Azon gondolkoztam, mi lenne, ha most, mondjuk százötven éve lennénk. Néha gondolok ilyesmire. Például akkor, amikor zenét hallgatok. Mert ugye, ha másfél évszázada élnék egy faluban, és az egy szerencsés, mondhatni, polgárosodott falu lenne, akkor minden vasárnap hallgathatnám a főtéren a tűzoltózenekart. Ezen kívül zenét még a templomban, valamint lakodalomban, esetleg a kocsmai cigánytól hallhatnék, és könnyen előfordulhatna, hogy soha életemben nem jutnék értékes zenei kultúrtermékhez. Ja, esetleg, ha például pásztor lennék, naphosszat tilinkózhatnék. Az a kedvenc hangszerem. Ezzel szemben ma gyakorlatilag folyamatosan zene szól mindenhonnan. Ha akarom, ha nem. A kilencven százaléka kultúrális szemétnek, vagy jóindulattal tömítőanyagnak nevezhető. Arra szolgál a harsogtatása, hogy ne legyen csönd. A kérdés az, hogy a zenehallgatás szempontjából megérte-e föltalálni a rádiót, a televíziót, a magnót, a lemezjátszót, az MP3-at. Szerintem igen. Azért az öt százalékért, amitől jobb lett az életem, mint százötven éve élt ősömnek.
De ez most csak arról jutott eszembe, hogy azon gondolkoztam, milyen hatással lett volna százötven éve a csakugyan teljesen kimondhatatlan nevű gleccser alatt lévő tűzhányó Európa és a világ életére. Izlandról annyit tudnánk, hogy van. A vulkán kitörésének híre vélhetően soha nem jutna el Magyarországig. Vagy ha igen, akkor hónapok múlva, és csak akkor, ha a hamufelhő vagyis a hamusár miatt éhínség keletkezne. Ha a felhő el is jutna Európa fölé, vélhetően észre se vennénk, leszámítva esetleg egy-két légkörméricskélő tudóst, netán csillagászt.
Ez azt mutatja, hogy a távközlés, a motoros közlekedés, majd a repülés föltalálásával, az embermozgató ipar kiépítésével valami olyasmit hoztunk létre, ami nélkül akár meg is lehetnénk, de nem vagyunk, viszont elképesztően sérülékenyek lettünk. Az már többször előfordult az emberiség történetében is, hogy vulkánkitörés miatt olyan felhő került az égre, amelyik túlságosan szűrte a fényt, és ezért nem érett be a termés bizonyos területeken. Na de olyan, hogy azért következzen be ínség, vagy attól való indokolt félelem, mert nem tudunk repülni, még nem. Mert ugye ha nem tudunk fölszállni a gépekkel, akkor nem tudunk embert szállítani, akik nem laknak szállodákban, nem járnak konferenciázni, nem mennek meccsekre, nem nézegetnek műemlékeket, nem esznek vendéglőkben, nem állnak tátott szájjal a Hortobágy peremén, és nem lehet őket Tokajba, borkóstolóra vinni. Leáll az áruforgalom. Az egyik állami számvevő máris figyelmeztetett, hogy ez a kicsi leállás is hatással lesz az államháztartásra. Vagyis létrehoztunk egy igen törékeny rendszert, aminek egyetlen pontját elég megütni, és összeomolhat az egész. Jó, hogy létrehoztuk? Jó, hogy emberek százezrei vannak ebben a pillanatban is a levegőben, mert valami különös kényszertől hajtva folyamatosan mennek valahova? Nyilvánvaló, hogy ennek a jövésmenésnek a kilencvenöt százaléka teljesen fölösleges? Megérte, azért az öt százalékért, meg a többi utazás örömeiért? Persze, hogy megérte.
Csak ugye, mi van akkor, ha a vulkán nem hagyja abba a gonosz pöfögést? Imádkozhatunk. Csak az a baj, hogy százötven év alatt azt is elfelejtettük, hogyan kell.
De ez most csak arról jutott eszembe, hogy azon gondolkoztam, milyen hatással lett volna százötven éve a csakugyan teljesen kimondhatatlan nevű gleccser alatt lévő tűzhányó Európa és a világ életére. Izlandról annyit tudnánk, hogy van. A vulkán kitörésének híre vélhetően soha nem jutna el Magyarországig. Vagy ha igen, akkor hónapok múlva, és csak akkor, ha a hamufelhő vagyis a hamusár miatt éhínség keletkezne. Ha a felhő el is jutna Európa fölé, vélhetően észre se vennénk, leszámítva esetleg egy-két légkörméricskélő tudóst, netán csillagászt.
Ez azt mutatja, hogy a távközlés, a motoros közlekedés, majd a repülés föltalálásával, az embermozgató ipar kiépítésével valami olyasmit hoztunk létre, ami nélkül akár meg is lehetnénk, de nem vagyunk, viszont elképesztően sérülékenyek lettünk. Az már többször előfordult az emberiség történetében is, hogy vulkánkitörés miatt olyan felhő került az égre, amelyik túlságosan szűrte a fényt, és ezért nem érett be a termés bizonyos területeken. Na de olyan, hogy azért következzen be ínség, vagy attól való indokolt félelem, mert nem tudunk repülni, még nem. Mert ugye ha nem tudunk fölszállni a gépekkel, akkor nem tudunk embert szállítani, akik nem laknak szállodákban, nem járnak konferenciázni, nem mennek meccsekre, nem nézegetnek műemlékeket, nem esznek vendéglőkben, nem állnak tátott szájjal a Hortobágy peremén, és nem lehet őket Tokajba, borkóstolóra vinni. Leáll az áruforgalom. Az egyik állami számvevő máris figyelmeztetett, hogy ez a kicsi leállás is hatással lesz az államháztartásra. Vagyis létrehoztunk egy igen törékeny rendszert, aminek egyetlen pontját elég megütni, és összeomolhat az egész. Jó, hogy létrehoztuk? Jó, hogy emberek százezrei vannak ebben a pillanatban is a levegőben, mert valami különös kényszertől hajtva folyamatosan mennek valahova? Nyilvánvaló, hogy ennek a jövésmenésnek a kilencvenöt százaléka teljesen fölösleges? Megérte, azért az öt százalékért, meg a többi utazás örömeiért? Persze, hogy megérte.
Csak ugye, mi van akkor, ha a vulkán nem hagyja abba a gonosz pöfögést? Imádkozhatunk. Csak az a baj, hogy százötven év alatt azt is elfelejtettük, hogyan kell.
(Klubrádió, Hetes Stúdió)
egy másik izlandi vulkán közvetve hozzájárult a Nagy Francia Forradalom kirobbanásához is ... Laki nevű tűzhányó 1783 júniusa és 1784 tavasza között okádta magából a lávát, ami Izland lakossága negyedének a kihalásához vezetett. Az egész Európát, Észak-Amerikát és Észak-Afrikát ellepő vulkáni hamu ugyanis hatalmas károkat okozott a mezőgazdaságban, emiatt éhínség sújtotta ezen területek lakóit.
VálaszTörlésLátod, tudsz te egészen kultúr cikkeket is írni, ha nem politizálsz, Iván.
VálaszTörlésÚgyhogy kultúr reakciót is érdemelsz.
---------
Az lehet, hogy stabilabb volt az élet 150 éve, de azért volt stabilabb, mert nagyon sok minden egyáltalán nem volt benne.
Ha visszakényszerítenének téged abba a stabil, 150 évvel ezelőtti életbe, hát... könnyen lehet, hogy beleőrülnél. Az biztos, hogy jobban megszenvednéd, mint a rendszerváltást.
Ne kívánd vissza a régi idők "békéjét és nyugalmát", mert azzal 150 ezrelékes csecsemőhalandóságot, torokgyíkot, himlőt is visszakívánsz. Azt is, hogy a hús megint luxuscikk legyen, amit csak a leggazdagabbak látnak közelről.
Akármilyen szar is a helyzet, út mindig csak előre van. Csakis előre! Ezt ne feledd!
Amikor 28 évesen megkérdeztem az orvost, hogy az oké, hogy most egy 10mp műtéttel azt a kis izét rendbe teszi, de mi lett volna 150 évvel ezelőtt.
VálaszTörlésLassan rám nézett, és azt mondta: Péter, 28 évesen maga 150 évvel ezelőtt már egy idős embernek számított volna.
Szóval Iván, 150 évvel ezelőtt te ennyi idősen már nem éltél volna valószínűleg. (Meg én sem.)
No akkor, megéri?