Kamaszkoromban, amikor még katolikus voltam, egyszer megkérdeztem szerzetes tanáromat, honnan tudja a keresztény ember, mit kell tennie, ha gonoszságot, elvetemültséget, részvétlenséget lát. Azt mondta: gondolj arra, mit tenne Jézus.
Erre azt kérdeztem, hogy akkor is így kell-e cselekednünk, ha maga az Úristen hagy el minket, vagy büntetésből, esetleg részvétlenül engedi, hogy ránk törjön a gonosz.
Erre azt mondta: nincs más, nincs semmi és senki, akihez Krisztuson kívül igazodnunk kell.
Ez jár a fejemben amióta Kislétán hitvány sorozatgyilkos terroristák megöltek egy asszonyt és egy lányt, aki csodával határos módon föltámadt a sörétzáporból. Abban bíztam, ha már a köztársaság elnöke kifürkészhetetlen okokból nem hajlandó, ha már a szavazatkufár pártok cigánygyűlölő híveiktől félve nem mernek, legalább az egyházak erős szavakkal állnak ki az amúgy többnyire mélységesen vallásos cigányokért. Legalább a temetésen. Hiába bíztam.
Hogy az egyházak egyeztetnek-e ilyenkor, nem tudom - bár minden jel erre mutat, hiszen ennyire egységesen másképp nem lehet részvétlennek és felelőtlennek mutatkozni. Azt se tudhatom, hogy olyankor azon az alapon diskurálnak-e, hogy mit tenne ilyenkor Jézus. Hogy csodát téve ő támasztotta-e föl a vérben talált cigány lányt, hogy magához emelte-e a kicsi szentek közé a levadászott ötéves kisfiút, hogy ha köztünk lenne korbácsot ragadna-e, és a pokolig űzné a lélek- és emberkufárokat…
Azt már nagyjából tudjuk, mit gondolnak az ország vezetői az irgalomról – bár talán nem is halottak ilyesmiről -, de bizony jó lenne, ha megtudnánk: az egyházak egyáltalán használják-e még ezt a meglehetősen egyszerű fogalmat.
Ha nehéz válaszolni, és nem akarják Jézust belekeverni – bár amúgy évezredek óta a nevében harsognak, uralkodnak és ítélkeznek – tegyük föl a kérdést így: mit tenne a már irgalmasságáért, és a halálig való részvétvállalásig boldoggá lett Salkaházy Sára?
Történelminek mondják magukat nagy és felelős egyházaink, mert nyilván ez is kell ahhoz, hogy hitelt érdemeljenek egy társadalomban. Most kellene méltónak lenni erre a kicsit fellengzős jelzőre. Jézus nevében, szeretetben. Irgalomban.
kamaszkorodban katolikus voltál? miért változott ez meg? és mire? komolyan érdekelne pár embert... engem annyira nem, de gondolom ha itt leirnád, sokan olvasnák...
VálaszTörlésfogalmad nincs arról, hogy mi történt a temetésen, mert - gondolom - nem voltál ott, ugyhogy légyszíves mellőzzed bármely (jelen esetben a katolikus) egyház ilyen teoretikus alapokon nyugvó kritizálását.
mi köze van a cigánylány és anyjának merényletének a katolikus egyházhoz? ilyen alapon a lappföldi farkasvadászokhoz is van köze...
moderálj ki nyugodtan. de a blogodat követve neked valami komoly filozófiai perverziód van.
üdvözlettel.
G. Balázs.
Hogy mi köze?
VálaszTörlés- A cigányok többsége hívő katolikus.
- Ajánlom bepillantásra a katolikus lexikon "erkölcs" szócikkét , kiemelten az első és utolsó mondatát.
http://lexikon.katolikus.hu/E/emberi%20m%C3%A9lt%C3%B3s%C3%A1g.html
Üdvözlettel.
Üdvözöllek!
VálaszTörlésA magukat történelminek nevező egyházaknak szerinted mi a lényege?
Hogy minél több ember(nem hívő lélek)tartozzon a kötelékük alá.Pénzért esketnek,keresztelnek,és temetnek.Szerinted számít akkor bármi is a bevételen kívül nekik?Ékes templomok,pazar papi ruhák,és benne ma már egyre szegényebb vallásos emberek.Vallásos és nem hívő.Szájjal vallanak,de a szívüktől távol állnak azok amiket tanítanak nekik.A szeretet,a könyörületesség...Ugyan már hol vannak az egyházakból?Csak beülnek az emberek a templomokba,mert olyan nevelést kaptak,végig hallgatják a prédikációt és mennek tovább a dolgukra.És ami nagyon szomorú,ezzel meg is vannak elégedve az egyházi vezetők.Leadják a napi misét,akárcsak egy munkás a gyárban a napi munkát.Muszáj valamiből megélni.
Erika.
Kedves Iván! Félelmetesen tisztán, közérthetően és logikusan írsz. Nem sok hasonlóval találkoztam még, sem itt, és máshol sem. Nagyon komoly, és szókimondó ember képe sejlik ki írásaidból. Jó volt olvasni! Üdvözlettel: Laci
VálaszTörlés