Szerepek és tévesztések

Sokan kérdezték, hogy miért nem foglalkozom a gondola.hu válaszával, amit az Élősködők című írásomra kaptam. Nincs kedvem. Mit mondjak egy olyan szerkesztőségnek, amelyik „Öcsém, facsiga” – nyilván humoros - címmel válaszol arra, hogy én egyrészt azt állítom, miszerint a sápadtarcúak Magyarországon hatékonyabban élősködnek, mint a cigányok? Másrészt meg azt, hogy megengedhetetlen náci beszéd, ha valaki minden bizonyíték nélkül azt állítja, hogy az ország egyes területein bizonyos néprétegekben szokás, hogy a terhes nő még a hasában püföli a gyerek fejét, az újszülöttére pedig nájlonzacskót húznak, hogy az oxigénhiánytól fogyatékos legyen. Mert az olyan gyerek után több pénzt, családi pótlékot kapnak. „Öcsém, facsiga” – ennyi jött ki belőlük.

Soha nem fogják megérteni, hogy ha valaki ilyesmit bizonyíték nélkül állít, az haláltermelő erővé válhat.

Ezt írják, kérdik – gondolom, tőlem: "Hallott-e a nagyrévi arzénes gyilkosságokról? Ott is három évig járt a korsó a kútra… És egyetlenegy halott sem tett feljelentést!"

Majd elmondják „Nyomorékká teszik újszülöttek százait?” című írásuk igaz és ártatlan történetét: "Több hónapi különbséggel, több forrásból megerősítve értesültünk róla, hogy bizony asztali téma a térségben az a gyakorlat, amelynek célja a „dupla pénz”, az emelt összegű családi pótlék megszerzése a beteg gyermek jogán.

Aki elolvasta, figyelmesen megnézte-hallgatta a föntebb említett (írásunk nyomán készült) anyagokat, az előtt nem kérdéses: az emberek érzékelik a problémát, látják, mi folyik – de nem tehetnek semmit.”

Mi az, hogy nem tehetnek semmit? Tudják, hogy csecsemőket nyomorítanak meg, az életüket veszélyeztetik, de nem tesznek semmit? Hitelt érdemlő forrás az az ember, aki hagyja, hogy gyerekek fejére zacskót húzzanak - ami egyébként halállal is járhat -, de nem tesz semmit? Hagyják, hogy olyan asszonyok, akik a hasukban verik a gyerekük fejét, ezt büntetlenül megússzák, hogy aztán újabb gyerekeket szüljenek és nyomorítsanak, vagy öljenek meg, ahelyett, hogy börtönben bűnhődjenek életük végéig?

Ráadásul: "Forrásainkat szavahihetőnek ismertük, ismerjük. Teltek-múltak a hónapok, és az állam nem lépett. Éppen mert a legelső infók az ilyen ügyekben folytatott nyomozásokról szóltak, nem akartunk elébe vágni a dolgoknak. Hallgattunk." - írja a gondola.hu.

Vagyis egyetlen-egy, amúgy „szavahihető” ember nem akadt, aki azt mondta volna, hogy az emberi élet mindennél fontosabb, sőt állampolgári kötelességem, hogy csecsemők érdekében - akár védett tanúként - föllépjek? És a gondola.hu szerkesztőségében egyetlen ember nem akadt, aki magára vállalta volna, hogy besétál a nemzeti nyomozókhoz, és előad minden bizonyítékot?

"Azonban eljön a pillanat, amikor az ember úgy érzi, „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Vettünk hát egy nagy levegőt, és megírtuk. Erre van a sajtószabadság.

A sajtós felelősség pedig azt jelentette – és jelenti ma is! –, hogy nem adhatjuk ki informátorainkat. Mélyen megrendít, hogy egy újságíró éppen ezt nem érti meg."

Ha valaki újságírásba kezd, és csak „sajtós”, akkor is tudnia kell, hogy ugyan informátorokat általában nem adunk ki, ám ha főbenjáró bűn jut tudomásunkra, akkor ez nem érvényes. Igen erős szereptévesztés azt gondolni, hogy az információ szellőztetésén kívül nincs más dolgunk, ha emberéletek kerülnek veszélybe azért, mert mi hallgatunk. Nem tudok olyan újságíró-etikai képletet elképzelni, amelyik fölmentene az élet védelmének kötelessége alól.

Praktikusan, ha a gondola.hu munkatársai tudnák, hogy – maradjunk a saját példájuknál – arzénozzák a kutakat, akkor nem jelentik, mert a tanukat föl kellene dobni? Helyette írnak valami hagymázasat-rébuszosat, mert az a sajtószabadság? Ne hülyéskedjünk!

És a legszebb: „Hogy a községi tanítónő, bezárva egzisztenciájának börtönébe, nem fedheti föl magát, viszont lát, hall, tapasztal, nem utolsósorban a gyermekek egymás közti beszélgetéseit. Kötelezzük rá a biztonságos távolból, hogy életveszélynek tegye ki magát? Amikor egy ejnye-bejnyéért is vertek már meg pedagógust arrafelé…

És mit ajánlhatnánk cserébe a nyilvános kiállásért egy nőgyógyásznak, egy nővérnek, védőnőnek, aki elárulná a betegeit, a kórházi osztályt, amelyen dolgozik?

Egyáltalán, mit tehetünk mi, újságírók? Már bocsánat, de nem fekhetünk be egy szülészetre, hallgatózni…

Könnyen megtehettük volna, hogy tovább hallgatunk – és ezzel cinkossá válunk.”

Tehát a gondola.hu olvasói, levelezői, informátorai olyan pedagógusok, nőgyógyászok, nővérek, védőnők – valamennyien a gyerekek életéért felelő, esküvel megszentelt foglalkozások művelői -, akik eltűrik, hogy gyerekeket nyomorítsanak haszon reményében? Tudják, hogy azok ebbe bele is halhatnak, de nem tesznek semmit, mert be vannak zárva valami egzisztencia börtönébe? Ilyen minőségű emberek tanúságára alapoz a gondola.hu egy olyan írást, ami emberek tízezreit bélyegez meg? Ami első vagy végső lökést adhat erőszak, akár gyilkolás igazolására?

Ne hülyéskedjünk!

Bizony, cinkossá váltak. Akkor is, ha van, lehet morzsányi igazság abban, amit írtak. Akkor is, ha előfordult már ilyesmi – mert természetesen én is tudom, hogy az emberi aljasság és kapzsiság határtalan, és bármire képes. De, mint a gondola.hu példájából is látjuk: az emberi felelőtlenség is.

Ezen kívül természetesen arra a következtetésre jutnak, hogy én antimagyar vagyok. Sajnos én meg azt gondolom, hogy a nácivá válás első lépése, hogy valaki ezt az alpári kifejezést a lelkébe öleli, és boldog attól, hogy az övé lett.

Ja: történetesen a gondola.hu a zsidótörvényeket ideológiailag megalapozó, megkeresztelő Prohászka Ottokár életművének avatott gondozója. A püspök ilyeneket írt: „Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.”

Ami összetartozik, az összér.

Döbrögi-törvény

A múlt héten az amúgy teljesen jogos fölháborodás fölhozta a halálbüntetés bevezetésének követelését. Vannak vérmorcos erők, amelyek ezt folyamatosan napirenden tartják, és csak az alkalomra várnak. Mivel ők is tudják, hogy a halálbüntetést soha senki nem vezetheti be többé, ezzel kár foglalkozni.

A "három csapás törvény" fideszes javallatáról viszont akár értelmes vita is kialakulhat. Lényege: aki háromszor követ el „erőszakos, személy elleni bűncselekményt”, az akár tényleges életfogytot is kaphat.

Ámbár föl kell hívnom a figyelmet: akkor sajnos Lúdas Mátyás gyanúsított esetében azonnal meg kell változtatni a tényállást, különös tekintettel arra a súlyosbító aljasságra, hogy egy kiszolgáltatott embert püfölt el háromszor. A mi Matyink természetesen nem lehet tananyag, kötelező olvasmány sem. Ha csak nem volt cigány, mert akkor még jó lesz a Magyar Hírlapba példabizonyítéknak.

Elnézést, hogy viccelődtem, de talán ez a példa is fölhívja a figyelmet arra, hogy a kérdés bonyolult, és egyáltalán nem biztos, hogy ami Amerika egyes városaiban bevált – másokban meg nem -, az itt is egy az egyben bevezethető. Ha például belegondolunk, hogy itt nyilvánvaló, egyértelműen személy- sőt hatósági személy elleni erőszakért sorozatban osztanak fölfüggesztett ejnyebejnyét, akkor talán először azon kellene elgondolkozni, hogy a meglevő törvényeinket alkalmazzuk szigorúbban, és ha az se lesz hatásos, akkor vessük be az életfogytozást.

Ne legyen félreértés: azt gondolom, hogy ha szükséges, gyorsan és praktikusan kell szigorítani a törvényeken, mert azok arra valók, hogy megvédjenek minket.

Viszont, ha szigorítunk, akkor máshol meg esetleg legyünk mértéktartóbbak. Például már 1994-ben – az idős Kovács Mihály bankár letartóztatásakor – azt gondoltam, hogy nem kellene rabszíjon, bilincsbe verve vezetgetni és fényképeztetni olyan embereket, akik még bűnösnek sem tekinthetők, hiszen csak gyanúsítottak. Mert magunkat szégyenítjük mások alázásával. És ez sajnos most nem is a „kerületiek” letartóztatása miatt jutott eszembe, hanem arról, hogy Szanyi Tibor azt nyilatkozta: bilincsezné a bankárokat.

Nyilván nehéz ellenállni a haragos népléleknek való megfelelés kényszerének, de ez jobban áll a jobboldal vérmorcosainak.

( Lassan elkészülök új oldalammal: http://www.andrassew.hu )

Szavazzon rám!

A legviccesebb, amit ezen a héten az interneten láttam az az volt, hogy az IWIW-en Sztojka Iván ismerőseinek száma óráról-órára csökkent. Vagyis az ismerősök megijedtek, hogy ezen a közösségi portálon a rendőrség látókörébe kerülhetnek, gyorsan visszavonták ismerősi mivoltukat. Ez persze hülyeség, mert a törölt adatokhoz is hozzá lehet férni – talán éppen így hívták föl magukra a figyelmet.
Meg kell gondolni, kivel barátkozunk, akár virtuálisan. Egyébként meg nyilvánvaló, és nagyon helyes, hogy a rendőrség használja ezeket az információkat. Milyen jó lenne, ha néhány bűnözőt éppen így fognának el. Mindenesetre eléggé szánalmas az egész: hopp, gyilkossági ügybe keveredtél, már nem is vagy a barátom! Föl kellene nőni a betyárszerepekhez.
Engem most nagy megtiszteltetés ért. Fölkerültem a barikad.hu Szavazás - Ki lesz 2009 "antimagyarja"? oldalára, ahol nagyon díszes társaságba kerültem. Komolyan mondom, hogy nagy megtiszteltetés például együtt mutatkozni Iványi Gáborral. Gusztos Péterrel is úgy vagyok, hogy inkább vele utáljanak. Nagyszerű kollegákat most nem említek, pedig van köztük, aki a példaképem lenne, ha lenne példaképem. (Tóta W. Árpád is ott van. Nem rá gondolok.) Hanem - igen nagy meglepetésemre - egy csapatba kerültem Kövér Lászlóval!
"A hülyeség mélységei" Mindenesetre elég nehezére esik az embernek ostobák és gazemberek vitájába belebocsátkozni". Ehhez képest most vannak, akik egyértelműen nyilasokra, nácikra utaló, vagy őket könnyen felidézhetővé tévő szimbólumokkal masíroznak. Tálcán kínálva a lehetőséget a baloldalnak, hogy róluk szóljon a következő kampány" – ezzel a szöveggel került föl kövér a kisnáci portálra.
Ja, én meg ezzel, ettől vagyok antimagyar: "A bíróság nyilván egyetlen Hegedűs-beszédet nem hallgatott, egyetlen Hegedűs-írást nem olvasott, így ez a Jobbiknak, a csőcseléknek isteneskedő, gyalázkodva prédikáló emberkáromló maradhat abban az egyházban, amelyiknek törvénye szerint egyetlen embert sem lehet kirekeszteni."
Lássuk be, azért azt soha nem merészelhettem volna magamról még csak képzelni sem, hogy egyszer együtt utálnak majd Kövér Lászlóval, akit nagyon kedvelek, mert a legmulattatóbb magyar politikusnak találom.
Hirtelen büszkeségemben el is szálltam, képzelegni kezdtem: hátha annyira sikeres lesz ez a ma még általános isis színvonalúnak látszó szavazás, hogy tán valami szép díjat is adnak a végén. Mondjuk egy arany turultojatot, rovásírással ékesítve. És az lenne jó, ha én kapnám a legtöbb szavazatot, de pont ugyanannyit, mint Kövér László, és akkor ott a Jobbik ólmeleg székházában a meghitten hurrogó tömegben végre kezet foghatnék Kövér Lászlóval! Morvai Krisztina országanyának – aki átadná a díjat - elmondanánk, hogy köszönjük ezt a kitüntetést a mamánknak, a papánknak, meg annak, hogy hagytuk a nácikat fölcseperedni.
Kövér László nem magyar? Vona Gábor szeretne ilyen gyönyörű turáni gyökerű alföldi betyárorcát! Olyan sztyeppés távolba tekintő okos kis szemeket! Olyan sumérszittya világbajuszt!
De most komolyan: azért, mert a Jobbik be akar kecmeregni a hatalomba, lehet ennyire mélyre hajolni? Lehet ennyire nyomorúságosan kiszolgálni a nyomorult olvasókat? Milyen ember az, akinek be lehet adni, hogy akinek valami nem tetszik a zsebnáci párton meg trappoló surmóin, az mindjárt antimagyar?
Mindenesetre kérem, hogy aki csak arra téved, szavazzon rám! Megtisztelő lenne, ha ezek engem nem tekintenének közülük valónak.
Kíváncsi vagyok, hogy a mostani kétezerből hány barátom marad az IWIW-en, ha a Jobbik hatalomra kerül.

Élősködők

Nincs más szó erre: szívszorító, hogy minden figyelmeztetésünk, ordibálásunk, jajgatásunk ellenére csakugyan ott tartunk, hogy Isten kegyelmén múlik, lesznek-e pogromok és gyilkos viszontcsapások Magyarországon. Késő, de mégis azt mondom, álljunk meg, üljünk össze, vagy mindenki személyesen gondolja végig, miket gondolt, beszélt vagy cselekedett itt az utóbbi húsz évben. Akinek van még becsülete, kérjen bocsánatot a rasszista diskurzusokért – pláne, ha az gyerekek közelében folyt -, a munkahelyi, utcai, kocsmai dumákért. Mindenki számoljon el magában azzal, hogy ha emberek halnak meg – bár ezen már régen túl vagyunk -, akkor miért felelős.
Mégegyszer végig kellene gondolni az előítéleteket, mint például azt, hogy „a cigányok élősködők”.
Magyarországon 1000-2000 milliárd forintot emészt el a korrupció. Ez több, mint amennyit a most várható adó- és járulékátcsoportosítás érint, majdnem annyi, mint amekkora megszorítással eséllyel mászhatnánk ki a válságból. Ez nem élősködés? Ha Magyarországon egymillió cigány lenne, és azok a purdétól a vénemberig mindegyik elélősködne évente egymillió forintot, akkor jönne ki összesen 1000 milliárd, vagyis vélhetően a fele annak, ami most magánzsebekbe, maffiakasszákba és pártpénztárakba kerül. (Ennyi pénzt természetesen a nem cigány és cigány szegények összesen sem kapnak együttvéve, és természetesen nincs itt egymillió cigány, és senkise kap egymillót.)
Hogy ki élősködik itt valójában, arról nézzük a legfrissebb adatokat:
30-50 milliárd forint többletbevétel folyt be 2008 első félévében az államháztartásba a gazdaság fehéredése következtében. Az adóhatósági ellenőrzések 2008 végéig 468 milliárd forint nettó adókülönbözetet tártak fel. A szankciók összértéke 304 milliárd forint. Az APEH 2008 végéig több mint hatezer vagyonosodási vizsgálatot fejezett be, és 32 milliárd forint adókülönbözetet állapított meg. Pénzmosáshoz kapcsolódóan a Vám-és Pénzügyőrség 26 bűncselekményt derített fel: 15, 6 milliárd. 36 ezer bűncselekményt és szabálysértést találtak, ezek összértéke 106 milliárd forint. Az áfa-csalások, körbeszámlázásos, illetve a láncügyeletek 2008 végéig: 18,9 milliárd forint. És ez csak a felszín.
Ezek nem cigányok. Ezek nem miskolci utcai rablók, nem szabolcsi fatolvajok. Ezek mi vagyunk: a becsületes, büszke sápadtarcúak. Hazafiak. Akik jajgatunk, mutogatunk, másokra és főleg a cigányokra, közben haszonélvező vagy gyáva cinkosként hagyjuk, hogy kilopják alólunk az országot.
Mi persze csak azt vesszük el, ami „jár nekünk”. Piciben csalunk, picit élősködünk, éppen csak elfogadjuk azt, amit a cigányoktól sajnálunk.
Mert ők nem dolgoznak. Amikor mi nem dolgozunk, mert nincs mit, akkor áldozatok vagyunk. Ők meg lusták.
Mi lenne, ha egyszer mindenki kiszámolná, hogy mennyit élősködik ki magának meg a családjának a közösből évente, hamis számlákkal, szociális alapon, adókerüléssel, áfacsalással, minimálbéren, meg mit tudom én mivel? Ne, mégse mindenki: csak azokat kérem, hogy számolják össze, legalább hozzávetőlegesen, akik nem szorulnak rá. Akik úgy kapnak pótlékokat, hozzájárulásokat, kompenzációt, hogy azok nélkül is jól megélnének. De még őket se kérem, hanem csak az olyanokat, akik emellett reggel, délben és este, de még álmukban is bőszen cigányoznak. És vért akarnak.
Ez így undorító.
De nem ez a legundorítóbb. Idézek ide egy írásból:
„Borsodban, Abaújban, Zemplénben, Szabolcsban az illetékes szolgálatok, hivatalok immár riasztó gyakorisággal szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a kisbaba középsúlyos értelmi fogyatékos. A szülők persze nagyon sajnálkoznak, de pontosan tudják, hogy ilyenkor kétszeres összegű családi pótlék jár a gyermek után.
Elgondolkoztató, vajon miért éppen ezen a tájon születik feltűnően sok kisbaba „betegen”. A viszonyokat közelről ismerők állítják: nem az amúgy valóban elkeserítő mértékű nyomor az ok, legalábbis nem közvetlenül.
A mind hangosabban suttogott pletyka szerint a babák nagy többségéről gyanítható: nem született fogyatékosnak! Bizonyos körökben meghökkentően alapos tapasztalatokra tettek szert az újszülöttek oxigénhiányos állapotba juttatásában. A szakszerű kifejezés azt a sötét gyakorlatot takarja, hogy az újszülött fejére nejlonzacskót húznak – nem sokáig, éppen csak addig, hogy megfeleljen a dupla állami támogatásra jogosító betegségi szimptómáknak.
A szülőknek ugyanis nem céljuk, hogy gyermekük nagyon károsodjék, tehát például ne válhasson idővel szobatisztává, vagy ne adj’ isten meghaljon. A cél a dupla támogatás.
A másik elterjedt módszer, hogy a kismamák a saját hasukban igyekeznek ütést mérni a magzat koponyájára, ami „szerencsés esetben” szintén előidézi a fogyatékosságot.
A Gondola úgy értesült, hogy például a nőgyógyászatokon, szülészeteken is „tanítják” egymást azok a kismamák, akik ebbe a „szubkultúrába” tartoznak, illetve akiket a kétszeres pénz esélye vonz.
Bűnüldöző szervek hónapok óta tudnak a dolgokról, sőt a Gondola információi szerint nyomoznak is – az eredményről azonban hallgatnak.”
Ez egy Gondola nevű internetes újságban jelent meg úgy két hete. Ebből a történetből egy szó nem igaz. Utána jártam. Végigkérdeztem minden hatóságot, minden felelős vezetőt. EGY SZÓ SEM IGAZ! Színtiszta uszító, beteges, a nácik által jól kipróbált manipuláció, aminek iskolapéldája ez az írás. Mert mit kell tenni az ilyen gyereknyomorító emberekkel, ha már jól megvetettük őket? Hagyni megdögölni! De az se baj, lesipuskásokkal irtatjuk ki őket! Erről szól ez a történet.
Az a baj, hogy Miskolc rendőrkapitánya, akit – mások mellett, mint területileg illetékest - a Gondola hallgatásos cinkossággal vádolt, nem vitette kihallgatásra az egész csapatot. Még akkor se, amikor a kuruczinfo immár cigányokként azonosítva a gyereknyomorítókat, továbbpumpálta a történetet.
Aki ilyet, szakszerűen adagolt gyűlölettel ír, mindenféle bizonyíték nélkül, az nem aljasabb, mint az az ostoba, nyomorult cigány, aki rabol, vagy másképp erőszakoskodik? Ez nem öl, nem rabol lelkeket? Nem élősködik a félelmeinken? (Akkor is, ha borzalmas cigányok borzalmas dolgokat művelnek, zsarolnak, ütnek, gyilkolnak, lincselnek, nyomorítják a többi cigányt is.)
A Gondola hitvány írásáról miért nem beszélt a miskolci kapitány? Nem olvasta? És nem olvasták a gyáva szocialisták, a szabadságjogok rabságába belehibbant eszdéeszesek, akik éppen Magyarországon hagyták fölcseperedni Európa legpitiánerebb újnáci virágoskertjét? A többi velőig romlott politikai erőtől semmit nem várhatunk. Az ügyészektől, a bíróktól, a köztársaság elnökétől – semmit. Majd a történészektől.
Ők majd néhány évtized múlva azon vitatkoznak, hogy pogrom volt-e az, ami Magyarországon a század elején megesett - vagy csak tömeges lincselés. És hogy hány cigány és hány fehér halott volt, és hogy minden fehér halottat cigányok öltek meg, vagy némelyek kihasználták a zavargásokat… Innen, a múltból szólok: vegyék számba a sajtóelőzményeket is, ha az ólálkodó halált keresik!