Valamikor, a szocializmus idején a barátaimmal volt egy titkos szavunk. Ha valaki külföldre ment és ott is maradt, akkor nem azt mondtuk, hogy disszidált, hanem azt, hogy “elutazott”. Azt hiszem, azért nem voltunk hajlandók a “disszidálás” szót használni, mert az sértette az emberi jogainkat. Mi az, hogy valaki nem élhet ott, ahol akar, és ha elszökik, elkobozzák mindenét, még a polgárságát is?
Ez most csak azért jutott eszembe, mert azon gondolkoztam, hogyan jelöljük ezután azokat, akik mostanában külföldre költöznek. Persze először csak ideiglenesen, tanulni, dolgozni, szerencsét próbálni, aztán valahogy ott ragadnak. Most még senki nem mondja rájuk, hogy disszidálnak, talán a vagyonukat se kobozzák el, és az állampolgárságuk is megmarad. Elutaznak. Az is lehet, hogy életük végére, nyugdíjasként majd hazajönnek, mert itt még akkor is olcsóbb lesz élni, mint bárhol máshol, a fejlettnek mondható világban. Állítólag egy Matolcsy nevű ember a héten azt mondta, hogy itt valami 47 ezerből szépen meg lehet élni.
Ez nem csak azért jutott eszembe, mert nem tud nem eszembe jutni, hiszen bárhova megyek, bárkivel beszélek, folyamatosan arról van szó, hogy ki hova menekülne innen. A fiataloknál a lehető legtermészetesebb beszédtéma, de most már ott tartunk, hogy az idősebbek is azt latolgatják, hogy eladnak mindent, fölszámolják az adósságterhes életüket, és elmennek innen a francba. Mert elegük van. Hogy miből? Mindenből. A sok hülyeségből.
Olvasom például, hogy a Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatok szerint 2011 első tizenegy hónapjában 80 560 gyerek született, ami 2,8 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálozások száma 117 039 volt, ami 1,2 százalékos csökkenést jelent a 2010. január-novemberi időszakhoz képest. Mivel a születésszám csökkenése nagyobb mértékű volt, mint a halálozásoké, ezért a természetes fogyás üteme kismértékben növekedett és 2011 első tizenegy hónapjában 36 479 főt tett ki, ami 871 fővel több az egy évvel korábbinál.
Már csak az a kérdés, hogy azokat is beleszámítják-e, akik elutaztak, de még nem adták föl magyarországi mivoltukat. Telephelyüket, hogy így mondjam.
Mert azért azt tudni kell, hogy minden elutazóval, ha az fiatal, érősen öregszik a társadalom. Ezért olyan veszélyes ez a folyamat. Az, hogy aki csak teheti, pakolgat. Aki marad, annak a föltűnően együttérző Orbán azt tanácsolja, hogy a kertjében termelje meg a krumplit meg a paradicsomot.
Persze van remény. “Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter határozottan kiállt az egykulcsos adó mellett az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának rendkívüli ülésén. Az arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésének egyértelmű pozitív hatásai vannak a költségvetési bevételekre, a foglalkoztatásra, a gazdaság kifehérítésére, és talán a népesedési helyzeten is javított” - mondta.
Vagy mi vagyunk hülyék, vagy Matolcsy nem nézett bele a statisztikai adatokba. Az teljesen biztos, hogy az elutazókat nem számította be.
Elég fura, mert más ellentmondás is van. Azt tudjuk, hogy úgy maradnának itthon az emberek, ha lenne rendesen megfizetett munka, remény a nyugdíjra, meg ilyesmik. Matolcsy szerint bíztató a helyzet: szerinte 42 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma.
Ezzel szemben “az LMP véleménye az, hogy elbukott a kormány munkanélküliség ellen indított háborúja, mert a KSH adatai alapján jelenleg kevesebben dolgoznak Magyarországon, mint egy évvel korábban” - vagyis hamarosan nem egymillió, hanem egymillió egyszázezer munkahelyet kell Matolcsynak összekapni a következő, már csak nyolc évben, ha Orbán ígéretét be akarja tartani.
Mit tegyen az, aki megrémül ettől a sok hülyeségtől? Attól, hogy még számolni se lehet, mert minden annyi, ahonnan nézzük. Értelmetlen ez a mondat? Hát persze. Valamit gyorsan rendbe kellene rakni, és nincs már idő. Talán el kellene beszélgetni a derék Matolcsyval. Lehet húzni az időt, lehet bízni valamiben, de nem hiszem, hogy marad még nyolc év a közbizakodásra.
Csak addig ne utazzon mindenki, akinek van még lába.
.