Kezdődik

Hónapok óta ámulattal figyelem a szakszervezetek türelmét, hogy milyen konokul ragaszkodtak ahhoz, hogy a kormány nyilvánvalóan dolgozóellenes intézkedéseiről, sunyi törvényeiről és botrányosan ember- és dolgozóellenes tervezeteiről az Európában szokásos módon legalább háromoldalú tárgyalások legyenek. Teljesen érthetetlen volt, miből gondolják, hogy egy olyan hatalom, amely nem csak cinikus módon élt vissza a joggal, hanem miután gyakorlatilag minden réteget becsapott majd még meg is alázott, minden féket és ellensúlyt kiiktatott, minden valóságos kommunikációs lehetőséget bezárt, majd pont velük fog tárgyalni. 

Orbán olyan helyzetet teremtett, amelyben a szak- és civil szervezetek nem tehetnek mást, mint azt, hogy fölhagynak a hatalom kegyére való várakozással, és olyan helyzetet teremtenek, hogy a hatalomban támadjon föl a tárgyalási vágy. 

Egyszerűen nincs más választás. Európában még az olyan országokban is utcára vonulni szokás ilyenkor, amelyekben nem egy jogász junta uralkodik egy cinikus "vezénylő tábornokkal" az élén, hanem tárgyalóképes kormányok. 

Nincs más hátra, ki kell menni az utcára, a terekre, minél többen. 

Persze, hogy veszedelmes dolog ez. Bár erre nem nagyon gondolunk, történelmi időket élünk: egyedülálló kísérlet ez, amelyből megtudjuk, hogy miképpen működik egy diktatúra olyan környezetben, amelyben nincs külső forrás és erő, ami táplálja és megvédi, viszont minden külső körülmény a fönnmaradása ellen van: külső és belső közutálat tárgya. 

Az egész világ figyeli, mi történik Magyarországon, ahol a szak- és civil szervezetek vehetik át a béna pártok szerepét, és új vezetők nőnek ki a tehetetlenül sopánkodók és civakodók helyére. Meg tud-e szabadulni Magyarország véráldozat nélkül egy olyan fertőzéstől, amelyikről azt gondoltuk, immúnisak vagyunk rá? 

Vér és halottak nélkül! Megint példát kell mutatni: soha, senkinek ne jusson eszébe, hogy akár csak összehasonlítani merje a mostani tüntetőket azzal a csürhével, amelyik pár éve a várost zúzta, majd a Kossuth-téren táborozott. Vagy a mai rendőröket azokkal, akik brutalitással válaszoltak a brutalitásra. 

Egy kuka sem borulhat föl! Ez ma legalább olyan fontos, mint az, hogy egy hétig vagy két évig marad végjátszmában Orbán. Mert egy élhető országban akarunk - élni.

(Pápai Gábor rajza)

 .