Egetverő

Nem bírom nem nézni azt a rettenetes képet, amit a tegnapi számunk címoldalán közöltünk: a Rókus kápolnától a Blaháig áll a több száz méteres sor, vélhetően éhező vagy éhezés-közeli emberek tömege várja, hogy az ökumenikus segítséggel jótékony krisnásoktól kapjon valami kis meleg ételt.

Gondolom, más szükségkonyhákon ugyanilyen sorok állhatnak.

Rémisztő látvány: a háborús, régi világválságos időket idézi. Rémisztő, hogy megint itt tartunk, és csak nő, növekszik a sor.

Remélem a mi drága istenfélő politikusaink, élükön Orbán Viktorral és Semjén Zsolttal arrafelé limuzinoztak sürge dolgaikat intézve, és látták, hogy rosszabbul élünk, mint hat éve, és pláne, mint két éve. És nincs helye a dumának, a mellébeszélésnek. Ez a tény.

És talán egy pillanatra eszükbe jutott, hogy - a szó ezúttal nagyon szoros értelmében véve is - egetverő baromság volt Iványiékat, a krisnásokat és más derék kis vallásos közösségeket kilökni az egyházak közül, kihúzni alóluk azt a talajt, amit arra használtak, hogy jót tegyenek a népnek. Ami amúgy az állam dolga lenne, és lesz is talán, ha ez így megy tovább.

Remélem a mostanában már egyre kevésbé nagyképű középosztálybeliek is jártak arrafelé a jóllakott ünnepeket zsírját lesétálgatni. Mit mondtak magukban? “Ez van.” Vagy azt, hogy “ez vár”?

Jó reggelt Magyarország!

 .