A szóval való kínzás

Egy Szily nevű írt egy nagyon érdekeset az index.hu-ra, „Ágybavizelő Ferenc miniszterelnök lett a nemzet új színésze” címmel. Azon akadt ki, hogy Gyurcsány Ferenc nem átallott kiakadni a vonatbaleseten. Szinte sírásig. Ajánlom olvasásra, hogy tudjuk, mi van itt.
Azt vettem ki, hogy ha egy miniszterelnök egy – Szily szerint - ilyen pitiáner baleset miatt majdnem elsírja magát, akkor alkalmatlan, mert mi van akkor, ha csakugyan nagy a baj... Vagy színészkedik. (Hogy mire színészkedne egy ilyen esetben, azt nem értem, de teljesen mindegy.)
Szilyre nagyon árulkodó: Vida professzor annak idején szintén az ágybavizeléssel – egy betegséggel – bélyegzett: a homoszexuálisokat. Vagyis az egyik megbélyegzettséggel rábélyegzünk a másikra. Így biztos a kirekesztés.
Remélem, hogy Szilyt is, Vidát is ágybavizeléssel bünteti majd az Isten, nemsokára. Bár alighanem már verték őket ugyanezért, gyerekkorukban. Nem baj, ismétlés az üdvösség anyja.
Szilyt ráadásul vélhetően ezért is ütötték, ha elsírta magát, amikor verték. Mert akkor nem lesz belőle férfi.
Szily egyébként szakmai értelemben Tóta-epigon, aki viszont Uj Péter-epigon. A harmadik vonalban már nagyon kell kunsztozni, hogy valakit észrevegyenek. Hát most észrevettük.
A hang, ami Szilyből jön, az a matula.hu-ból szivárgott. Mostanra elöntötte az Indexet. Ha emlékszik még valaki a Matulára. Szinte csak a kurucinfóhoz hasonlathatóan aljas oldal volt. Vélhetően Szily is dolgozott bele. Arról szólt, hogy amúgy nem tehetségtelen, de morális értelemben véglénykedő, hihetetlenül perverz írástudók, hihetetlen gusztustalanságokat írtak le, és közben nyilvánvalóan fölállt a farkuk. A szóval való kínzás izgalmától.
Szily írásán átüt, hogy alkotás közben folyamatosan morzsinkálta magát. Van olyan, hogy az írás beteges kényszerekkel jár. Az ágybavizeléshez hasonlatosan.
A baj akkor kezdődött, amikor az internetes fórumokon - a kattintásszámok kedvéért - a topikban (internetes vitafórumok) bujkáló névteleneknek és arctalanoknak megengedtük ezt a hangnemet. Átszivárgott az úgynevezett újságírásba. Ez a főszerkesztők felelőssége. Az Index a magyar internet vezető olvasmánya. Mértékadó. Ám, ha Szily a mérték, akkor át kell gondolni valamit. Érdemes beleolvasgatni a Szily-íráshoz érkezett megjegyzésekbe is. Olyan emberek szólnak hozzá, akik döntő többsége érdemtelen arra, hogy bárki – még egy Szily se! - bármit gondoljon, pláne leírjon a kedvükért.
Azt hittük, hogy az internet elhozza a totális szabadságot, jobb emberek leszünk, mert kapunk egy korlátlan eszközt a demokráciához. Ehelyett a patkányság nyomul be oda, ahova benyomulhat.
Ha már a kurucinforól szó esett, ugyanaznap, amikor Szily az Indexen szerencsétlenkedett „A lepke szárnya” címmel a Magyar Hírlap közölte Bayer Zsolt újabb remekművét. A kurucinfo a következőt sietett tudatni közönségével: „Bayer Zsolt korrekt antiszemita írása”
2008-10-08. 16:28 „Kivételesen teljes terjedelmében közöljük Bayer Zsolt tegnapi publicisztikáját, mivel úgy tűnik, addig olvasott bennünket, amíg sikerült neki összehoznia egy portálunk stílusához megközelítően illeszkedő véleményt. (Zsolt, azért ne bízd el magad!) És várjuk a Fidesz hangos és önkéntes elhatárolódását is.”
Na most, ha ez rólam jelent volna meg, és a Magyar Hírlapnál dolgozom, akkor kölcsönkérem azt a dísztőrt, amit tulajdonosom, Széles Gábor kapott a vitézi rendtől valami jobboldali média megteremtéséért, hogy tökön szúrjam magam.
Az rendben van, ha Bayer Zsolt hisztérikus zagyvaságokat ír össze, ha én, vagy nálam fontosabb újságírók figyelmeztetik. Na de amikor már a fehérember túlélésének zászlóshajója, a Fideszt is izraeli bérpártként gyalázó kurucinfo találja magához méltónak a szellemét, akkor mégiscsak el kellene gondolkodni. Vagy valami.
Tegnap Wahorn Andrásnál voltam, vidéki házikójában. Azért mentem el, mert egyrészt nagyon kedvelem, másrészt kíváncsivá tettek a múlt heti megszólalásai. A falusi ember szemszögéből beszélt a vidéki bűnözésről. Tabutémákról. Mivel az értelmesnek tűnő magyar emberek teljességgel alkalmatlanok arra szövetkezni, hogy a nyomorúságot és az agressziót megállítsák, új utat kell választani. Az nem lehet úgy, hogy a kirekesztés elleni vonulás előtt az egyebek mellett a kirekesztés ellen küzdő világszervezet magyarjai megüzenik, hogy ki rekessze ki magát a tüntetésről. Chartával, Tarka Magyarral legföljebb annyit segítünk magunkon, hogy jó akolmelegben várjuk a pusztulást.
Wahorn szerint az a legnagyobb hibánk, hogy nem beszélgetünk azokkal, akiket lenácizunk. Pedig kellene. Amíg nem lesz baj. Előfordulhat, hogy a teljes tehetetlenségben ez lesz a végső lehetőség. Annál is inkább, mert ahogy elnézem, érik a nagy meglepetés a következő választásra, amikor a Jobbik harmadik pártként besétál a parlamentbe. Nem véletlen, hogy egyesek valami diktatúra-demokrácia elegyet próbálnak szalonképessé dumálni. Ami persze magyarul diktatúrát jelent. Puhát. Éltünk már ilyenben. Nem az igazi. Lenne rá igény, de én még próbálkoznék a demokráciával.
Szóval lehet, hogy Wahornnak igaza van. Addig dumcsizzunk, legalább a mérsékelt jobboldallal, amíg valaki be nem fogja a szánkat.