Méltóság

Vasárnap Horváth Aladár azt mondta a roma holokausztra emlékezőknek, hogy cigányellenességben nagykoalíció van, a cigányság magára maradt védtelenül, rászabadították a szélsőjobboldalt. Nem csak a 65 évvel ezelőtti tragédia áldozataira, hanem azokra is emlékezni kell, akiket az elmúlt másfél évben ismeretlen halálosztók gyilkoltak le az ország kistelepülésein, a faluszéleken.

Amikor ezt mondta, valaki vagy valakik éppen puskát pucoltak, uzsonnát csomagoltak, vizet is, mert meleg az éjszaka. Vadászatra indultak. (Mielőtt valaki azt rikkantaná, hogy na, ez még nem biztos, csak jelzem, hogy a rendőrség álláspontja szerint a kislétai asszony legyilkolása, a kislány megsebesítése beleillik az orgyilkos sorozatba.)

Horváth Aladár szavaira Gémesi Ferenc a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős szakállamtitkára válaszolt: a kormány nem engedi, hogy etnikailag megtisztítsák Magyarországot és kirekesszék a cigányságot.

Ez megint nem jött össze. Pedig gondolni lehetett volna, hogy a roma holokauszt emléknapja kitűnő alkalom lehet egy kis vadászatra. Mutatni kell az állati erőt. Aki rákap a gyilkolásra, az addig abba nem hagyja, amíg le nem terítik.

Az ilyen évforduló más erő fölmutatására is alkalmas. Például arra, hogy a társadalom számottevő megmondói legalább néhány szóval üzenjenek: emlékeznek a legyilkolt cigányokra, és tudják, hogy itt, ebben az országban ma sincs minden rendben a romák dolgában. Semmi nincs rendben. Üzenni illik a polgároknak, legalább egy olyan közhelyeset, hogy közös a dolgunk.

Valahogy két párt üzenetét nem leltem: a Fideszét és a kereszténynek mondott demokratákét.

Értem én, hogy van okuk félni: egy jó szó a cigányoknak, és a primitív szavazó szalad a Jobbikhoz. Na de azért ennyire nem kellene. Van olyan, hogy méltóság.

Arra bezzeg azonnal volt szó, hogy mit várnak el a rendőrségtől: „mielőbb eredményt mutasson fel a megdöbbentő kislétai gyilkosság ügyében”.

Márpedig egyhamar nem lesz eredmény. Ilyen a terrorizmus természete. Megelőzni – sok-sok jó szóval - ezerszer könnyebb, mint legyőzni. Hacsak a véletlen nem segít rajtunk, vagy a Jóistennek lesz elege a vértanúságból és a magyarok megszégyenítéséből.

Marad a jó szó. Már késő, de talán sohasem késő.