Szocialista megőrzésre

Vannak vicces dolgok. Ülünk a horgászstégen a gyerekkel, figyeljük a vizet. Egyszercsak belendül mellénk egy ló feje. Nem akar semmit, csak vakirgálja magát egy deszkán. Ide lendül, oda lendül a szép nagy feje. Aztán abbahagyja, visszahúzódik, mögénk. Hirtelen beleharap a hátamba. Nem nagyon, de azért fölpattanok. Mit lehet tudni, mi lesz a következő.

Hihetetlen micsoda sajtója van Várkonyi Tibornak, az én drága barátomnak! Úgy látszik összejöttek a karaktergyilkosok, és úgy döntöttek, hogy nyolcvanhatodik születésnapjára azt kapja, hogy ő valami kommunista volt. Mondjuk ez elvárható a nyomorúságos Magyar Hírlaptól, de az már érthetetlen, csalódást okoz nekem, hogy egy Torkos Matild színvonalú kolléga a Magyar Nemzetnél beáll ebbe a kórusba. Egyébként tanulságos: azt tudják fölhozni, hogy Tibor a Szabad Népnél dolgozott. Úgy állítják be, mintha Rákosi dicsőítésére írt volna vezércikkeket, miközben persze az az igazság, hogy gyakornok volt egy rövid ideig. Az akkori korát tekintve, talán eleget mond az a párhuzam, hogy annyi idős volt, mint Orbán Viktor, amikor a Katolikus Egyházat arra szólította föl, hogy "Csuhások, térdre! Imához!". Várkonyi Tibor fő műve abban az időben egy margitszigeti riport volt.  

Egyébként azért rúgták ki, mert az egyik főnök úgy vélte: sohasem lesz belőle kommunista. (Csak azért nem írom le a főnök nevét, mert később legalább akkorát fordult, szembesülvén az igazsággal, mint mondjuk Csoóri Sándor, akit fiatalkori, hogy úgy mondjam, korszellemű, verses rajongásáért normális ember nem ítélhet el. Jó lenne, ha Torkos Matild körülnézne a saját szerkesztőségében és a pártjában. Meglepő pörgésekre lelhet a sorsokban.)

A nagyobb baj az, hogy Torkos Matild – akiről semmiképpen nem fogom kideríteni, hogy mit csinált a mostani forradalmi előtti, szocializmusnak nevezett, szintén forradalmi szintén pártdiktatúrában, mert nem érdekel – azt veti megint Tibor szemére, hogy amikor az akkori hatalom politikai ellenfeleit éppen akasztották stb, akkor ő bezzeg. Mégegyszer leírom: Várkonyi Tibort azért rúgták ki az MTI-ből, mert nem volt hajlandó leírni azt a szót, hogy „ellenforradalom”.

Torkos Matildtól több tisztességet vártam volna. Az meg aztán mélységes szomorúsággal tölt el, hogy ilyeneket ír le, miszerint „most Várkonyi Tibor a nemzeti összefogáson munkálkodó kormánypártiakon gúnyolódik”. Akik ugyebár kétharmados néphatalmazással…

Komolyan nem értem, hogy a Fidesz-hívőknek miért nem tűnik föl, hogy ami itt folyik, az se nem forradalmi, se nem nemzeti, se nem összefogás. A kétharmad igaz - az egyharmad fölhatalmazásával. 

Ebben a társadalomban alkotmányosan eddig az volt a rend, hogy volt a kormányzó erő, és voltak a fékek és ellensúlyok. Ha így halad Orbán az egészpályás lerohanásban, akkor őszre egyetlen-egy fék, egyetlen egy ellensúly sem marad. Talán nem kell sorolnom azokat a posztokat, amelyeket a mértékvesztett Fidesz napról-napra vesz át “szocialista megőrzésre” - mert ugye minden diktatúrának az a rögeszméje, hogy minden hatalom nála van a legjobb helyen. De mégis: köztársasági elnök, Országos Választási Bizottság, Állami Számvevőszék, Alkotmánybíróság, közmédiumok, Legfőbb Ügyészség, Központi Statisztikai Hivatal, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRT., Nemzeti Közlekedési hatóság, APEH, Gazdasági Versenyhivatal, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség stb. És még folyamatosan fenyegetőznek is. Ezt úgy hívják, hogy diktatúra, ha tetszik, ha nem.

Ebben a helyzetben egy nyilvánvalóan elnyomó, amúgy a realitásokat alig érzékelő sajtótörvény semmi más, mint a diktatúra eszköze. Hozzáteszem: egy olyan országban, ahol valóban szabadnak mondható sajtó a sajátos pártokhoz kötödések miatt gyakorlatilag alig van már.

Ilyen marhaságokat javasolnak egy törvénybe: valamennyi tartalomszolgáltató köteles lenne regisztrálni a médiafelügyeletet ellátó hatóságnál. Ebbe beletartozna a 250 ezer magyar nyelvű blog és több millió magyar nyelvű szerkesztett honlap is.

Ilyen böszmeséget a kínaiak, sőt még az északi koreaiak se merészelnek kitalálni.

Ehhez kell ám egy újfajta nyelvtörvény is! Aki magyarul ír a világban, az köteles Kubatov Gábornál ellenőriztetni, miket hordott össze. Különben! 

És kinek mutassam be láttamozásra, amit a Facebookon üzengetek az ismerőseimnek? A Fidesznek tudnia kellene, hogy a blogok túlnyomó része amerikai szervereken fut. Majd panaszkodnak, az Egyesült Államoknál, hogy Andrassew Iván bejelentetlenül írdogál haikukat, és tessék letiltani? (A kurucinfot enélkül is ki lehet iktatni, ha nagyon akarják. Persze föltámad úgyis.)

Csak a félreértések elkerülése kedvéért jegyzem meg, hogy én kifejezetten örülök annak, hogy az elborult Fidesz minden hatalmat átvesz, és megpróbálja bevezetni a XXI. század eddigi legdegeneráltabb sajtótörvényét. Ha már úgy alakult, hogy pontosan azt csinálják, amit előre megjósoltunk, legalább bontakozzon ki teljességgel a hatalmuk. Hogy ne legyen kétség. Hogy viseljék a felelősséget. Ez okozza majd a bukásukat. A sajtó ugyanis működik majd akkor is, ha az összes lapot, rádiót és televíziót szolgának sorozzák vagy ellehetetlenítik. Az internetet nem lehet féken tartani. Viszont minden próbálkozás arra jó, hogy összehozza azokat, akikben van még némi igény a kádárin-orbánin túli demokráciára.

Van úgy, hogy egy párt gyönyörű, forradalmian lobogó sörényű lófeje egyszercsak belendül mellénk. Vakarózik, mert viszketeg. Aztán ha harap, vagy kiröhögjük, vagy elszaladunk.