Cigánybűnök - magyarhülyék

Kisnáci körökben elég erős fölháborodást keltettem azzal, hogy az Országos Választási Bizottságnak a Magyar Televíziót és a Magyar Rádiót rendreutasító határozata után gyalázatosnak neveztem azt, hogy ez a testület rá akarja kényszeríteni a közmédiumokat arra, hogy leadjanak egy olyan politikai reklámot, amelyben szerepel a “cigánybűnözés” kifejezés. Pláne az, hogy nácinak neveztem azt, aki használja ezt a kifejezést. A reagálók között akadt, aki engem veszélyesebb bűnözőnek talál, mint a cigányokat, egy másik meg lényegében arra bíztatja a jobbikosokat, hogy béreljenek föl cigányokat, akik betörnek hozzám, és zaklatják a gyerekeimet. Vagy az unokaöcséimet. Érdekes, hogy ezt milyen jól eltalálta: nem is olyan régen rabolta el egy cigány az unokaöcsém telefonját. 

Nagyon érdekes, hogy amikor a nácik úgy próbálják meghatározni a cigánybűnözést, hogy a cigányokra jellemző bűnféleséget sorolnak, mennyire kiürülnek az érvek. Pár napja néztem az egyik tévében cigány vezetők és a Jobbik rendvédelmi mit tudom én kicsodájának vitáját. A cigányok megkérték, hogy soroljon föl olyan bűnfajtákat, amelyek csak a cigányokra jellemzők. Ez a bármelyik hitleres filmben statisztaként kitűnően használható küllemű ember első helyre a gagyizást tette, mint rendkívül veszedelmes bűnféleséget. (A gagyizás az, amikor valaki rézből való ékszert akar arany gyanánt ránk tukmálni. Valóban veszedelmes ez, föltéve, hogy a sápadtarcú áldozatok annyira kapzsik, hogy nagyon olcsón szeretnének aranyhoz jutni, és annyira hülyék, hogy pont egy cigánytól vásárolnak a kapualjban.)

A következő veszedelmes bűncselekményt a jobbikos volt rendőr a késelést találta. Biztos nem figyelt, de például még az én gyerekkoromban is, - egy szigorú rendőrállamban - a késelés, a bicskázás az egyik legmagyarabb bűncselekménynek számított: búcsúk idején a zsebekből és a csizmaszárból gyakran csúsztak elő a kések, és öltek is rendesen. Biztos cigányok is használták ezeket, de kifejezetten magyarellenes megjegyzésnek találom, ha valaki önkényesen el akarja venni ezt a betyáros-legényes hungarikumot a népemtől. (Csak adalék gyanánt: nem is olyan régen Anglia hívta föl magára a figyelmet arra, hogy a kamaszok között elképesztően nagy számban terjed a késhalál. Divat lett kést viselni, és ha fegyvert hordunk magunknál, akkor az vitákban elő is kerül. Nyilván méltán beszélhetnénk angolbűnözésről a késelések tekintetében.)

A harmadik fő cigánybűnnek a zseblopást találta a szakértő - és ezzel be is fejezte a sorolást. Természetesen el kell ismerni, hogy számos cigány zsebtolvaj bukott már le az országban, de valamiért még a legelborultabb náciknak is meg kellene hallaniuk azt a hangot, amivel a rendőrök minden nagyobb ünnep idején fölhívják a figyelmünket: vigyázzunk a pénztárcánkra, mert sokezer külföldi zsebtolvaj lepte el a fővárost. Nyilván van ezek között számos cigány is, de ha szociológiai fölmérésbe kezdenénk, talán mégis az derülne ki, hogy ezek nagyon szegény kelet-európai családokból származó emberek. Sajnos a nagyon szegény kelet-európai családokban túl vannak reprezentálva a cigányok. Talán ebből kellene kiindulni - amint erre minden normális gondolkodó naponta hívja föl a figyelmet. A bűnözés soha nem a fajtára, hanem mindig a bűnöző társadalmi helyzetére jellemző.

A nepszava.hu fórumán valaki még az itt a piros-hol a pirost is fölveti, mint kifejezetten cigányokra jellemző tevékenységet. Ha utazna a világban, és járna piacokra, látná, hogy a világ minden táján dolgoznak ezek a szemfényvesztők a legteljesebb fajtakavalkádban. Az a legérdekesebb, hogy mindenki tudja: csalnak, sőt, alighanem azt is, hogyan, mégis megélnek. Azon kellene elgondolkozni, hogy ha ez a cigánybűnözés kategóriájába tartozik, akkor lehet-e magyarhülyeségnek nevezni azt, hogy minden piacon hagyjuk magunkat átverni. Ez amúgy a gagyizásra is vonatkozik.

Külön figyelmet érdemel ugyanennek a hozzászólónak az a megjegyzése, miszerint a kábel-, színesfém-, és akkumulátor-lopás is a cigánybűnözés jellemző terepe. Talán érdemes elgondolkozni azon, hogy kik veszik meg a - kétségtelenül gyakran - cigány elkövetőktől a fémeket. Biztos-e az, hogy ők keresik ezen a legtöbbet, vagy inkább azok a vállalkozások - beleértve az esetleg mégsem jellemzően cigány tulajdonban lévő kereskedő-hálókat, és talán a kohókat is - amelyekben tisztára mosott fém lesz az ellopott anyagokból. Nem arról van szó, hogy fehérgalléros gazemberek mélyszegénységben élő, sokszor önveszélyesen felelőtlen cigányokat használnak föl a meggazdagodásukhoz?

Az önigazoló fölsoroló még az erdők “tarvágását” említi, mint a súlyos cigánybűnt. Egyrészt az valóban igaz, hogy az életükért küzdő cigányok gyakran járnak erdőkbe fáért, másrészt, az általam ismert falusi szegény “magyarok” is gyakran kényszerülnek erre.  A dologban az igazi tanulság az, hogy ezt a tevékenységet régebben úgy tudták szabályozni az erdőgazdaságok, hogy mindenki jól járjon. Például lehetett kapni úgynevezett “batyujegyet”, ami arra jogosította föl a szegény embert, hogy az erdészek felügyelete mellett tüzelőt gyűjtsön az erdőben, vagy éppen az ártereken. Ez mindenkinek jó volt, hiszen így tulajdonképpen részt vettek az erdő tisztításában, rendbetételében - a munkabér maga a tüzelő volt. Ez jó példa arra, hogy ha a gyűlöletre és kirekesztésre szánt energiáink töredékét arra használnánk, hogy a szegény emberek munkaerejét - ismét - bevonjuk az erdők szakszerű fönntartásába, akkor nem csak a feszültségek oldódnának, hanem mindenki jól járna.

Van még egy jellemző hozzászólás, amit mindig elsütnek. Hogy sose látnak a cigányok autóin T jelzést, ami szerintük azt jelenti, hogy veszik a jogosítvány. Ha ez így lenne, akkor ki követné el a nagyobb bűnt: az a cigány, aki megveszi, vagy az a vizsgabiztos, aki eladja? Lehet, hogy a jogosítványárulás egy igazi magyarbűn?

(Horváth Dávid képe)

 .