Médianyomorítók

Kép: flagmagazin.hu

Kaptam egy idézést a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól. Február tizenegyedikén, tizenegykor vádlottként kell megjelennem rágalmazási büntetőügyben. Érdekes, hogy a levél nem említi, hogy milyen ügyről van szó. Csak vélem, hogy ez a gój motorosok és Pörzse Sándor összevont följelentése. Egyazügyvéd - egyabűn. Ebben az a fura, hogy valamikor 2008 áprilisában jelentettek föl, vagyis három éve. Volt egy békéltető-féle tárgyalás, aztán semmi, semmi, semmi. De az is lehet, hogy ez nem a gójos ügy, mert teljesen más a bíró, mint aki meghallgatott. 

Azóta már másodfokon is ítélet született Bakács ügyében, akit a gójok szintén fasisztázás miatt jelentettek föl.  Végülis idő az van.

Mostanra sokat változott a helyzet, hiszen a köreik a hatalomban vagy annak közelében vannak. Gój motoros meghatározó vezető lehet a Magyar Rádióban, a gój motorosok tiszteletbeli elnökének nemzeti üzletlánca az orbáni gazdaságpolitika nyilvánvaló kedvezményezettje. A gój motorosok “A gumid kopjon, ne a hazád” című frenetikus műsorát, amelynek én évek óta állandó tréfaforrása vagyok, immár egy kormánytelevízió sugározza. Maguk a motorosok föltűnő hiányűrt okozva eltűntek a közéletből. Nem berregnek, nem rémiszgetik a cigánygyerekeket, nem vonulásznak támogatólag tüntetés közelében. Még a híres fórumukat se látni a honlapjukon. Van ilyen.

Pörzse Sándor meg már élképviselő, főszerkesztő.

Meglátjuk. Elmegyek, aztán megtudom, hogy csakugyan ez az ügy, vagy valaki más is megtalált.

“Rágalmazás!” Ez pont olyan, mint a megátkozás.

Semmi baj.

A http://nepszava.com oldalról nézhető a Szabad Magyar Televízió három újabb adása. Én két zseniális tudóssal Ferge Zsuzsával és Szelényi Ivánnal beszélgettem. Volt miről. Úgy néz ki, hogy megtaláltuk a módját, hogy folyamatosan, jó minőségben láthatóak legyünk.

Ha már média. Volt egy-két érdekesség az utóbbi héten.

Az egyik nem az, hogy Bayer Zsolt, korunk lecsurkásodási versenyének győztese Madách-díjat kapott, hanem ennél sokkal fontosabb, hogy kiderült: a pöreit az adófizetők állják. Vagyis Esztergom város költségvetéséből fizették az ügyvédeket. Esztergom város költségvetése pedig részben az esztergomiak, részben az ország összes adófizetőjének pénzéből áll össze. 

Fölvetődik az emberben: hogy ez egyedi eset, vagy elterjedt a jobboldali médiumfinanszírozásban? Mert ugye úgy nagyon könnyű vérszemes sértegetőújságokat készíteni, ha mindig valami fideszes önkormányzat állja a perköltségeket. Akár százmilliókról lehet ám szó, ha egynémely lapok peradatait nézem. Ez a trükk eddig eszembe se jutott.

Miért nincs az, hogy valaki ír nekem egy levelet, hogy írhatok, amit akarok, legyek csak bátor, ő majd kifizeti helyettem a számlát, de még a médiahatósági büntetéseket is július után?

Sőt, még kedvezőbb, ha az ügyvédeket az adóból fizetik, ők meg még valamicske jutalékot is adnak nekem. Vagyis minél többen perelnek, annál jobb mindenkinek. Jól pörög a pénz.

A másik érdekes az volt, hogy először figyelhettük meg, hogyan feszül egymásnak a kiadói öncenzúra és a sajtószabadság önérzete.  Az Ajkai Szó kiadójának ügyvédje átírt egy tudósítás- és interjú-szöveget, azzal, hogy a kiadó csak a változtatásokkal hajlandó megjelentetni a lapot. Például Ajka szocialista polgármesterének szövegéről van szó. (A város sziget a narancstengerben, mert a képviselők többsége is szocialista.) 

A dolog eléggé elképesztő. Most még győzött a bátorság: a szerkesztőség szerződést bontott, és akadt másik cég, amelyik meg meri jelentetni a lapot. De meddig? Mi történik akkor, ha minden írásunkat ügyvédek hada lesi, nehogy lecsapjon a hatóság? 

A harmadik tanulságos eset az volt, amikor a kormány, vagyis Navracsics miniszter kapott egy fontos levelet médiaügyben, és azt nem közölte azonnal az MTI. Megesett az a szégyen, hogy visszafogtak egy információt, ami nagyonis a népre tartozik, és így arról - a tartalmáról is - előbb kaptunk beszámolót nyugati szerkesztőségekből és az internetes portálokon, mint a hivatalos magyar hírgyárból. Azt nem feltételezem, hogy az MTI-nél olyan munkatársak dolgoznak, akik nem tudják, hogy egy ilyen levelet azonnal le kell fordítani, és közzé kell tenni. Szinte biztos, hogy fölsőbb utasításra cselekedtek, illetve nem cselekedtek. Nagyon nem szeretném, ha kiderülne, hogy minden kényes hír kezelését egyeztetni kell valami politikai felügyelővel. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a hírgyártást egyetlen központba viszik - tehát az összes állami médium onnan kapja a híreket, hiszen megszűnnek a televíziós és a rádiós műhelyek -, akkor ez így tragikus is lesz meg nevetséges is. Hiába magyarázzák, hogy a kormánynak médiaügyben kérdéseket föltevő levél nem média- hanem kormányügy, és majd a válasszal együtt tartozik a népre. Ezzel pontosan azt bizonyítják, hogy a lehető legjogosabbak az aggodalmak. Engem csak fenyeget a szabadságfosztás, de az állami médiumokban már be is vezették. 

Azzal nem számolnak a médianyomorítók, hogy az internet nem csak a vélemények szabad és megállíthatatlan áramlását szolgálja, hanem a hírekét, a tényekét, a dokumentumokét is.

 .