Demokráciacsíny

Az mblog.hu képe

Nem nagyon szeretek ebben a műsorban, itt az elején direkt politikai szónoklatot mondani, mert azt gondolom,  jár Önöknek, hogy valami másról beszéljek, hiszen egy normális világban vannak fontosabb dolgok is. Éveken át úgy tettem, mintha normális világban élnénk. Ennek vége. Ha csak egyedül mondanám, nem merném, de most rögzíteni kell valamit: ezen a héten megszakadt egy húszéves folyamat, visszafelé fordult, ami azt jelenti, hogy megszűnt Magyarország európai értelemben jogállam lenni. Nem sorolom miért. Ha nem tudják, úgyis hiába mondom.

Emlékeznek arra az időszakra, amikor a rendszerváltás után jelentkeztünk az Európai Unióba? Éveken át, jogászok, tudósok, szakemberek százai dolgoztak azon, hogy az új és a régebbi törvényeinket összefésüljük a különféle európai elvárásokkal, irányelvekkel, nyilatkozatokkal és törvényekkel. Meg kellett felelnünk bizonyos jogelveknek, alapvető emberi jogoknak, a magántulajdonra, az eszmék, információk és vélemények szabad áramlására, és általában szabadságra vonatkozó alapvetéseknek. Mert különben nem léphettünk volna be az Unióba.

Éveken át ellenőrizték a törvényeinket, és miután szinte maradéktalanul megfeleltünk az elvárásoknak európai polgárok lehettünk. Vagyis kettős állampolgárok.

Ha ma az Európai Unió áttekintené a törvényeinket, a sokszor módosítgatott alkotmányunkat, a jogállam alappilléreinek működését, szóba állnának velünk? 

A világtörténelem során mindeddig a forradalmak vezetői, ha őszinte hittel akarták megváltoztatni a társadalmat, legalább törekedtek arra, hogy a szabadságjogokat szélesítsék és mélyítsék. Ha álforradalomról volt szó, akkor legalább megpróbáltak úgy tenni, mintha a kisemmizettekért, a szegényekért, a jogfosztottakért, a szabadságért küzdenének. Nálunk egy olyan állítólagos forradalom zajlik, amelyik korlátozza a hatalmi ágak megosztottságát, vagyis növeli az önkény lehetőségét, csorbítja a sajtószabadságot, a magántulajdon sérthetetlenségét, a szerzett- és egyezményes jogokat, a világtörténelemben szinte egyedülálló módon visszamenőleges törvényeket hoz, adópolitikájában pedig a gazdagoknak kedvez.

Ez nem forradalom, hanem a jog kijátszásával végrehajtott demokráciacsíny. Diktatúra. 

És az a társaság, amelyik mindezt hatalmas önbizalommal kieszelte és végrehajtja, még ráadásul alkotmányozásra is készül. 

Önök el tudnak képzelni egy olyan országot, amelyikben kifejezetten a notórius gyorshajtókra bízzák a KRESZ kimunkálását? A bankrablókra a pénzintézetek védelméről szóló törvényt? Az erőszakos pedofilokra a gyermekvédelmi törvényt? 

Önök nem csak a magyar államfő és a miniszterelnök alattvalói, hanem Európa szabad polgárai is. Ezért bukik majd meg csúfosan ez a rendszer. Nem vagyok abban biztos, hogy az Unió irányítói tevőlegesen is számonkérik, hogy mi történik a magyar jogállammal, de abban igen, hogy európai környezetben egy ilyen rendszer nem maradhat fönn sokáig. Mert olyan mint a rák. Hosszú ideig rejtőzködhet egy beteges sejtburjánzás, de előbb vagy utóbb elkezd működni a belső- és a külső immunrendszer. Ez most az igazi kérdés: van-e a társadalomnak immunrendszere? Az is lehet, hogy csak most fejlődik ki. Sejtenként, egyedenként.

Le kell játszanunk ezt a játszmát. Különben soha nem szabadulunk meg ettől a cinikus, akarnok, beteges erőtől. Mi vagyunk a hibásak abban, hogy ez létrejöhetett, a mi kötelességünk ezt eltakarítani. Mégegyszer mondom: ezt a játszmát le kell játszani, mert ilyen a történelem természete.
(Klubrádió, Hetes Stúdió)

*

Hack Péter: Úgy látom, még egy évünk van..., Bede Márton: Románokkal bunkóskodni = NEM MENŐ, Gyurcsány Ferenc: el a kezekkel a költségvetési tanácstól, Veress Jenő: Orbán pohara, Megyesi Gusztáv: Hol van ilyenkor a hős Cser Ágnes?, Parászka Boróka: Román botrány a magyar Nemzetiben >>>> Andrassew Iván ajánlja
 .