péntek, június 04, 2010

Mélyegezz léleket!

Ülök, várom, hogy varratokat szedjenek ki belőlem, és persze leginkább az izgat, hogy megjött-e végre a lelet. (Tudom előre, hogy nem jön meg. Az nem úgy van. Később a nővér elárul titkokat. Szerinte például nem fogok meghalni, hanem az lesz a sorsom, hogy állandóan vissza kell járnom ellenőrzésre. De ezt legalább egy hét múlva tudjuk meg, mert akkorra várható a lelet a szövettanról.)
De mielőtt bemegyek, előveszem a Magyar Hírlapot, mert valaki a kezembe nyomta, hogy  olvassam, mert akkor legalább nem azért idegeskedem, amiért egy sebészet folyosóján illik.
"... Mészáros Tamástól Vicsek Ferencig  hiába szörnyülködnek a maradék balliberális véleményterroristák, valóban forradalmi változások történek ezekben a hetekben. - olvasom a bérnáci napilapban - amelyik egy darabig bérantijobbikos volt, most megint húzódik a Jobbik felé, mert a tulajdonosa besértődött: Orbán átverte, nem lett miniszter, így aztán miniszterelnök se lesz, ha Orbán úgy dönt, hogy mégis inkább elnök lenne, újalkotmányosan. Máshova nem is helyezkedhet, csak megint a vérjobb felé. (Bár ott nehéz lesz Bayer ötös számú párttagkönyvével villogni.)
Természetesen semmiféle forradalom nem történt, bár az kétségtelen, hogy Orbán korlátlan lehetőséget kapott. Mint véleményterrorista, most jelzem, hogy a forradalmárnak kijáró tisztelettel hódolok neki, ha végrehajtja azt a forradalminak is mondható változást, amelyik megnyugtató módon, visszafordíthatatlanul emberséges irányba fordítja a szegények, a cigányok sorsát. Vagyis akkor, ha mondjuk ciklusa végén - nem tíz, nem húsz, hanem négy év múlva - nem Ausztria teljesítményének felére-harmadára leszünk képesek, hanem, mondjuk hetven százalékára. (Azért Ausztria, mert ahhoz mérjük magunkat. De nem a teljesítményünket, hanem az életszínvonalunkat.) Ha nem egyik zsebből a másikba pakolással teremt munkahelyeket, hanem úgy, hogy kitalálja, hogyan adhatjuk el az ipari-, mezőgazdasági- és szellemi termékeinket, és minden erejével a termelést, a termelőket segíti. Ugyanis minden más: duma. Jobblét csak termelésből, gondolatokból és kereskedelemből lehet.
Ezt csak azért írtam le, mert a szerző, a következőket találja fontosnak megjegyezni:
"Szegény Várkonyi Tibibá írja a Népszavában, hogy az ilyesmi csak olyan pártoknál és vezéreiknél szokás, amelyek „kultuszban” fogantak. Azt, hogy mire gondol, úgymond udvariasságból nem írja le, csupán finoman utal az unalomig csépelt Hitler-hasonlatra. Pedig Tibibá, aki végiglihegte a Kádár-féle május elsejéket, igazán láthatná, hogy egészen másról van szó."
A szerző, bizonyos Huth Gergely, aki a fényképe alapján fiatal embernek tűnik, egy maholnap nyolcvanhat éves emberről beszél. Honnan benne az a gügyis pofátlanság, amivel oda mer tibibázni? Ha Orbán ezután is eltűri a csahosaitól ezt a stílust, akkor itt a kádári forradalmi munkás-paraszt kormány helyén egy forradalmi bunkó-paraszt kormány cseperedik.  Nyilvánvaló, hogy ennek a Huthnak fogalma sincs kit gúnyol. El se tudja képzelni, hogy azok, akik a szocializmusban is írtak, nem voltak mind veszett kommunisták. Legalábbis kínos Kádár-lihegőnek minősíteni valakit, akit 1958-ban azért rúgtak ki az MTI-ből - másodmagával, Korolovszki Lajossal -, mert nem volt hajlandó leírni azt, hogy "ellenforradalom". Várkonyi Tibort Antall József kormánya diplomatának küldte Párizsba. Ugye, talán nem feltételezhető arról a kormányról, hogy nem ellenőrizte, és nem találta makulátlannak azokat, akik külföldön szolgálták? Várkonyi Tibor értelemszerűen MSZMP-tag sem volt, viszont azért menekült a Magyar Hírlaptól a Népszavához, mert érzékelte annak elhitványulását.
Természetesen többször megkérdeztem Várkonyi Tibortól, hogy vannak-e olyan cikkek, vagy mondatok, amelyeket ma már nem írna le. Természetesen úgy gondolja, hogy vannak olyanok. (Mint ahogy nekem is, és bizony már ebben a rendszerben is írtam olyat, amit röstellek.)
Na de nehogy már egy Huth Gergely szóljon be "Tibibának" attól a laptól, amelyik rövid pár hónap alatt megmutatta nekünk a harmincas évek vérnáci stílusát, majd hirtelen - parancsra - egy nap alatt antifasiszta lett, mert Orbán fölismerte, hogy mégis inkább a Jobbik a fő ellensége. Most meg forradalmi örvendezésében bemutatja nekünk a rákosista újságírás teljes eszköztárát. Bizony Huth Gergely: Várkonyi Tibor nem Hitlerre gondolt, hanem Rákosira.
Ha megenged egy szakmai megjegyzést tőlem, aki nyolc éven át szenvedett attól, hogy kormánypárti szerepbe kényszerült: nagyon dilettáns dolog volt ráállni erre a kristálytisztán elmebeteg forradalmi vonalra, és azonnal kultuszba emelni Orbánt. Ha valaki húsz éves kormánypárti újságírásra készül, tudnia kell, hogy ha a lécet fölemelte, azt ott is kell ám tartani. Baromi nehéz lesz ezerrel pörögni két évtizeden át.
Egy, a háztartásunkban élő gyermeklány tanácsát tudom hatalmas győzelem esetén figyelembe ajánlani: "Mélyegezz léleket!"
Különben az egész jobboldali médiabirodalom úgy jár, mint Bayer Zsolt, aki lelkileg előkészítette a cigánygyilkosságokat, letette a modern rasszista újságírás alapjait, majd a végén odáig jutott, hogy öngyilkosságra buzdítja egy magánellenségét, sőt halállal fenyegeti. Már szemmel láthatóan összepisizi magát kínjában, hogy egyre nagyobbakat mondjon, mert retteg, hogy úgy jár, mint Lovas István - mestere és példaképe -, aki a megtűrve elfeledettek kategóriájába jutott. Az a sorsa, ami Széles Gáboré: legföljebb akkor kap valami posztot, ha Orbán megsajnálja. Mert a fideszesek már nekem (!) is pusmognak Bayer háta mögött: Orbán se normális, ha ezzel az emberrel együtt mutatkozik.
Igaz volt: a Magyar Hírlap olvasásánál kicsit jobb egy varratszedés.

  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése