Úgy is lett

Az egész médiarend elzombisodása akkor lett nyilvánvalóvá, amikor tavasszal kiderült, hogy a - még - két nagy párt mutyifelelősei megegyeztek egy frekvenciaelosztásban. Ez annyira pofátlan és szégyentelen eset volt, hogy Majtényi László államférfihoz méltó módon le is mondott posztjáról az ORTT-ben. Lett is nagy morgolódás, eskü, meg minden, hogy na ezt már nem hagyjuk, amire az egyik pártpénztárnok azt mondta, hogy ez a csoda is majd három hétig tart, aztán elfelejtik. És úgy is lett. (Talán annyi maradt meg, hogy van nekünk egy Majtényink, akire egyszer majd rábízhatunk ezt-azt, például az államfőséget, ha a bohócokból már kifogytunk, mert van neki gerince meg esze, plusz még vesztegethetetlen is.) És azt is megtudtuk, hogy a baloldali médiumokat nem azért éheztette ki és építette le a szocialista párt, mert abban hülyék vannak, hanem azért, mert ez egy alku része volt. 

Ami a sajtószabadságot illeti, teljesen biztos volt, hogy nagyobb már nem lesz belátható időn belül. Amikor aztán megismekedhettünk Orbán Viktor kötcsei beszédével, és megértettük, hogy diktatúrát üzent, már nyilvánvaló volt, hogy Szalai Annamária végre kirághatja magát a gubóból és megkezdődhet kiteljesedésének, szinte pillangóságig boldogan repdeső korszaka. Úgy is lett. Csak azt nem tudtuk, hogy nem pillangó lesz, hanem keselyű, és mindjárt kilenc évig keringhet fölöttünk. (Ezt persze ő sem gondolhatja komolyan, mint ahogy a demokráciafogda többi őre se, hogy kitöltik az idejüket). 

Mindent tudtunk előre, legföljebb azt nem gondolhattuk, hogy már annyira se adnak az illemre, hogy legalább ne az úgynevezett “szerverbetörési ügy” politikai főkolomposa adja be az internetet is ellenőrizni remélő törvényt, mert az mégiscsak pofátlanság, ugye. Meg azt se gondoltuk, hogy a médiaizé egypárti huntaként ül a pofánkra, hogy ne kelljen szájkosarat viselnünk, hiszen az Európában illetlen viselet. Legalábbis emberen.

Mindez még semmi ahhoz képest, hogy a jobboldali médiumok harsányan ünneplik az új sajtóviszonyokat, mert nyilván abból indulnak ki, hogy nekik most már ezer évig nem lehet bántódásuk. Sose hallottak még arról, hogy a forradalmi intézmények a kinevezett ellenség legyőzése után sohasem állnak meg: szenvedélyesen keresik az új  ellenséget, és ha nincs, találnak maguknak. Egyszer majd megértik, hogy Orbán Viktor még a saját népénél is jobban lenézi a csicskásszolgáit. Lesz egy nap, amikor ezek a szerencsétlenek visszakívánják a baloldaliakat, akik akármekkora sundám sutyerákok is, már örökre  megtanulták, hogy nem szabad a saját népükre rontani.

(Hócipő 2010 26.) Ha egy ideje nem vettél Hócipőt, próbáld meg újra! 


 .