utolsó pillanatban jelentkezett. Ha megmondja, ki az, írja bele a lapba.

“A nap idézete” rovat helyett legyen itt a “mértékadó” Heti Válasz súlyosbító körülményre utaló megjegyzése Dömény Jánosról, aki szintén lebukott: “... néhány hete lelkendezve köszöntötte a Népszavában Göncz Árpádot.”

 .