A kötet felétől aztán egy meg nem nevezett, feltehetőleg balkáni országba kerülünk, Avrammal, a különös szerzetessel és a naplószerű beszámolók írójával, Ivánnal. Hogy kik is ők, azt legjobban a Virágevő Margit egyik párbeszédéből tudhatjuk meg: „– Avram nem atya – mondtam –, és nem hiszem, hogy a következő napokban beszél majd. (...) Ő is senki. Csak abban különbözik tőlem, hogy a senkisége űrt hagy a világban. Az enyém nem.” >>>>
olvassbele.hu
.
Én a magam részéről azt tudom mondani, hogy Iván általam ismert írásai mélyen gondolatiak. Szeretek elfilózni rajtuk.
VálaszTörlésIgazából egyfajta jól értelmezett, inkább ambicionáló, mint retardáló irigységet érzek néha, mert nem tudom úgy leírni az álmaimat. Két okból: eleve nagyon ritkán emlékszem az álmaimra (már ha egyáltalán vannak), másrészt ha éppen van és megmarad, akkor is roppant nehezen öntöm szavakba. Én megpróbálom, leírom, de kevés visszajelzés van róluk.
Nekem tetszik a cikkhez csatolt novella is. Nem tudom hova tenni magamban, de számomra pont ettől érdekes. :)
Köszönöm a figyelmet, az olvassbele.hu nevében is. Gratulálok a kötethez!
VálaszTörlés