Velejéig

Tudom, hogy furát mondok, de ennek a választásnak egyetlen értelmes és jogos fölvetése az lehetne, hogy ha a pártok abban versenyeznének, hogyan lehetne mérsékelni az egész életünkre rátelepedő fenevad, a korrupció étvágyát.

Itt van például ezen a héten az a felmérés, amelynek végeredménye szerint a megkérdezettek több mint a fele úgy vélekedett, hogy hazánkban egy vállalkozás nem tud versenyképes maradni korrupció nélkül.

Mindig arról beszélünk, hogy a korrupció valami nagyon rejtett dolog. Egyrészt ez nem igaz, másrészt ugye honnan nézve. Mert ha elfogadjuk azt a feltételezést, miszerint Magyarországon 1000-2000 milliárd forintot visz el a korrupció, akkor mégiscsak vannak nagyon jól látható jelek. Például meg kellett szüntetni a 13. havi nyugdíjat, hogy mást ne mondjak. Mert semmiféle megszorításra nem lett volna szükség, ha nem egy feudális országban élnénk, ahol egyszerűen isteni rendeltetésre jár a tized, annak, azoknak, akiknek jár. Ez nem bensőséges pártfinanszírozási ügy, nem kis- és nagystílűek – valójában elpofátlanodottak – fosztogatósdija: ez az önök élete.
Nézzünk pár szenzációhajhász címet az eheti sajtóból:

Velejéig korrupt a politika, az önkormányzati képviselők járnak az élen
Korrupció: sokaknál belefér - Minden második ember lefizethető -
Korrupt az egész világ? Az állam "biztat" normasértésre
Magyar felmérés: 10-ből 9-es szinten a politikai korrupció
Stumpf: Aki nem korrupt, az lúzer
Korrupció: áldozatok és elkövetők is szívesen lennénk
Őrizetbe vételek a 4-es metró szerelvényeit gyártó cégnél
Kovács Árpád: a kiszámíthatatlan költségvetési politika korrupciót generál
Huszonkét országban korrumpált a Mercedes

Persze Magyarországon is. Folytassam? Lenne még száz címem. Önök komolyan gondolják, hogy ami itt zajlik, vagyis a gazdaság és immár a politika elképesztő mértékű kriminalizálódása, az nem törvényszerűen vezet ahhoz, hogy a szélsőségek erősödnek? Vagyis ahhoz, hogy a kicsi emberek úgynevezett tiszta kezűeket akarnak a parlamentbe?
De hát a kis emberrel mi van: azzal, aki maga is bevallja – legalábbis minden második -, hogy valamilyen módon részt vesz a korrupcióban, vagy tud róla. Ezek az emberek akarnak tisztakezűeket? Milyen alapon?
Az egy erkölcsi alap, hogy én csak legföljebb pici korrupcióban veszek részt, mert a nagyból kihagynak? De tulajdonképpen a nagyban is részt veszek, ám nem tudom egészen biztosan, hogy a nagy az nagy, sőt néha azt se, hogy az korrupció.
Akkor még tudom, amikor a rendőrt próbálom rávenni, hogy ne annyira büntessen meg, de amikor, mondjuk, hálapénzt adok, akkor meg tudom magyarázni, hogy az miért nem az.
De megtisztulni se karunk. Legalábbis erre utal, hogy ebben a választási kampányban lassan másról sincs szó, mint arról, hogy mennyire nagyon megbüntetik azokat, akik lerabolták az országot, de a programokban egy szó nincs arról, hogy ezt az egész fertőzést mégis miképpen lehetne megszüntetni. Nincs rá igény?
Tudják, min csodálkozom? Azon, hogy az utóbbi hetekben egészen jól ment a tőzsde és a forint is erősödött. Alighanem nagy szerencsénk, hogy egy kivételesen nehéz nyelvet beszélünk, amelyen szinte csak néhány nem magyar származású ember tud olvasni szerte a világon. Mert ha például a befektetők olvasnák a magyar lapokat, lehet, hogy meg tudnák magyarázni, miképpen alakultak át a belpolitikai rovatok bűnügyi rovatokká, de az biztos, hogy kedvük az messze szaladna. Hacsak nem állami megrendelésekbe akarnak befektetni.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)